tag:blogger.com,1999:blog-16895210442051060822024-03-12T18:00:22.400-07:00ತಿರುವುದಾರಿಬಾಳಿನ ದಾರಿಯಲ್ಲಿ ತಿರುವುಗಳು ನಮ್ಮನ್ನ ಎಲ್ಲಿಗೆ ಕೊಂಡೊಯ್ಯುತ್ತವೆ ಎಂದು ತಿಳಿಯುವುದಿಲ್ಲ. ಇಲ್ಲಿ ಭವಿಷ್ಯ ಅಗೋಚರ!!
ಮತ್ತೆ ಹಿಂದುರುಗಿ ನೋಡುತ್ತೇನೆಂದರೂ ಏನೂ ಕಾಣದು! ಭೂತವೂ ಕತ್ತಲೆಯಲ್ಲಿ ವಿಲೀನ. ಅಂತಹ ತಿರುವುಗಳು ಭಯಾನಕ?!ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.comBlogger26125tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-27768775738571139212013-06-04T20:13:00.001-07:002013-06-04T20:33:29.437-07:00ಇಂದು ವಿಶ್ವ ಪರಿಸರ ದಿನ: ಬದ್ಧತೆ ಬೇಡಿದೆ ಪ್ರಕೃತಿ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
ಕಾಲಚಕ್ರ ಉರುಳುತ್ತಿವೆ... ಪ್ರಕೃತಿ ಪ್ರಿಯರ ದಿನ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಬಂದಿದೆ.<br />
ಇಂದು ಜೂನ್ 5, ವಿಶ್ವ ಪರಿಸರ ದಿನ. ಈ ಬಾರಿಯ ಆಚರಣೆ ನಲವತ್ತನೆಯದು. ಈ ನಾಲ್ಕು ದಶಕಗಳಲ್ಲಿ ನಾವು ವಿಶ್ವ ಪರಿಸರ ದಿನ ಎಂದು ಜಪಿಸಿದ್ದು ಬಿಟ್ಟರೆ ಬೇರೇನು ಸಾಸಿದ್ದೇವೆ?! ಚಿಂತನೆಗಿದು ಸಕಾಲ.<br />
<br />
<span style="font-size: small;"><b><span style="color: #38761d;">ಏನಿದು ವಿಶ್ವ ಪರಿಸರ ದಿನ?</span></b></span><br />
1972ರ ಜೂನ್ 5 ರಂದು ಮಾನವ ಪರಿಸರಕ್ಕೆ ಸಂಬಂಸಿದಂತೆ ವಿಶ್ವಸಂಸ್ಥೆಯ ಅಧಿವೇಶನ ನಡೆಯಿತು. ಹವಾಮಾನ ಬದಲಾವಣೆ, ಜಾಗತಿಕ ತಾಪಮಾನ, ನೈಸರ್ಗಿಕ ವಿಪತ್ತುಗಳು, ಪರಿಸರ ನಿರ್ವಹಣೆ, ಸಂಪನ್ಮೂಲ ಕ್ಷಮತೆ ಮೊದಲಾದ ವಿಷಯಗಳಿಗೆ ಸಂಬಂಧಿಸಿದ ಸಮಸ್ಯೆಗಳ ಗಂಭೀರತೆಯನ್ನು ಮನಗಂಡು ನಿವಾರಣೆಗೆ ಮಾರ್ಗೋಪಾಯ ಹುಡುಕುವ ನಿಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಈ ಬಗ್ಗೆ ಒಂದು ದಿನವನ್ನು ಮೀಸಲಿರಿಸುವ ಪ್ರಸ್ತಾಪವಾಯಿತು. ಅದರ ಫಲವೇ 1973ರಲ್ಲಿ ಮೊದಲ ವಿಶ್ವ ಪರಿಸರ ದಿನ ಆಚರಣೆ, ತದನಂತರ ಜೂನ್ 5 ವಿಶ್ವ ಪರಿಸರ ದಿನವಾಗಿ ಆಚರಿಸಲ್ಪಡುತ್ತಿದೆ. ಹಾಗಂತ ಇದು ಒಂದು ದಿನದ ಆಚರಣೆಗೆ ಮಾತ್ರ ಸೀಮಿತವಾಗಬಾರದು.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH54e768_IoTt28aDON4-j-j94Atsccs76jbbI7rM0PEXpbB2QRDEoTB9rHqoEV9EzviyZR3buCbIPxzpxvKk0wjlpZ-Uktvs4O3jr3YQscZtaZO8U5jE_iREKLInQjcg701pIxLroiEwf/s1600/4udupi+pari.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH54e768_IoTt28aDON4-j-j94Atsccs76jbbI7rM0PEXpbB2QRDEoTB9rHqoEV9EzviyZR3buCbIPxzpxvKk0wjlpZ-Uktvs4O3jr3YQscZtaZO8U5jE_iREKLInQjcg701pIxLroiEwf/s320/4udupi+pari.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<b><br style="color: #38761d;" /><span style="color: #38761d;">ಪ್ರಕೃತಿಯ ಬೆತ್ತಲು</span></b><br />
ಜೀವಿಗಳ ರಕ್ಷಣೆ, ಪಾಲನೆ, ಪೋಷಣೆಗೆ ತನ್ನದೆಲ್ಲವನ್ನೂ ಮುಕ್ತವಾಗಿ ನೀಡಿದ ಪರಿಸರ ಇಂದು ಬೆತ್ತಲಾಗಿದೆ. ತನ್ನೊಡಲಲ್ಲಿ ಬೇಗುದಿಯನ್ನು ಇಟ್ಟುಕೊಂಡರೂ ತಣ್ಣನೆಯಾಗಿ ನಮ್ಮನ್ನು ಸಲಹಿದ ಪರಿಣಾಮವಾಗಿ ಇಂದು ಅದಕ್ಕೇ ನೆಲೆಯಿಲ್ಲದಂತಾಗಿದೆ. ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ, ಅದರ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಶೋಚನೀಯವಾಗಿದೆ. ನಮ್ಮ ಪರಿಸರ, ಭೂಮಿಯನ್ನು ಜೀವಂತವಾಗಿರಿಸುವುದು ಹಸಿರು ಸಸ್ಯಗಳು. ಆದರೆ ಇಂದು ಭೂಮಿಗೆ ಬಿದ್ದ ಬೀಜವೊಂದು ಮೊಳೆತು ಮೇಲೇಳಲು, ಆ ಬಳಿಕ ಜೀವಂತವಿರಲು ಹೋರಾಟವನ್ನೇ ಮಾಡಬೇಕಿದೆ. ಕಾರಣವೇನೆಂದು ಕೇಳಿದರೆ ತೋರುಬೆರಳು ಮನುಷ್ಯನ ಕಡೆಗೆ ತಿರುಗುತ್ತದೆ. ಪರಿಸರದಿಂದ ಎಲ್ಲವನ್ನು ಪಡೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಆತ ಕೃತಜ್ಞನಾಗುವುದು ಬಿಟ್ಟು, ಅದರ ನಾಶಕ್ಕೇ ಮುಂದಾಗುತ್ತಿದ್ದಾನೆ. ಆ ಮೂಲಕ ಪರಿಸರ ಅಸಮತೋಲನಕ್ಕೆ ಕಾರಣನಾಗಿದ್ದಾನೆ.<br />
<br />
<b><span style="color: #38761d;">ಪರಿಸರದ ಉತ್ತರ</span></b><br />
ಜಾಗತಿಕವಾಗಿ ಏರುತ್ತಿರುವ ತಾಪಮಾನ, ಇಳಿಮುಖವಾಗುತ್ತಿರುವ ಮಳೆ, ಏರುತ್ತಿರುವ ವಾಯು, ಜಲ, ನೆಲ ಮಾಲಿನ್ಯ, ಕುಸಿಯುತ್ತಿರುವ ಅಂತರ್ಜಲ, ಅಶುದ್ಧ ನೀರು, ಗಾಳಿ, ಆಹಾರ ಪದಾರ್ಥಗಳು ಇಂದು ಪ್ರತಿಯೊಂದು ದೇಶವನ್ನು ಚಿಂತೆಗೀಡು ಮಾಡಿದೆ. ಮಾನವ ಕೈಯಾರೆ ತನ್ನ ನೆಲೆಯನ್ನು ತಾನೇ ನಾಶಮಾಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದಾನೆ. ಅತಿಯಾದ ಕೈಗಾರೀಕರಣ, ನಗರೀಕರಣದ ಜೊತೆಗೆ ಅತಿಯಾದ ಸ್ವಾರ್ಥ ಹಾಗೂ ಪರಿಸರದ ಬಗ್ಗೆ ತಳೆದಿರುವ ನಕಾರಾತ್ಮಕ ಧೋರಣೆಗೆ ಪ್ರಕೃತಿಯೂ ಅತಿವಷ್ಠಿ, ಅನಾವಷ್ಠಿ, ಪ್ರಾಕೃತಿಕ ವಿಕೋಪಗಳು, ಸಾವು ನೋವು... ಮೂಲಕ ತನ್ನದೇ ಆದ ಉತ್ತರ ನೀಡುತ್ತಿದೆ. ನೈಸರ್ಗಿಕ ವಿಕೋಪಗಳು ಇಂದು ಪ್ರಪಂಚಾದ್ಯಂತ ಎಲ್ಲಾ ದೇಶಗಳನ್ನು ಬಡಿದೆಬ್ಬಿಸಿವೆ.<br />
<br />
ಜನಸಾಮಾನ್ಯರಲ್ಲಿ ಪರಿಸರ ಬಗ್ಗೆ ಜಾಗೃತಿ ಮೂಡಿಸಿ ನೈಸರ್ಗಿಕ ಸಂಪನ್ಮೂಲಗಳು ಮಾಲಿನ್ಯಗೊಳ್ಳುವುದನ್ನು ತಡೆಗಟ್ಟಿ, ಮುಂದಿನ ಪೀಳಿಗೆಗೆ ನೆಮ್ಮದಿಯ ಬದುಕು ಕಟ್ಟಿಕೊಡುವ ಪ್ರಯತ್ನ ಇಂದು ತುರ್ತಾಗಿ ನಡೆಯಬೇಕಿದೆ. ವಿಶ್ವದ ಜೀವ ವೈವಿಧ್ಯದ ಸಂರಕ್ಷಣೆ, ಪರಿಸರ ಸಂಬಂಧಿ ಸಮಸ್ಯೆಗಳಿಗೆ ಪರಿಹಾರ ಕಂಡುಕೊಳ್ಳುವ, ನಮ್ಮ ಪರಿಸರದ ಪುನರುತ್ಥಾನಕ್ಕೆ ನಾವು ಏನು ಮಾಡಬೇಕೆಂಬುದರ ಬಗ್ಗೆ ಚಿಂತನ ಮಂಥನ ನಡೆಸಿ ಸರಿದಾರಿಯಲ್ಲಿ ಪರಿಸರ ಸಂರಕ್ಷಿಸುವ ಕಾರ್ಯ ಈ ಕ್ಷಣದ ಅವಶ್ಯಕತೆಯಾಗಿದೆ.<br />
<br />
ಪರಿಸರದ ಅವಿಭಾಜ್ಯ ಅಂಗ ಎನಿಸಿಕೊಂಡಿರುವ ಕಾಡು ನಮ್ಮ ಸ್ವಾರ್ಥಕ್ಕೆ ತುತ್ತಾಗಿ ಬರಡಾಗಿದೆ. ನಮ್ಮ ಬದುಕಿಗೆ, ಉಸಿರಿಗೆ ಅನಿವಾರ್ಯವಾದ ಕಾಡನ್ನು ನಾಶ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದೇವೆ. ಹಚ್ಚ ಹಸಿರು ಕಾನನ ಬದಲಾಗಿ ಇಂದು ಎಲ್ಲೆಡೆ ಕಾಂಕ್ರಿಟ್ ಕಾಡುಗಳೇ ನಮ್ಮ ಕಣ್ಣ ಮುಂದಿವೆ. ಭೂಮಿಯಲ್ಲಿರುವ ಸ್ವಾಭಾವಿಕಗಳೆಲ್ಲವೂ ಮಾಯವಾಗಿ ಅಸ್ವಾಭಾವಿಕಗಳೇ ತುಂಬಿಕೊಂಡಿವೆ. ಕೃತಕತೆಯ ನಾಗಾಲೋಟದಲ್ಲಿ ದಿನ ದಿನವೂ ಪರಿಸರ ಮಾಲಿನ್ಯಗೊಳ್ಳುತ್ತಿದೆ. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಬುದ್ಧಿ ಜೀವಿ ಎನ್ನುವ ನಾವುಗಳು ಪ್ರಕೃತಿಗೇ ಸವಾಲೆಸೆಯುತ್ತಿದ್ದೇವೆ. ಆದರೆ ಈ ಯುದ್ಧದಲ್ಲಿ ತಾತ್ಕಾಕಲಿವಾಗಿ ಪರಿಸರ ಮಣಿದರೂ ಇದಕ್ಕೆ ಬೆಲೆ ತೆರಬೇಕಾದವರೂ ನಾವೇ.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQzjtdLK7K_1qXt6XVsVCH8IbIzgvKZ6ozil05NdSc6qMYz-jfzXKoJaKM9vlpKU64frGjXiozzRGS6NKmO8KTXFDw3djhyRrviOLyDIEZaYy-4znK2QMXO3dtaNZBRYtHjDVlV-LeFHAH/s1600/4udupi+pari1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQzjtdLK7K_1qXt6XVsVCH8IbIzgvKZ6ozil05NdSc6qMYz-jfzXKoJaKM9vlpKU64frGjXiozzRGS6NKmO8KTXFDw3djhyRrviOLyDIEZaYy-4znK2QMXO3dtaNZBRYtHjDVlV-LeFHAH/s320/4udupi+pari1.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="color: #38761d;">
<b>ಕಾಳಜಿ ಬೇಕು </b></div>
ಆದ್ದರಿಂದ ನಮ್ಮನ್ನು ಸಲಹಿದ ಪರಿಸರದ ಬಗ್ಗೆ ನಮಗೂ ಕಾಳಜಿ ಇರಬೇಕು. ಬೇಕಾಬಿಟ್ಟಿ ನೈಸರ್ಗಿಕ ಸಂಪನ್ಮೂಲಗಳನ್ನು ಬಳಸಿ ಹಾಳುಮಾಡುತ್ತಿದ್ದೇವೆ. ಹಿತಮಿತವಾಗಿ ಬಳಸುವುದನ್ನು ನಾವು ಕಲಿಯಬೇಕಿದೆ. ಅಂತರ್ಜಲದ ವದ್ಧಿಗೆ ಯೋಜನೆಗಳನ್ನು ರೂಪಿಸಿ, ನೀರಿನ ಮೂಲಗಳಾದ ಕೆರೆ, ಬಾವಿ, ಕೊಳ, ನದಿ ಇತ್ಯಾದಿಗಳ ಮಾಲಿನ್ಯವನ್ನು ತಡೆಯಬೇಕು. ಮತ್ತೆ ಕಾಡನ್ನು ಬೆಳೆಸುವತ್ತ ಗಮನ ಹರಿಸಿ, ಪ್ಲಾಸ್ಟಿಕ್ ಬಳಕೆಯನ್ನು ಕಡಿಮೆಗೊಳಿಸಬೇಕು. ಪವನ ಶಕ್ತಿ, ಸೌರಶಕ್ತಿ ಮೊದಲಾದ ನೈಸರ್ಕಿಕ ಶಕ್ತಿಯ ಮೂಲಗಳಿಂದ ವಿದ್ಯುಚ್ಛಕ್ತಿ ತಯಾರಿಸಿ ಉಪಯೋಗಿಸಬೇಕು. ಜೈವಿಕ ಗೊಬ್ಬರಗಳನ್ನೇ ಬಳಸಬೇಕು. ಪರಿಸರಕ್ಕೆ ಹಾನಿ ಮಾಡುವ ಚಟುವಟಿಕೆಗಳಿಗೆ ಬ್ರೇಕ್ ಹಾಕಬೇಕು. ಜನ ಸಾಮಾನ್ಯರಲ್ಲಿ ಪರಿಸರದ ಕಾಳಜಿಯ ಬಗ್ಗೆ ಅರಿವು ಮೂಡಿಸಿ ನಾವೂ ಅದರಂತೆ ನಡೆಯಬೇಕು. ಇನ್ನಾದರೂ ಎಚ್ಚೆತ್ತು, ಪರಿಸರದ ಮೇಲೆಸಗುವ ಅನೈತಿಕ ಕಾರ್ಯಗಳಿಗೆ ಮಂಗಳಹಾಡಬೇಕು. ಪರಿಸರ ಸ್ನೇಹಿಯಾಗಿ ಬಾಳಬೇಕು.<br />
<br />
ವಿಶ್ವ ಪರಿಸರ ದಿನಾಚರಣೆ ಎಂದರೆ ಎಂದಿನಂತೆ ಇಂದು ಒಂದು ದಿನ ಅಂದುಕೊಂಡೇ ನಾವು ಇಷ್ಟು ವರ್ಷ ಕಳೆದಿದ್ದೇವೆ. ಹೆಚ್ಚೆಂದರೆ ಗಿಡ ನೆಡಬೇಕು, ಪರಿಸರ ಕಾಪಾಡಬೇಕು ಅಂತ ಒಂದೆರಡು ಮಾತಾಡಿ ಸುಮ್ಮನಾಗಿ ಬಿಡುತ್ತೇವೆ. ಆದರೆ ಇವತ್ತು ವಿಶ್ವ ಪರಿಸರ ದಿನ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಪ್ರಕೃತಿಯೂ ನಮ್ಮಿಂದ ತುಂಬ ಪ್ರಾಮಾಣಿಕವಾದ ಬದ್ಧತೆಯನ್ನು ಬೇಡುತ್ತಿದೆ. ಅದನ್ನು ಪೂರೈಸುವ ಜವಾಬ್ದಾರಿ ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬರ ಮೇಲಿದೆ.<br />
<br />
<br /></div>
ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-62342847897648624382013-03-19T10:06:00.000-07:002013-03-19T10:06:21.949-07:00ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ಗೂಡಿನಲ್ಲಿ ಕದ್ದು ಮುಚ್ಚಿ.... ಗುಬ್ಬಕ್ಕ ಇದು ನಿನ್ನ ದಿನ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ಗೂಡಿನಲ್ಲಿಲ್ಲ! ಹೌದು, ಹಿಂದೆ ಮನೆಯಂಗಳದಲ್ಲಿ, ಫೋಟೋ ಫ್ರೇಮ್ ಹಿಂದೆ, ಪಕ್ಕಾಸಿನ ಸಂದಿನಲ್ಲಿ ಸಂಸಾರ ಹೂಡುತ್ತಿದ್ದ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಳು ಇಂದು ಗೂಡಿನಲ್ಲಿಲ್ಲ.<br />ಏಕಾಏಕಿ ಪುಟಾಣಿ ಗುಬ್ಬಕ್ಕನ ನೆನಪಾಗಿದ್ದು ಯಾಕೆಂದರೆ, ಇಂದು ಚೀಂವ್ ಗುಡುವ ಗುಬ್ಬಕ್ಕನ ದಿನ. ಮಾರ್ಚ್ 20 ರಂದು ಪ್ರತಿ ವರ್ಷ ವಿಶ್ವ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ದಿನವನ್ನಾಗಿ ಆಚರಿಸಲಾಗುತ್ತಿದೆ. ಪರಿಸರ ಆರೋಗ್ಯದ ಸೂಚಕವಾದ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಳ ಸಂಖ್ಯೆಯಲ್ಲಿ ಗಣನೀಯ ಕುಸಿತ ಉಂಟಾಗುತ್ತಿರುವ ಬಗ್ಗೆ ಜನಜಾಗತಿ ಮೂಡಿಸುವುದು, ದೈನಂದಿನ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಳು ಎದುರಿಸುವ ಸಂಕಷ್ಟಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಬೆಳಕು ಚೆಲ್ಲಿ ಸಾಮುದಾಯಿಕ ಪರಿಹಾರ ಹುಡುಕುವುದು ಈ ಆಚರಣೆಯ ಹಿಂದಿರುವ ಸದುದ್ದೇಶ.<br />
ನಮ್ಮ ಮನೆಗಳ ಗೋಡೆಯಲ್ಲಿ ಕಟ್ಟುಹಾಕಲಾದ ಫೋಟೋಗಳ ಹಿಂದೆ, ಮಹಡಿ ಮನೆ, ಗೋಡೆ -ಪಕ್ಕಾಸುಗಳ ಸಂದುಗಳಲ್ಲಿ, ಅಷ್ಟೇ ಏಕೆ ಮನೆ ಮುಂದಿನ ದಾಸವಾಳ, ಮಂದಾರಪುಷ್ಟ ಮೊದಲಾದ ಗಿಡಗಂಟಿಗಳಲ್ಲಿಯೂ ನೂರಾರು ಸಂಖ್ಯೆಯಲ್ಲಿ ಹುಲ್ಲು, ನಾರುಗಳ ಪುಟ್ಟದಾದ ಗೂಡು ಹೆಣೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ಈಗಿಲ್ಲವಾಗಿರುವುದು ಪರಿಸರ ಪ್ರೇಮಿಗಳಲ್ಲಿ, ಪಕ್ಷಿ ಪ್ರಿಯರಲ್ಲಿ ಕಳವಳ ಮೂಡಿಸಿದೆ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOOHPqQVOnHQoQk7058EefFvWlhxYBivFxHLrv6kgNDHruUy2lV9cyMwvrzXevIS-aHwDH1AQQUSZo-rDEmr0dFctoCa55g6V2Sv_Xp4o1jZU_6kOIXd2Xp8rVXK6Z0max_UeuFVhShRB3/s1600/19udupi+gubbachi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="231" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOOHPqQVOnHQoQk7058EefFvWlhxYBivFxHLrv6kgNDHruUy2lV9cyMwvrzXevIS-aHwDH1AQQUSZo-rDEmr0dFctoCa55g6V2Sv_Xp4o1jZU_6kOIXd2Xp8rVXK6Z0max_UeuFVhShRB3/s320/19udupi+gubbachi.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
ಹೊಸ ಮನೆಗಳಲ್ಲಿ ಈ ಹಕ್ಕಿಗಳಿಗೆ ವಾಸಕ್ಕೆ ಯೋಗ್ಯವಾದ ಸ್ಥಳಾವಕಾಶವಿರುವುದಿಲ್ಲ. ಹಿಂದಿನ ಹಳೆಯ ಮನೆಗಳಲ್ಲಿ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಳು ಸ್ಥಳಾವಕಾಶ ನೋಡಿಕೊಂಡು ಗೂಡು ಕಟ್ಟಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದವು. ಆದರೆ ಹೊಸ ವಾಸ್ತುಶಿಲ್ಪ ವಿನ್ಯಾಸದ ಮನೆಗಳಲ್ಲಿ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಳಿಗೆ ಮನೆಗಳನ್ನು ಕಟ್ಟಿಕೊಳ್ಳಲು ಸ್ಥಳಾವಕಾಶವೇ ದೊರೆಯುವುದಿಲ್ಲ. ಕ್ರಿಮಿನಾಶಕಗಳ ವ್ಯಾಪಕ ಬಳಕೆಯಿಂದಾಗಿ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಳು ನಾಶವಾಗುತ್ತಿವೆ. ನಿಸರ್ಗ ಸಂರಕ್ಷಣಾ ಅಂತಾರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ಒಕ್ಕೂಟದ ಕೆಂಪು ಪಟ್ಟಿ ವಿಭಾಗದಲ್ಲಿ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಯೂ ಸೇರಿಸಲ್ಪಟ್ಟಿದೆ.<br />ಕಳೆದೊಂದು ಒಂದೂವರೆ ದಶಕದಲ್ಲಿ ಮೊಬೈಲ್ ಹಾವಳಿ ಅತಿಯಾಗಿದ್ದು, ಪ್ರವಾಹದಂತೆ ಅವುಗಳ ಬಳಕೆ ಹೆಚ್ಚಾಗುತ್ತಿದೆ. ಈ ಮೊಬೈಲ್ ಟವರ್ಗಳಿಂದ ಸೂಸುವ ವಿದ್ಯುತ್ ಕಾಂತೀಯ ತರಂಗಗಳು, ಅಲ್ಪ ಪ್ರಮಾಣದ ವಿಕಿರಣ ಸೋರಿಕೆ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ಮೊಟ್ಟೆಗಳಲ್ಲಿ ಜೀವ ರೂಪುಗೊಳ್ಳದಂತೆ ಮಾಡುತ್ತಿವೆ. ಕೆಲವು ವಿಜ್ಞಾನಿಗಳ ಪ್ರಕಾರ ಸೀಸರಹಿತ ಪೆಟ್ರೋಲ್ ಬಳಕೆಗೆ ಬಂದನಂತರ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಳ ಸಂಖ್ಯೆ ಇಳಿಮುಖವಾಗಿದೆ. ಮೊದಲು ಸೀಸಯುಕ್ತ ಪೆಟ್ರೋಲ್ ಬಳಕೆಯಲ್ಲಿತ್ತು. ಈ ಪೆಟ್ರೋಲ್ ಬಳಕೆಯಿಂದ ಸೀಸ ಮಾಲಿನ್ಯ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಮನುಷ್ಯನಿಗೆ ತೊಂದರೆಯಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಈಗ ಸೀಸಕ್ಕೆ ಬದಲಾಗಿ ‘ಮಿಥೈಲ್’ ಎಂಬ ರಾಸಾಯನಿಕವನ್ನು ಬಳಸುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ಇದರಿಂದ ಉಂಟಾಗುವ ಮಾಲಿನ್ಯ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ಮರಿಗಳಿಗೆ ಅಗತ್ಯವಾಗಿರುವ ಕೀಟಗಳನ್ನು ಕೊಲ್ಲುತ್ತದೆ. ಬೆಳೆದ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಳಿಗೆ ದವಸ ಧಾನ್ಯಗಳೇ ಸಾಕು. ಆದರೆ ಬೆಳೆಯುವ ಮರಿಗಳಿಗೆ ಪ್ರೋಟೀನ್ಯುಕ್ತ ಕೀಟಗಳೇ ಬೇಕು. ಈ ಕೀಟಗಳನ್ನು ಸೀಸರಹಿತ ಪೆಟ್ರೋಲ್ ಹೊಗೆ ಉಸಿರುಗಟ್ಟಿಸುವುದರಿಂದ ಮರಿಗಳು ಪೌಷ್ಟಿಕ ಆಹಾರವಿಲ್ಲದೆ ಸಾಯುತ್ತವೆ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuASifmwGUSgSpdpjjOM7KSkHLHoOuVe1xzBM0wEQcPhcV1MJWyk7FGT2V_2iM6yFUdpfeVmr6VIxZQFsIH4P_NkqSKawI_euqQGD46WHWnRawXB7HN7PixXcELLEJcR03BHkGr-FuLW2C/s1600/19udupi+gubbachi1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuASifmwGUSgSpdpjjOM7KSkHLHoOuVe1xzBM0wEQcPhcV1MJWyk7FGT2V_2iM6yFUdpfeVmr6VIxZQFsIH4P_NkqSKawI_euqQGD46WHWnRawXB7HN7PixXcELLEJcR03BHkGr-FuLW2C/s320/19udupi+gubbachi1.jpg" width="245" /></a></div>
<br />ವಾಸ್ತವದಲ್ಲಿ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ದಟ್ಟ ಕಾಡಿನಲ್ಲಿ ಅಥವಾ ಮಾನವ ರಹಿತ ಪ್ರದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ವಾಸಿಸುವ ಹಕ್ಕಿಯಲ್ಲ. ಅದು ಸಂಘಜೀವಿ. ಜನನಿಬಿಡತೆ ಯಾವತ್ತೂ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗೆ ತೊಂದರೆ ಅನ್ನಿಸಿದ್ದೂ ಇಲ್ಲ. ಜನರ ನಡುವೆಯಿದ್ದರೂ ತನ್ನ ಬದುಕು ಬೇರೆಯೇ ಎಂಬಂತೆ ಬದುಕುತ್ತಿದ್ದ ಪುಟ್ಟ ನಿರುಪದ್ರವಿ ಹಕ್ಕಿಯದು. ಆದರೂ ಅವುಗಳ ನಿರ್ಗಮನಕ್ಕೆ ಮಾನವನೇ ಪ್ರಮುಖ ಕಾರಣ. ಅವುಗಳನ್ನು ನಾವು ಓಡಿಸಿಲ್ಲವಾದರೂ, ಅವುಗಳು ಓಡಿ ಹೋಗಿರುವುದರಲ್ಲಿ ನಮ್ಮ ಪಾಲೇ ಗರಿಷ್ಠ. ಸದ್ಯ ನಮ್ಮಿಂದ ದೂರವಾಗಿರುವ ಗುಬ್ಬಕ್ಕನನ್ನು ಹತ್ತಿರ ಕರೆಯಬೇಕಾದರೆ ಹೀಗೆ ಮಾಡ ಬಹುದು.<br />ಕೃತಕ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ಗೂಡುಗಳನ್ನು ಮನೆಗಳಲ್ಲಿ, ಮನೆಯೆದುರಿನ ಮರಗಳಲ್ಲಿ ತೂಗು ಹಾಕುವುದು, ಮನೆಯ ಎದುರು ಅಥವಾ ತಾರಸಿ ಮೇಲೆ ತೊಟ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ನೀರಿಡುವುದು, ಸಣ್ಣ ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿ ಸಣ್ಣ ಗಾತ್ರಕ್ಕೆ ಪುಡಿ ಮಾಡಿದ ಅಕ್ಕಿ-ಕಾಳುಗಳನ್ನು ಪ್ಲೇಟುಗಳಲ್ಲಿ ಇಡುವುದು. ಮನೆಯೆದುರು ಗಿಡ-ಮರಗಳನ್ನು ಬೆಳೆಸುವುದು, ನಗರಗಳಲ್ಲಿ ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಪಾರ್ಕುಗಳನ್ನು ನಿರ್ಮಿಸುವುದು. ಹೊಸ ವಿನ್ಯಾಸದಲ್ಲಿ ಮನೆಗಳನ್ನು ಕಟ್ಟುವಾಗಲೂ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಾಗಿಯೇ ಒಂದಿಷ್ಟು ಸ್ಥಳವನ್ನು ಕಾದಿರಿಸುವುದು.<br /> ನಗರ ಪ್ರದೇಶದಲ್ಲಿ ಅಲಲ್ಲಿ ಮಾತ್ರ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗಳು ಕಂಡು ಬರುತ್ತಿವೆ. ಹಳ್ಳಿ ಮನೆಗಳಲ್ಲೂ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ಕಲರವ ಅಪರೂಪವಾಗಿ ಬಿಟ್ಟಿದೆ. ನಾವು ಚಿಕ್ಕವರಾಗಿದ್ದಾಗ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಯ ಜೊತೆಗೆ ಕಣ್ಣಾ ಮುಚ್ಚಾಲೆಯಾಡಿದ್ದೇವೆ, ಊಟ ಮಾಡಬೇಕಾದರೆ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಗೂ ನಾಲ್ಕು ಅಗಳು ಹಾಕಿ ಸಂಭ್ರಮಿಸಿದ್ದೇವೆ, ಗುಬ್ಬಕ್ಕ ಗೂಡಿನಲ್ಲಿಲ್ಲದಾಗ ಅದರ ಮನೆಯನ್ನೆಮ್ಮೆ ಕಳ್ಳನಂತೆ ಹೊಕ್ಕು ತನಿಖೆ ಮಾಡಿದ್ದೇವೆ! ಆದರೆ ಈಗಿನ ಬಹುತೇಕ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಗುಬ್ಬಕ್ಕನ ಪರಿಚಯವೇ ಇರದು, ಅವರಿಗೆ ಗುಬ್ಬಿಯೆಂದರೆ ಟ್ವಿಟ್ಟರ್ ಸಿಂಬಲ್ಗಿಂತ ಹೆಚ್ಚೇನೂ ಆಗಿರಲಾರದು.<br />ಸ್ವಸ್ಥ ಪರಿಸರ ಹಾಗೂ ಅದರಲ್ಲಿ ಸ್ವಚ್ಛಂದವಾಗಿ ವಿಹರಿಸುವ ಗುಬ್ಬಕ್ಕನನ್ನು ನಮ್ಮ ಮುಂದಿನ ಪೀಳಿಗೆಗೂ ದಾಟಿಸಲು ಸಾಮುದಾಯಿಕವಾಗಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡಲೇಬೇಕು. ಎಲ್ಲೋ ಒಂದು ಮೂಲೆಯಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬಿಬ್ಬರು ಈ ನಿಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಕಾರ್ಯಪ್ರವತರಾದರೆ ಇಷ್ಟು ದೊಡ್ಡ ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ, ಬೇಡ ದೇಶದಲ್ಲಿಯಾದರೂ ಮರಿ ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿಯನ್ನು ಸಂರಕ್ಷಿಸಲು ಸಾಧ್ಯವಾಗುವುದಿಲ್ಲ. ಮತ್ತೆ ನಮ್ಮ ಮನೆಯ ಸುತ್ತ ಮುತ್ತಲೂ ಗುಬ್ಬಕ್ಕ ಚೀಂವ್ ಗುಡಬೇಕಾದರೆ ಮರಳಿ ಅದನ್ನು ಗೂಡಿಗೆ ಕರೆಯಲೇ ಬೇಕು. ಇದಕ್ಕಾಗಿ ಕೇವಲ ಇವತ್ತು ಒಂದು ದಿನ ಎಚ್ಚರಗೊಂಡರೆ ಸಾಲದು ವರ್ಷವಿಡೀ ಗುಬ್ಬಕ್ಕನ ರಕ್ಷಣೆಗೆ ಮುಂದಾಗಬೇಕು.<br /><br /><br /><b style="color: blue; font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span id="goog_1491125342"></span>ಗುಬ್ಬಿಗಳ ಕಣ್ಮರೆಗೆ ಪ್ರಮುಖ ಕಾರಣಗಳು<br />* ಮೊಬೈಲ್ ಟವರ್ ಗಳ ಪ್ರಬಲ ತರಂಗಾಂತರಗಳು.<br />* ಸೀಸ ರಹಿತ ಪೆಟ್ರೋಲ್ ಬಳಕೆ<br />* ಕ್ರಿಮಿ-ಕೀಟಗಳ ನಾಶಕ್ಕೆ ಕೀಟನಾಶಕ ಬಳಕೆ.<br />* ಕಟ್ಟಡಗಳ ನೂತನ ವಿನ್ಯಾಸಗಳಿಗೆ ಹೊಂದಿಕೊಳ್ಳಲು ಅಸಾಧ್ಯವಾಗಿರುವುದು.<br />* ಕಟ್ಟಡಗಳಲ್ಲಿ ಗಾಜುಗಳನ್ನು ಹೆಚ್ಚು ಬಳಕೆ ಮಾಡುತ್ತಿರುವುದು.<br />* ಮನೆ-ಅಡುಗೆ ಮನೆಗಳಲ್ಲಿ ಆಗಿರುವ ಬದಲಾವಣೆ, ಶುಚಿತ್ವ ಹೆಚ್ಚಿರುವುದು.<br />* ಪರಿಸರ ನಾಶ, ನಗರಗಳಲ್ಲಿ ಇದ್ದ ಮರ-ಗಿಡಗಳು ಕೂಡ ಮರೆಯಾಗುತ್ತಿರುವುದು.<br />* ಗೂಡು ಕಟ್ಟಲು ಬೇಕಾದ ಸರಕುಗಳು ಸಿಗದೇ ಇರುವುದು. <span id="goog_1491125343"></span></b></div>
ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-47547098301852159572012-05-06T09:37:00.001-07:002012-05-06T09:37:58.333-07:00ಗರಿಗಳ ಮರೆಯಲ್ಲಿ ಸೂಪರ್ ಮೂನ್<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
ಸೌರ ಮಂಡಲದಲ್ಲಿ ಮೇ 5 ಮತ್ತು 6 ರಂದು ಕೌತುಕ ಕಾದಿತ್ತು. ಚಂದಿರ ದೊಡ್ಡ ಗಾತ್ರದಲ್ಲಿ ಹಾಗೂ ಪ್ರಕರವಾಗಿ ಕಾಣಿಸುತ್ತಿದ್ದ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkhEmWfOVLvKegoppcJ2SNy5RWrtt1YxK4yohHGAdbvSDscEYVHUTcgAW2C_LVeXbPy-qhExjfND-0Ppv-x78aw-rX3ehTWZruQCT_LPV3zoVQiJK1AqFNzS-XgCAVx6rI52C9neLLOg9V/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkhEmWfOVLvKegoppcJ2SNy5RWrtt1YxK4yohHGAdbvSDscEYVHUTcgAW2C_LVeXbPy-qhExjfND-0Ppv-x78aw-rX3ehTWZruQCT_LPV3zoVQiJK1AqFNzS-XgCAVx6rI52C9neLLOg9V/s320/1.jpg" width="320" /></a></div>
ಚಂದ್ರ ಭೂಮಿಗೆ 3,56,955 ಕಿ,ಮೀ. ಹತ್ತಿರದಲ್ಲಿ ಕಾಣಿಸುತ್ತಿದ್ದ, ಖಗೋಲ ಶಾಸ್ತ್ರಜ್ಞರ ಪ್ರಕಾರ ಇದು ಸಂಭವಿಸಿರುವುದು 18 ವರ್ಷಗಳ ಬಳಿಕವಂತೆ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4uCsdJ2zjusMgdZNpzzjX-FdvZb1VqeQJIwAxeeWrCbD15b2wUztbs07M1pBSL3yQR8tLXlyoQSvhZ2wJEBunYqg6N9Q4xy3tIAUw0whxkZ9WxeajYnE4nLzMdGa9nB-T5_xRufPe4DQk/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4uCsdJ2zjusMgdZNpzzjX-FdvZb1VqeQJIwAxeeWrCbD15b2wUztbs07M1pBSL3yQR8tLXlyoQSvhZ2wJEBunYqg6N9Q4xy3tIAUw0whxkZ9WxeajYnE4nLzMdGa9nB-T5_xRufPe4DQk/s320/2.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJDPs0BgaqXaqFbT1mCc3rP94RrDKJd0A_gPIsy3RsKgdWZ3OHU9o1ccEs6Z6-B4NazNqiWjUUtZkpx3rIhKSIOZcfoNrmW9cvpGb1cEtxUMJS2tRQphH7yhfzQZPTme1wL0hGVc-_NgBK/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJDPs0BgaqXaqFbT1mCc3rP94RrDKJd0A_gPIsy3RsKgdWZ3OHU9o1ccEs6Z6-B4NazNqiWjUUtZkpx3rIhKSIOZcfoNrmW9cvpGb1cEtxUMJS2tRQphH7yhfzQZPTme1wL0hGVc-_NgBK/s320/3.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6IrdVoG7EFPPguYvmiDAPleVihC9kvmyxTJPe3NX1W24I19g5M5BdGF_h9IG_bbt6nGPnDqbSLRGVWBTJ5ZzBETnbWfzvZldenNSFIbFCD38B0SYx2mZ9tm3zUr-X7ej7uAup0BawnNNV/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6IrdVoG7EFPPguYvmiDAPleVihC9kvmyxTJPe3NX1W24I19g5M5BdGF_h9IG_bbt6nGPnDqbSLRGVWBTJ5ZzBETnbWfzvZldenNSFIbFCD38B0SYx2mZ9tm3zUr-X7ej7uAup0BawnNNV/s320/4.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTwFbBzBVoWpCpybcf1TBW03yfCYp6c2EATDmEWy3_JgL6A8WFJhOkhChd92IHoXuwLt_kDdk82v1J4UAPfTtWJ2F-J7Fk88LHXNCQfsy5FTU3lAZU-t0ozp2takT5wEoRmv-CheUtNG6s/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="303" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTwFbBzBVoWpCpybcf1TBW03yfCYp6c2EATDmEWy3_JgL6A8WFJhOkhChd92IHoXuwLt_kDdk82v1J4UAPfTtWJ2F-J7Fk88LHXNCQfsy5FTU3lAZU-t0ozp2takT5wEoRmv-CheUtNG6s/s320/5.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-I-ON7-5Gl2_DqTPj3u6hQZGZ7Nhg-rbsssDcDZGef90gpgvrbXf4vkCCvlW1N40eR4N29pm1rOatnafLLU-nQM3YoVgiFnJ-3L9XbD7pScSVyKQoGxKpr-F2C7y4PX3sw06B2z3jkGbV/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-I-ON7-5Gl2_DqTPj3u6hQZGZ7Nhg-rbsssDcDZGef90gpgvrbXf4vkCCvlW1N40eR4N29pm1rOatnafLLU-nQM3YoVgiFnJ-3L9XbD7pScSVyKQoGxKpr-F2C7y4PX3sw06B2z3jkGbV/s320/6.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7hXA3ucuAjvn-bOdhME2E9nbMtSrrNGohlwak-Hui8AyMa1pWlCi3GGyFxmfTKakqNn9VPtaVLfrFjg3PWQJcrNkP5MXZ1xJtMnjjngPN8TsYThfltNNaXi_0fao6pDpHUv41vhZi5AUL/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7hXA3ucuAjvn-bOdhME2E9nbMtSrrNGohlwak-Hui8AyMa1pWlCi3GGyFxmfTKakqNn9VPtaVLfrFjg3PWQJcrNkP5MXZ1xJtMnjjngPN8TsYThfltNNaXi_0fao6pDpHUv41vhZi5AUL/s320/7.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWk-ttsArt_JAKMlXgYtGkFk2zZ7FEUzcoK-P23o_jYXBWplYiArn_ZhGac2es4acP9LDDquCXgNkNdOAdh-Wir9vjHQ9SbWSTxtXsF_d5MSDYMA-v2V4B7H1IjIZfHMRRnZ-3CPHOgIrV/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="254" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWk-ttsArt_JAKMlXgYtGkFk2zZ7FEUzcoK-P23o_jYXBWplYiArn_ZhGac2es4acP9LDDquCXgNkNdOAdh-Wir9vjHQ9SbWSTxtXsF_d5MSDYMA-v2V4B7H1IjIZfHMRRnZ-3CPHOgIrV/s320/8.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
ಶುಭ್ರ ಬಾನಿನಲ್ಲಿ ನಳ ನಳಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಚಂದ್ರನನ್ನ ತೆಂಗಿನ ಗರಿಗಳ ಮರೆಯಲ್ಲಿ ಸೆರೆ ಹಿಡಿದಿದ್ದೆ. ಅದರಲ್ಲಿ ಸ್ವಲ್ಪ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಪರವಾಗಿಲ್ಲ ಎನ್ನುವವನ್ನು ಇಲ್ಲಿ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದೇನೆ. </div>
<br /></div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-10482178086747801862012-04-29T08:47:00.000-07:002012-04-29T08:47:07.046-07:00ಮಲ್ಯಾಡಿಯಲ್ಲಿ ಒಂದು ಸುತ್ತು<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ಇತ್ತೀಚೆಗೆ ಕುಂದಾಪುರ ಸಮೀಪದ ತೆಕ್ಕಟ್ಟೆಯ ಮಲ್ಯಾಡಿಗೆ ಹೋಗಿದ್ದೆ. ಅಲ್ಲಿ ಅನಧಿಕೃತ ಪಕ್ಷಿಧಾಮವೊಂದಿದೆ. ಅನಧಿಕೃತ ಅಂದರೆ ಅದು ಅರಣ್ಯ ಇಲಾಖೆಗೆ ಸಂಬಂಧಪಟ್ಟಿದ್ದಲ್ಲ. ಸುಮಾರು 20-25 ಎಕರೆ ಖಾಸಗಿ ಜಮೀನಿನಲ್ಲಿ ಈ ಪಕ್ಷಿಧಾಮ ಹರಡಿಕೊಂಡಿದೆ. ಪ್ರತೀ ವರ್ಷ ಇಲ್ಲಿ ಸುಮಾರು 12-15 ಜಾತಿಯ ವಿದೇಶದ ವಲಸೆ ಹಕ್ಕಿಗಳು ಬರುತ್ತವೆ. ಸ್ಥಳೀಯವಾಗಿ ಸುಮಾರು 40ಕ್ಕೂ ಅಧಿಕ ಪಕ್ಷಿಗಳನ್ನು ಇಲ್ಲಿ ಕಾಣಬಹುದು.<br />
ಉಡುಪಿ ಜಿಲ್ಲೆಯಲ್ಲಿ ಹೆಂಚಿನ ಕಾರ್ಖಾನೆಗಳಿಗಾಗಿ ಕೊಜೆ (ಆವೆ)ಮಣ್ಣು ತೆಗೆಯುವುದರಿಂದ, ಈ ಕೊಚೆ ಹೊಂಡಗಳಲ್ಲಿ ನೀರು ನಿಂತು ಈ ಪ್ರದೇಶದಲ್ಲಿ ಕೆರೆಗಳಾಗಿ ಪರಿವರ್ತಿತಗೊಂಡಿವೆ. ಈ ಹೊಂಡಗಳಲ್ಲಿ ವರ್ಷಪೂರ್ತಿ ನೀರು ನಿಲ್ಲುವುದರಿಂದ ಇಲ್ಲಿ ಪಕ್ಷಿಗಳು ಆಗಮಿಸುವುದರಿಂದ ಮಲ್ಯಾಡಿ ಪಕ್ಷಿಧಾಮವಾಗಿ ಮಾರ್ಪಾಡುಗೊಂಡಿದೆ.<br />
ಇಲ್ಲಿ ಪಕ್ಷಿಗಳ ಬೇಟೆ ಅವ್ಯಾಹತವಾಗಿ ನಡೆಯುತ್ತಿದ್ದು, ಈ ಪಕ್ಷಿಧಾಮಕ್ಕೆ ಕಾಯಕಲ್ಪಬೇಕಿದೆ. ಕಳೆದ ಸುಮಾರು ವರ್ಷಗಳಿಂದ ಈ ಕೊಜೆ ಹೊಂಡಗಳಲ್ಲಿ ಅಂತರಗಂಗೆ ಕಳೆಗಿಡಬೆಳೆದಿರುವುದರಿಂದ ಇಲ್ಲಿಗೆ ವಲಸೆ ಬರುವ ಪಕ್ಷಿಗಳ ಸಂಖ್ಯೆ ಕಡಿಮೆಯಾಗಿದೆ. ಅಲ್ಲದೇ ಈ ಪರಿಸರದಲ್ಲಿ ಹಿಂದೆ ಮನುಷ್ಯ ಓಡಾಟ ಕಡಿಮೆ ಇತ್ತು. ಈಗ ಜನವಸತಿ ಹೆಚ್ಚುತ್ತಿರುವುದರಿಂದಲೂ ಹಕ್ಕಿಗಳು ಇಲ್ಲಿಂದ ವಿಮುಖವಾಗುತ್ತಿವೆ.<br />
ಅದೇನೇ ಇರಲಿ ಮೊನ್ನೆ ನಾನು ಹೋದಾಗ ಅಲ್ಲಿ ಒಂದಷ್ಟು ಹಕ್ಕಿಗಳು ಸ್ವಾಗತಿಸಿದವು. ಅವುಗಳಲ್ಲಿ ಕೆಲವನ್ನು ಇಲ್ಲಿ ದಾಖಲಿಸಿದ್ದೇನೆ.
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-_nAneIQyQOPu2zngbUH7bTDwaRMCzCnAB3YJ0YAHKkEnijjuCCfSsgIldkKtOVCJSNLtR1yi_dxXT2ZsxmFSkEFCo0ftnSBM_Ev37klLaHI7j1zasWWJF-T92Wqv-KafXuyb4sFGp6Sl/s1600/DSCF2874.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-_nAneIQyQOPu2zngbUH7bTDwaRMCzCnAB3YJ0YAHKkEnijjuCCfSsgIldkKtOVCJSNLtR1yi_dxXT2ZsxmFSkEFCo0ftnSBM_Ev37klLaHI7j1zasWWJF-T92Wqv-KafXuyb4sFGp6Sl/s320/DSCF2874.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_nuGKn3cMsDK1kT2r9J0Z9Ik6zo-z2Z-QQEo29m42Jqvii98TNQ8rAOEvpZgOmjUIzoyjBd1xX6SQ9co_iYtE0dbdq1bEw0nC5CwwtyxXVy8LpeRKIjeemK_0WkBq2_BtkK8h6XfXbwSt/s1600/DSCF2886.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_nuGKn3cMsDK1kT2r9J0Z9Ik6zo-z2Z-QQEo29m42Jqvii98TNQ8rAOEvpZgOmjUIzoyjBd1xX6SQ9co_iYtE0dbdq1bEw0nC5CwwtyxXVy8LpeRKIjeemK_0WkBq2_BtkK8h6XfXbwSt/s320/DSCF2886.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUtabjFGlHrkNSsjLRu8xRLzwFicx2M4FsWGZqmXLtkVVsubK6H-R8-oa3JYmryG_Pkg2TAUA669UWt3hNVipCbtjEquDW2cU42Zk2QfWQOm9LH2CMga_uyQQkq1js84SkXDnmqlGnCQmm/s1600/DSCF2892.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUtabjFGlHrkNSsjLRu8xRLzwFicx2M4FsWGZqmXLtkVVsubK6H-R8-oa3JYmryG_Pkg2TAUA669UWt3hNVipCbtjEquDW2cU42Zk2QfWQOm9LH2CMga_uyQQkq1js84SkXDnmqlGnCQmm/s320/DSCF2892.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTkq9k1D8KruHB8AKYgjBWUDDpxkMNyIHroZkD_7b8OwnnQ5QXxPFcDomWEyd-COEa7QHMDp8rRAKQ1i1wMLE2vJpPLIz50Fus0NPaZoZaFYAa5JZFWECsDC4qpxm543lPsLAI5S1dbSXs/s1600/DSCF2897.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTkq9k1D8KruHB8AKYgjBWUDDpxkMNyIHroZkD_7b8OwnnQ5QXxPFcDomWEyd-COEa7QHMDp8rRAKQ1i1wMLE2vJpPLIz50Fus0NPaZoZaFYAa5JZFWECsDC4qpxm543lPsLAI5S1dbSXs/s320/DSCF2897.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGj6m2mHl8SyeRvZqe_npiZUiphY9kZcGvmoDwDm908Zbx9Aqhu46ohlkchBAVwhtEavJAdHTMSZlUnN-uckIoO5E2M-vXAtrydcs-HnzaDIFUEvT1GahPBuztRQ94r-oiDaA-mJXdJTNI/s1600/DSCF2909.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGj6m2mHl8SyeRvZqe_npiZUiphY9kZcGvmoDwDm908Zbx9Aqhu46ohlkchBAVwhtEavJAdHTMSZlUnN-uckIoO5E2M-vXAtrydcs-HnzaDIFUEvT1GahPBuztRQ94r-oiDaA-mJXdJTNI/s320/DSCF2909.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFCBHCHXdROBLAihIVXcT0lAUz65Dd7eLK61sWkIl1RMbt4NaR0sFSop4xht5aQx0l5Z-6H4-3kvetIT66_KtC8g9hiuSHIgnKuIbd_JlAKaWHZPbBo19BLIKpZdo5I0yigbTHuNPJGGxj/s1600/DSCF2922.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFCBHCHXdROBLAihIVXcT0lAUz65Dd7eLK61sWkIl1RMbt4NaR0sFSop4xht5aQx0l5Z-6H4-3kvetIT66_KtC8g9hiuSHIgnKuIbd_JlAKaWHZPbBo19BLIKpZdo5I0yigbTHuNPJGGxj/s320/DSCF2922.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg79MTr0clfkBx7AiSAbUSLaz-BDu5Sw10roHC0981k85cTFgPU-NjzOnzpaKD-X8SoWmAR3ND_lUNA0AUI56Q3_h9Dy1gAMpVmXIfcklauB1rT_S2MuCl_yqczmwpfcr92NNki2YxQN2LF/s1600/DSCF2952.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg79MTr0clfkBx7AiSAbUSLaz-BDu5Sw10roHC0981k85cTFgPU-NjzOnzpaKD-X8SoWmAR3ND_lUNA0AUI56Q3_h9Dy1gAMpVmXIfcklauB1rT_S2MuCl_yqczmwpfcr92NNki2YxQN2LF/s320/DSCF2952.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8IeeR2qSCoqObHWm17zzqt7QI1HMzvh9QgsVCplmfwCLj2H-7we3L6GpYUcCeCQJyRNpNYhygONSqOLz2jJkXrRZWey6WMFuCL1yGnGNSmuTclWTaMm06VQJFvCmYMZpkQwZ8wwLbssTN/s1600/DSCF2989.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8IeeR2qSCoqObHWm17zzqt7QI1HMzvh9QgsVCplmfwCLj2H-7we3L6GpYUcCeCQJyRNpNYhygONSqOLz2jJkXrRZWey6WMFuCL1yGnGNSmuTclWTaMm06VQJFvCmYMZpkQwZ8wwLbssTN/s320/DSCF2989.JPG" width="320" /></a></div>
<br /></div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-58568842095429839292012-04-15T07:52:00.000-07:002012-04-15T09:07:46.174-07:00ಕರಾವಳಿಯಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯಾಸ್ತ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ6ng4-2vSYfiPltKYtToCBWtjudObDEZiQHozOigky5Xx54PrweNM1vuT1ZbFrayxu5cJSzMPBF5rur16yLhZ698GHaTwlFG9ZkYlcvSFLGI3tJis4CvxGW_ho_iMtc1A7X5aoZgYZ1r7/s1600/soorya+(1).JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ6ng4-2vSYfiPltKYtToCBWtjudObDEZiQHozOigky5Xx54PrweNM1vuT1ZbFrayxu5cJSzMPBF5rur16yLhZ698GHaTwlFG9ZkYlcvSFLGI3tJis4CvxGW_ho_iMtc1A7X5aoZgYZ1r7/s320/soorya+(1).JPG" width="320" /></a></div>
ಮೂಡಣ ಮಲೆಯಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯ ಮೆಲ್ಲನೇ ಏರಿ ಬರುವ ಚಂದವನ್ನು ಸವಿಯುವುದೇ ಒಂದು ಹಿತವಾದರೆ, ಇಳಿ ಹೊತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲೆಡೆ ಕೆಂಬಣ್ಣವನ್ನು ಚೆಲ್ಲುತ್ತಾ ಪಡುವಣದ ನೀಲ ಕಡಲಿನೊಂದಿಗೆ ಲೀನವಾಗುವಾಗ ಕ್ಷಣಗಳು ಇನ್ನೊಂದು ಅನುಭವ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTUkX4VDVsSkWutNOdGitzvW2kGkUkSQ37nJzdKsWLL2XuyKmwp1nzt575t37A4pKiBezmzsSPaS7zPBeXEOJURv4qAn9DNn2O_hekoOw00JWVd8ujS1rjDgFCyZK4thNN4el4dZQYVvmf/s1600/soorya+(9).JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTUkX4VDVsSkWutNOdGitzvW2kGkUkSQ37nJzdKsWLL2XuyKmwp1nzt575t37A4pKiBezmzsSPaS7zPBeXEOJURv4qAn9DNn2O_hekoOw00JWVd8ujS1rjDgFCyZK4thNN4el4dZQYVvmf/s320/soorya+(9).JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6MgYJzCCDSDKpLXazuXLJK3YzS5Bi1ZYyRaNWXVWFEfjRWiL9Bzv9qgJSxl4bgSBRoAcMsip-I8yegf_IoLSklYwAyPsBPEiPxst8dW-RsmMpMQ6ZTNbbktIpMDlC14iKtcgmE2lYgGym/s1600/soorya+%25285%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6MgYJzCCDSDKpLXazuXLJK3YzS5Bi1ZYyRaNWXVWFEfjRWiL9Bzv9qgJSxl4bgSBRoAcMsip-I8yegf_IoLSklYwAyPsBPEiPxst8dW-RsmMpMQ6ZTNbbktIpMDlC14iKtcgmE2lYgGym/s320/soorya+%25285%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
ಜಿಲ್ಲೆಯುದ್ದಕ್ಕೂ ಸಮುದ್ರ ಕಿನಾರೆ, ಜೊತೆಗೆ ದಕ್ಷಿಣದಿಂದ ಉತ್ತರಕ್ಕೆ ಸಾಗುವವರೆಗೂ ನದಿಗಳಿಗೇನೂ ಕೊರತೆ ಇಲ್ಲ. ಮಂಗಳೂರಿನಿಂದ ಜಿಲ್ಲೆಗೆ ಪ್ರವೇಶ ಆಗುವಾಗ ವೊದಲಾಗಿ ಶಾಂಭವಿ ತನ್ನ ಅಂಕು ಡೊಂಕಿನ ವೈಯ್ಯಾರವನ್ನು ಆರಂಭಿಸುತ್ತಾಳೆ. ಜಿಲ್ಲೆಯ ಉತ್ತರ ಗಡಿಯ ಶಿರೂರು ತಲುವುವಾಗ ಪಶ್ಚಿಮ ಘಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಜನ್ಮವೆತ್ತಿ ಕಡಲು ಸೇರುವ ತವಕದಲ್ಲಿ ಭಿನ್ನಾಣದಿಂದಲೇ ಓಡೋಡಿ ಬರುವ ಸೌಪರ್ಣಿಕ. ಈ ನಡುವೆ ಪಾಂಗಾಳ, ಉದ್ಯಾವರ, ಸುವರ್ಣಾ, ಸೀತಾ, ಚಕ್ರಾ.... ಹೀಗೆ ಇನ್ನಷ್ಟು ನದಿಗಳ ಹರಿವು. ಸುಮಾರು ೬೧ ಮೈಲು ಉದ್ದಕ್ಕೆ ಮೈಚಾಚಿಕೊಂಡು ಮಲಗಿರುವ ಕಡಲತೀರ. ಗುಡ್ಡ-ಕಾಡು, ಬಯಲು, ಗದ್ದೆ, ತೋಟ ಎತ್ತ ನೋಡಿದರೂ ಹಸುರಿಗೂ ಕೊರತೆಯಿಲ್ಲ. ಇವುಗಳ ಮೇಲೆಲ್ಲಾ ಭಾಸ್ಕರ ತನ್ನ ಬೆಳಕನ್ನು ಚೆಲ್ಲುತ್ತಾ ಎಲ್ಲೋ ಎದ್ದು, ಇನ್ನೆಲ್ಲೋ ಮುಳುಗಿ, ಮತ್ತೆಲ್ಲೋ ಪ್ರತ್ಯಕ್ಷವಾಗುತ್ತಾ ಸಂಜೆ ತನ್ನ ಹೊನ್ನ ಕಿರಣಗಳನ್ನು ಸೂಸುತ್ತಿದ್ದರೆ ಅದೊಂಥರಾ ಚೆನ್ನ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipFfNPCTKecyRz3AVn12cV1IkI0Ub-j7FteKygnxwSKRQjaaGTHVbe8GdN40dUBwAiiRwn6cd8j_iKQxrFaySqxAkjg_V4PtQI61lZx6PQkTGbNc5u_FybgSV_IOyuU8bH9LkJqsnicEJS/s1600/soorya+%25288%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipFfNPCTKecyRz3AVn12cV1IkI0Ub-j7FteKygnxwSKRQjaaGTHVbe8GdN40dUBwAiiRwn6cd8j_iKQxrFaySqxAkjg_V4PtQI61lZx6PQkTGbNc5u_FybgSV_IOyuU8bH9LkJqsnicEJS/s320/soorya+%25288%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXBbuoSVLlweD2WtadU624qaq8FkSvChPc9I-oFt_dgZmJYI2B859vlpKqbnLiLQ-ImO7ybk7wVDLu6dHwy-DTveH3XTHw3DUq1lSaSsfJC0GlFMe7XnhjXjZ_Pf6hyphenhyphenmVTof4FmYgJD50S/s1600/soorya+%25287%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXBbuoSVLlweD2WtadU624qaq8FkSvChPc9I-oFt_dgZmJYI2B859vlpKqbnLiLQ-ImO7ybk7wVDLu6dHwy-DTveH3XTHw3DUq1lSaSsfJC0GlFMe7XnhjXjZ_Pf6hyphenhyphenmVTof4FmYgJD50S/s320/soorya+%25287%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ಕಂಡ ಸೂರ್ಯಾಸ್ತ ಅಥವಾ ಸೂರ್ಯೋದಯ ಪಕ್ಕದ ಮಲ್ಪೆಗೆ ಹೋದರೆ ಕಾಣಸಿಗದು. ಮಲ್ಪೆಯದು ಕೆಮ್ಮಣ್ಣುವಿನಲ್ಲಿ ಊಹುಂ ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಒಂದೊಂದು ಕಡೆಯಲ್ಲಿಯೂ ಸೂರ್ಯಾಸ್ತ ನೋಡುವುದು ಅದ್ಭುತ. ಇಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯೋದಯದ ವಿಹಂಗಮ ನೋಟವನ್ನು ಕಾಣುವುದು ಕಷ್ಟ. ಇಲ್ಲವೇ ಇಲ್ಲ ಎಂದು ಹೇಳಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಕೆಲವು ಕಡೆಗಳಲ್ಲಿ ನೋಡಬಹುದು. ಆದರೆ ಸೂರ್ಯಾಸ್ತ ಮಾತ್ರ ಎಲ್ಲೆಂದರಲ್ಲಿ ಜನರ ಮನಸಿಗೆ ಮುದ ನೀಡುತ್ತದೆ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd-r_waCBAlR-SUHvxAS964-NZ7VdXQgqHuHo5CUC27C3U_nuf3fsS1Akr3boaabwBR0HQcBv0rJV5jERLIsKNCss6W-NNNE34VWEnnez3lfpyuSm5aBh-R60cP0MAvAUILzp2-1L6f4sr/s1600/soorya+(2).JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd-r_waCBAlR-SUHvxAS964-NZ7VdXQgqHuHo5CUC27C3U_nuf3fsS1Akr3boaabwBR0HQcBv0rJV5jERLIsKNCss6W-NNNE34VWEnnez3lfpyuSm5aBh-R60cP0MAvAUILzp2-1L6f4sr/s320/soorya+(2).JPG" width="320" /></a></div>
<br />
ಪಶ್ಚಿಮ ಘಟ್ಟದ ಆಗುಂಬೆಯಿಂದ, ಅತ್ತ ಹೊಸನಗರದಿಂದ ಉಡುಪಿಗೆ ಬರುವಾಗ ಬಾಳೆಬರೆ ಘಾಟ್ನಿಂದ ಆದಿತ್ಯ ಕಡಲಿನೊಂದಿಗೆ ಒಂದಾಗಲೂ ಹವಣಿಸುವುದನ್ನು ಕಾಣುವುದೇ ಸೊಗಸು. ಇನ್ನು ನದಿ ತೊರೆಗಳಿದ್ದಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯ ಮುಳುಗುವ ಯಾವತ್ತೂ ಸೌಂದರ್ಯವನ್ನು ಸವಿಯಲು ಬೋರ್ ಅನಿಸುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಮಲ್ಪೆ ಸಮೀಪದ ತೋನ್ಸೆಪಾರ್ನಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯಾಸ್ತ ಅದೊಂದು ಅಪೂರ್ವ ಕ್ಷಣ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEharnIf-jAU6A4PhJ2k2TlB68_WKrmyZZFbsjqDQyB_BMyz8M5xyqp0BccqdFHa6wBMhcVnrFVv6RBIP5CC_Iia9natTtpgiwJMQUKoebmr5HytHdhbPo0dCiFjaTv1zqsZtPWji69hhg2M/s1600/soorya+%25286%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEharnIf-jAU6A4PhJ2k2TlB68_WKrmyZZFbsjqDQyB_BMyz8M5xyqp0BccqdFHa6wBMhcVnrFVv6RBIP5CC_Iia9natTtpgiwJMQUKoebmr5HytHdhbPo0dCiFjaTv1zqsZtPWji69hhg2M/s320/soorya+%25286%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6MgYJzCCDSDKpLXazuXLJK3YzS5Bi1ZYyRaNWXVWFEfjRWiL9Bzv9qgJSxl4bgSBRoAcMsip-I8yegf_IoLSklYwAyPsBPEiPxst8dW-RsmMpMQ6ZTNbbktIpMDlC14iKtcgmE2lYgGym/s1600/soorya+%25285%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6MgYJzCCDSDKpLXazuXLJK3YzS5Bi1ZYyRaNWXVWFEfjRWiL9Bzv9qgJSxl4bgSBRoAcMsip-I8yegf_IoLSklYwAyPsBPEiPxst8dW-RsmMpMQ6ZTNbbktIpMDlC14iKtcgmE2lYgGym/s320/soorya+%25285%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
ಈ ಪ್ರಕೃತಿ ವೈಭವವನ್ನು ಕಣ್ಣು ಕೋರೈಸುವಂತೆ ಮಾಡಲು ಉದಯಾಸ್ತಮಾನ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯ ಬೀರುವ ಸಪ್ತವರ್ಣ ಬದಲಾಗುತ್ತ ಒಮ್ಮೆ ಹಗಲಾಗಿ, ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಕತ್ತಲಾಗಿ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ನೆಲೆ ನಿಲ್ಲುತ್ತದೆ. ಒಂದೊಂದು ಅನುಭವವೂ ಮನದಲ್ಲಿ ಅಚ್ಚಳಿಯದ ವಿಸ್ಮಯ ಮೂಡಿಸುತ್ತದೆ. ಕರಾವಳಿಯಲ್ಲಿ ಸೂರ್ಯೋದಯ, ಸೂರ್ಯಾಸ್ತವನ್ನು ನೋಡುವುದೇ ಸೊಗಸು.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU81rSl3NmbXvVBMXPPpYnd4odNoqeAiFfLkW4kAqV2VrS0WwBqIQeUZzG7SQqdLBxL7eTTUZhXfIEmOCaAbI-Jf0mpsaFnKknZTUtOTDLQ5ayJqsi2s7a5SFAmAasJ_-xrBO9261WKxOO/s1600/soorya+%25283%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU81rSl3NmbXvVBMXPPpYnd4odNoqeAiFfLkW4kAqV2VrS0WwBqIQeUZzG7SQqdLBxL7eTTUZhXfIEmOCaAbI-Jf0mpsaFnKknZTUtOTDLQ5ayJqsi2s7a5SFAmAasJ_-xrBO9261WKxOO/s320/soorya+%25283%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNsm0w85Ix_tM6NRF-DzavjS0OQ-nV7aq0QjZLIAReRaPRakvRSZ0cbXzduf5FMKAm5PtY7WilbIfX5QUnSVyp9c-tx6B6GE5kQ7gcKCT8gy6DBvkK2r_DL0hHL9RVefQr-7CHYPEjOTsT/s1600/soorya+%25284%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNsm0w85Ix_tM6NRF-DzavjS0OQ-nV7aq0QjZLIAReRaPRakvRSZ0cbXzduf5FMKAm5PtY7WilbIfX5QUnSVyp9c-tx6B6GE5kQ7gcKCT8gy6DBvkK2r_DL0hHL9RVefQr-7CHYPEjOTsT/s320/soorya+%25284%2529.JPG" width="320" /></a></div>
<br /></div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-92001496428889208152012-04-08T21:09:00.000-07:002012-04-08T21:09:19.920-07:00ಮನದೊಳಗೆ ಏಕೋ ಏನೋ ದುಗುಡ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ಪ್ರಿಯ ಗೆಳೆಯಾ,<br />
<div>
ಯಾಕೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ ಇಂದು ಮನಸ್ಸು ಭಾರ ಎನಿಸುತ್ತಿದೆ. ಸದಾ ಹೀಗೆ ನಗುತ್ತಿರು ಎಂದು ನನ್ನ ಮುಖದಲ್ಲಿ ಹೊಳೆಯುವ ನಗು ಕಂಡು ಹೇಳಿದ್ರಿ. ಆದರೆ ಆ ನಗು ಕಳೆದ ನಾಲ್ಕೈದು ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಅಡ್ರೆಸ್ ಇಲ್ಲದೇ ಮಾಯವಾಗಿದೆ. ಮನದ ತುಂಬಾ ದುಗುಡ ತುಂಬಿದೆ. ಪ್ರೀತಿ ಮಾತುಗಳಿಗಾಗಿ ಮನಸು ಹಾತೊರೆಯುತ್ತಿದೆ. ನಿಮ್ಮ ಒತ್ತಡದಲ್ಲಿ ನೀವು ನನ್ನ ಕಡೆಗೆ ಗಮನ ಕೊಡಲು ಸಾಧ್ಯವಾಗೋಲ್ಲ. ಈ ವಿಚಾರದ ಬಗ್ಗೆ ನನಗೆ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಗೊತ್ತಿದೆ. ಆದರೂ ಮನಸು ಮಾತ್ರ ನಿಮಗಾಗಿ ನಿಮ್ಮ ಪ್ರೀತಿಗಾಗಿ ಹಂಬಲಿಸುತ್ತಿದೆ. </div>
<div>
ನಿಮ್ಮಂತೆ ಸ್ವಚ್ಛಂದ ಪ್ರೀತಿಯನ್ನು ಇನ್ನಾರು ಕೊಡಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ ಕಂದಾ... ಹಾಗಂತೆ ನಿಮ್ಮ ಪ್ರೀತಿಗೆ ಪರ್ಯಾಯವನ್ನು ಹುಡುಕುತ್ತಿಲ್ಲ. ಇತ್ತೀಚೆಗೆ ನನ್ನ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಘಟನೆಗಳನ್ನು ನೆನದಾಗ ಹಾಗೆನಿಸುತ್ತಿದೆ. ನನ್ನ ಜೊತೆಗೇ ಇದ್ದು, ನನ್ನ ಪ್ರೀತಿಗಾಗಿ ಹಂಬಲಿದ ವ್ಯಕ್ತಿಯೊಬ್ಬರಿಗೆ ನಾನು ಆತ್ಮೀಯತೆಯಿಂದ ಅಂದರೆ ನಿಮಗೆ ಗೊತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಪ್ರೀತಿಯಿಂದಲೇ ಕಾಣುತ್ತಿದ್ದೆ. ಇನ್ನೊಬ್ಬರಿಗೆ ಪ್ರೀತಿ ಬೇಕು ಎಂದು ಹಂಬಲಿಸುವಾಗ ನೀಡ ಬೇಕಲ್ವೇ? ಆದರೆ ನೀವು ಹೇಳಿದ ಮಾತೀಗ ನೆನಪಿಗೆ ಬರುತ್ತಿದೆ ಗೆಳೆಯಾ, 'ಪ್ರೀತಿಯನ್ನ ಧಾರೆ ಎರೆ. ಆದರೆ ನಿನ್ನ ಪ್ರೀತಿಗೆ ಯಾರು ಆರ್ಹರು ಎಂದು ಮೊದಲು ತಿಳಿ' ಎಂದು ನೀವು ಸದಾ ಎಚ್ಚರಿಸುತ್ತಲೇ ಇದ್ರಿ. ನೀವು ಹೇಳಿದ ಮಾತು ನಿಜ ಎಂದು ಇವತ್ತು ನನಗೆ ಈಗ ಅರ್ಥವಾಗುತ್ತಿದೆ. ಪ್ರೀತಿಗೆ ಅನರ್ಹವಾದರಿಗೆ ಮಾತ್ರ ಯಾರಿಗೆ ಪ್ರೀತಿಯ ಅಗತ್ಯವಿಲ್ಲವೋ ಅವರಿಗೂ ಪ್ರೀತಿಯನ್ನು ಹಂಚ ಬಾರದು ಎಂದು ನಿರ್ಧರಿಸಿದ್ದೇನೆ ಕಂದಾ.</div>
<div>
ಹ್ಞಾಂ ಕಳೆದ ನಾಲ್ಕೈದು ದಿನಗಳಿಂದ ನಾನು ತುಂಬಾ ರಿಸರ್ವ್ಡ್ ಆಗಿದ್ದೀನಿ. 'ಒಂದು ನಿಮಿಷಕ್ಕೆ ಎಷ್ಟು ಮಾತಾಡ್ತಿ' ಎಂದು ನೀವು ಹಿಂದೆ ಹೇಳಿದ ಹಾಗೇ ಈಗ ನನ್ನ ಕೇಳುವುದಿಲ್ಲ. ಹಿಂದೆ ನನ್ನ ನೋವನ್ನು ಮುಚ್ಚಿಡ್ತಾ ಇದ್ದೆ ಪುಟ್ಟ. ಆದ್ರೆ ಈಗ ಅದನ್ನು ಅದುಮಿಡ್ತಾ ಇದ್ದೀನಿ. ನನ್ನ ನೋವು ಯಾರಿಗೂ ತಿಳೀಬಾರದು ಎಂದು ತುಂಬಾ ಮಾತಾಡ್ತಾ ಇದ್ದೆ. ಈಗ ಎಲ್ಲಿ ಮಾತಾಡಿದ್ರೆ ನೋವು ಕಟ್ಟೆ ಒಡೆದು ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಗೊತ್ತಾಗುತ್ತೆ ಎನ್ನೋ ಭಯ ಕಾಡ್ತಾ ಇದೆ. ಅದಕ್ಕೆ ಮೌನದ ಒಡವೆಯನ್ನು ಧರಿಸಿದ್ದೇನೆ. ನನಗೆ ಗೊತ್ತು, 'ನಿಂಗೆ ಒಡವೆಯ ಅವಶ್ಯಕತೆ ಇಲ್ಲ ಕಣೆ, ನೀನು ಮೊದಲಿನಂತಿದ್ದರೇ ಚೆನ್ನ, ನನ್ನ ಚಿನ್ನ' ಎಂದು ನೀವು ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರೇ ನಾನು ಏನು ಮಾಡಬೇಕು ನನಗೇ ತಿಳಿಯುವುದಿಲ್ಲ. </div>
<div>
ನನಗೆ ಏನೂ ಬೇಡ, ನಿಮ್ಮ ಸವಿ ನೆನಪುಗಳೊಂದಿಗೆ ಈ ಸಮಾಜದಿಂದಲೇ ದೂರ ಸರಿದು, ಏಕಾಂಗಿ ಆಗಿರಬೇಕು ಅದೆಷ್ಟೋ ಬಾರಿ ಯೋಚಿಸಿದ್ದಿದೆ. ಮತ್ತೆ 'ನಾನೂ ಬೇಡ್ವಾ ನಿಂಗೆ' ಎಂದು ಕೇಳ್ಬೇಡಿ. ಯಾಕೆಂದರೆ, ನಾನೂ ಭೂಮಿಗೆ ಭಾರ, ನನ್ನನ್ನು ನಂಬಿರುವವರು ಯಾರೂ ಇಲ್ಲ. ನಾನಾಯ್ತು ನನ್ನ ಕೆಲಸ ಆಯ್ತು ಎಂದಿರುವವಳು ನಾನು. ಆದ್ರೆ ನಿಮಗೆ ಹಾಗಲ್ಲ ಅಲ್ವಾ? ಪ್ರೀತಿಯ ಸಂಸಾರ, ಅದರೊಂದಿಗಿನ ನೋವು ನಲಿವು, ಸುಖ ದುಃಖ ಎಲ್ಲವೂ ಇದೆ. ಕತ್ತಲೆಯಾದಾಗ ನಾನು ಬರಲಿಲ್ಲ ಎಂದು ನನಗಾಗಿ ಕಾಯುವ ಜೀವ ಇಲ್ಲ. ಆದರೆ ಸ್ವಲ್ಪ ತಡವಾದರೂ ನಿಮಗಾಗಿ, ನಿಮ್ಮ ಬರುವಿಕೆಗಾಗಿ ದಾರಿ ನೋಡುವ ನಾಲ್ಕು ಜೀವಗಳು ನಿಮ್ಮ ಮನೆಯಲ್ಲಿವೆ ಕಂದಾ. ಅವುಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಬಿಟ್ಟು ನನ್ನ ಜೊತೆ ಬನ್ನಿ ಎಂದು ಯಾವ ಬಾಯಿಯಿಂದ ಹೇಳಲಿ. ಆ ಅಧಿಕಾರವೂ ನನಗಿಲ್ಲ. ಅದಕ್ಕೇ ಯಾರಿಗೂ ತೊಂದರೆ ಕೊಡದೇ ನಾನೇ ದೂರ ನಡೆಯುತ್ತೇನೆ. ನಾನು ಸದಾ ಪ್ರೀತಿಸುವ ಪ್ರಕೃತಿ, ಹಸಿರು, ಗುಡ್ಡ- ಕಾಡು ಎಲ್ಲವೂ ನನ್ನೊಂದಿಗಿರುತ್ತದೆ. ನನ್ನ ಪ್ರೀತಿಯನ್ನವು ಧಿಕ್ಕರಿಸುವುದಿಲ್ಲ!<br />
ಇಂತಿ ನಿಮ್ಮೊಗೊಬ್ಬಳು<br />
ಪ್ರಿಯ ಗೆಳತಿ</div>
</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-35902166404151213222011-12-31T11:53:00.000-08:002011-12-31T11:53:15.788-08:00ಹೊಸ ಕ್ಯಾಲೆಂಡರ್ ವರ್ಷದ ಶುಭಾಶಯ....!!!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<span style="color: #38761d;">ಶನಿವಾರ ರಾತ್ರಿ ಎಲ್ಲ ಕೆಲಸ ಮುಗಿಸಿ ಸುಮಾರು ಗಂಟೆ ೧೧.೩೫ ಆಗಿರಬಹುದು, ನಾಳೆ ಬೇಗ ಏಳ ಬೇಕಲ್ಲ ಎಂದು ಬೆಳಗ್ಗಿನ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಇಟ್ಟುಕೊಂಡವರನ್ನು ಶಪಿಸುತ್ತಲೇ ಮಲಗಿದ್ದೆ. ಇನ್ನೇನ್ನು ನಿದ್ದೆ ಹತ್ತಿತು ಎನ್ನುವಾಗ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿದ್ದ ಮೊಬೈಲು ರಿಂಗಾಯಿತು. ಕಾಲ್ ರಿಸೀವ್ ಮಾಡಿದರೆ ಹ್ಯಾಪಿ ನೀವ್ ಈಯರ್ ಅಂತ ಶುಭಾಶಯ ಹೇಳಿದ್ದು ನನ್ನ ಪರಿಚಯದವರು. ಅದಾದ ನಂತರ ಏಳೆಂಟು ಕಾಲ್ಗಳು ಅದೇ ಕಾರಣಕ್ಕೆ ಬಂದಿದ್ದವು. ಅವರೆಲ್ಲಾ ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಇಟ್ಟಿರುವ ಪ್ರೀತಿ ವಿಶ್ವಾಸಕ್ಕೆ ನನ್ನ ಆತ್ಮೀಯ ವಂದನೆಗಳು. ಅವರು ತಪ್ಪು ಅಂತ ನಾನು ಸುತರಾಂ ಹೇಳುತ್ತಿಲ್ಲ, ಆದರೆ ನಾನು ಚಿಕ್ಕಂದಿನಿಂದ ನಂಬಿ ಬಂದ ವಿಷಯವನ್ನು ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದೇನೆ ಅಷ್ಟೇ.</span><br />
<span style="color: #38761d;">ನಿನ್ನೆಗೆ ೨೦೧೧ ಇಸವಿ ಕಳೆಯಿತು, ಇವತ್ತಿಗೆ ೨೦೧೨. ಇನ್ನು ೩೬೫ ದಿನಗಳು ೨೦೧೨ ಇಸವಿಯಲ್ಲಿ. ಅಂದರೆ ನಿನ್ನೆಗೆ ಮತ್ತು ಇವತ್ತಿಗೆ ಬರೀ ಗೋಡೆಯಲ್ಲಿ ಗಾಳಿಗೆ ಹಾರಾಡುವ ಕ್ಯಾಲೆಂಡರ್ನಲ್ಲಿ ಮಾತ್ರ ಬದಲಾವಣೆ. ಈ ಸುಂದರ ಪ್ರಕೃತಿಯಲ್ಲಿ ಕೊಂಚವೂ ಬದಲಾವಣೆ ಆಗಿಲ್ಲ. ಅಂದ ಮೇಲೆ ಇದನ್ನು ಹೊಸ ವರ್ಷ ಎಂದು ಹೇಗೆ ಹೇಳುವುದು? ನಾವು ಭಾರತೀಯರಾಗಿ ಭಾರತದ ಕ್ಯಾಲೆಂಡರ್ ಪ್ರಕಾರ ಯುಗಾದಿಯನ್ನೇ ಹೊಸ ವರ್ಷವನ್ನಾಗಿ ಆಚರಿಸಬೇಕು, ಒಪ್ಪಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು ಎನ್ನುವ ಮಾತು ಒತ್ತಟ್ಟಿಗಿರಲಿ. ಅಷ್ಟು ದೊಡ್ಡ ವಿಷಯವನ್ನು ಮಾತನಾಡಲು ನಾನಿನ್ನೂ ಚಿಕ್ಕವಳು. ಆದರೆ ಸದಾ ಸ್ವಚ್ಛಂದ ಪ್ರಕೃತಿಯನ್ನು ಇಷ್ಟ ಪಡುವ ನಾನು ಅದರೊಂದಿಗೆ ಬೆಳೆದವಳು. ಈ ಪ್ರಕೃತಿಯಲ್ಲಿ ಬದಲಾವಣೆಯಾಗುವ ಮಾರ್ಚ್-ಎಪ್ರಿಲ್ ತಿಂಗಳಲ್ಲಿ ಬರುವ ಯುಗಾದಿಯನ್ನು ಹೊಸ ವರ್ಷ ಎನ್ನುತ್ತೇನೆ. ಈ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಬೀಸುವ ತಣ್ಣನೆ ಹವಾ.... ಗಿಡ ಮರಗಳ ತುಂಬಾ ಬಿಟ್ಟಿರುವ ಬಣ್ಣ ಬಣ್ಣದ ಹೂವು, ಎಲೆಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಉದುರಿಸಿ ಆಗತಾನೆ ಕವಲೊಡೆದ ಎಳೆ ಚಿಗುರು ಇದೆಲ್ಲವೂ ವಸುಂಧರೆಯನ್ನು ಹೊಸ ವರ್ಷಕ್ಕೆ ಅಣಿಗೊಳಿಸುತ್ತದೆ ಅಲ್ಲವೇ? </span><br />
<span style="color: #38761d;">ಇಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಖುಷಿಯ ವಿಷಯಗಳಿರುವಾಗ ಕೇವಲ ಗೋಡೆ ಮೇಲಿರುವ ಕ್ಯಾಲೆಂಡರ್ ಬದಲಾಗುವ ಈ ಹೊಸ ವರ್ಷವನ್ನು ಆಚರಿಸುವುದು ತರವೇ? ಪ್ರಕೃತಿಯ ಮಕ್ಕಳಾದ ನಾವು ಅದನ್ನು ಪೂಜಿಸಿ, ಕಾಲ ಕಾಲಕ್ಕೆ ಆಗುವ ಬದಲಾವಣೆಗಳನ್ನು ಒಪ್ಪಿಕೊಂಡು, ಅದರಂತೆ ನಡೆದುಕೊಳ್ಳುವುದು ಒಳಿತಲ್ಲವೇ? ನಾವು ಯುಗಾದಿಯನ್ನು ಹೊಸವರ್ಷವೆಂದು ಒಪ್ಪುತ್ತೇವೋ ಇಲ್ಲವೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಆ ದಿನ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ವಿಶೇಷ ಅಡುಗೆಯನ್ನು ತಯಾರಿಸಿ ಕುಟುಂಬ ಸಮೇತರಾಗಿ ಊಟ ಮಾಡುತ್ತೇವೆ. ಹೊಸ ಬಟ್ಟೆಯನ್ನು ಖರೀದಿಸಿ ಧರಿಸುತ್ತೇವೆ. ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ, ಮುಂದಿನ ಒಂದು ವರ್ಷದ ಕಾಲ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಕಷ್ಟ- ಸುಖಗಳು ಸಮನಾಗಿರಲಿ ಎಂದು ಆಶಿಸುತ್ತೇವೆ. ಇದನ್ನೆಲಾ ಯಾಕೆ ಮಾಡುತ್ತೇವೆ? ಇದರ ಹಿಂದಿರುವುದು ಹೊಸ ವರ್ಷದ ಸಂಭ್ರಮ ಎನ್ನುವುದನ್ನು ಯಾಕೆ ನಾವು ಒಪ್ಪಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿಲ್ಲ? ಯುಗಾದಿ ಹೊಸವರ್ಷ ಎಂದು ಯಾಕೆ ನಮ್ಮ ಸಂಕುಚಿತ ಮನಸ್ಸಿಗೆ ಅರ್ಥವಾಗುತ್ತಿಲ್ಲ. ಕೆಲಸ ಕಾರ್ಯಗಳಿಗೆ ಅನುಕೂಲವಾಗುವಂತೆ ನಾವು ಒಪ್ಪಿಕೊಂಡ ಇಂಗ್ಲೀಷ್ ಕ್ಯಾಲೆಂಡರ್ ಬದಲಾದಾಗ ಅದನ್ನು ಹೊಸ ವರ್ಷ ಎಂದು ಹೇಳುವ ನಮಗೆ ನಮ್ಮ ಪ್ರಕೃತಿಯ ಬದಲಾವಣೆಯಾಗುವ ಹೊತ್ತು ಹೊಸ ವರ್ಷ ಎನಿಸುವುದಿಲ್ಲ ಎನ್ನುವ ಬೇಸರ ಮನಸಿಗೆ.....</span><br />
<span style="color: #38761d;">ಎನೀ ಹೌ ಹೊಸ ಕ್ಯಾಲೆಂಡರ್ ವರ್ಷದ ಶುಭಾಶಯ.</span><br />
</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-15417061687547475072011-09-22T01:20:00.000-07:002011-09-22T01:30:34.322-07:00ಪಕ್ಷಿನೋಟ !!!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #274e13; font-family: 'Courier New', Courier, monospace; font-size: large;">ನಾನು ಲೇಖನಕ್ಕೆಂದು ಗುರುರಾಜ್ ಅವರ ಮನೆಗೆ ಹೋದಾಗ ಅಲ್ಲಿ ಮನೆಯ ಹಿತ್ತಿಲಲ್ಲಿರುವ ಬೋನ್ಸಾಯಿ ಗಿಎಡದಲ್ಲಿ ಕುಳಿತ ಪುಟ್ಟ ಹಕ್ಕಿಯನ್ನು ನಾನು ನನ್ನ ಕ್ಯಾಮೆರಾದಲ್ಲಿ ಸೆರೆಹಿಡಿವ ಪುಟ್ಟ ಪ್ರಯತ್ನದಲ್ಲಿ ಸಿಕ್ಕಿ ಕೆಲ ಚಿತ್ರಗಳು. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhocdjJ2FAosPqFF1OXSvUhVdoWptiSxR_9FPQh2feUp-ujb2Blz5T6OGHNbfoavQtpDneZmQx-7L865t2zgWYD1xO3KW4JfQ0fUH8gYaQwiOIS9MmaR4-7upqc-JuhJ7JeufekddHHlvyL/s1600/DSCN1173.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhocdjJ2FAosPqFF1OXSvUhVdoWptiSxR_9FPQh2feUp-ujb2Blz5T6OGHNbfoavQtpDneZmQx-7L865t2zgWYD1xO3KW4JfQ0fUH8gYaQwiOIS9MmaR4-7upqc-JuhJ7JeufekddHHlvyL/s320/DSCN1173.jpg" width="310" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4nu9aaAWuXyESlyDoKcqVLgJLS_YT6Sa0X4F1WPLcTbCZ1wf8xyWlmy6Ll_D0fF6xdSJS5isb1AKHNT8hip99BycTTH-SoGeDOp4DWDGiAhU3GFYS1igG4GXjqBUb4o5d7ibJSyxp7qIm/s1600/DSCN1172.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4nu9aaAWuXyESlyDoKcqVLgJLS_YT6Sa0X4F1WPLcTbCZ1wf8xyWlmy6Ll_D0fF6xdSJS5isb1AKHNT8hip99BycTTH-SoGeDOp4DWDGiAhU3GFYS1igG4GXjqBUb4o5d7ibJSyxp7qIm/s1600/DSCN1172.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4nu9aaAWuXyESlyDoKcqVLgJLS_YT6Sa0X4F1WPLcTbCZ1wf8xyWlmy6Ll_D0fF6xdSJS5isb1AKHNT8hip99BycTTH-SoGeDOp4DWDGiAhU3GFYS1igG4GXjqBUb4o5d7ibJSyxp7qIm/s1600/DSCN1172.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4nu9aaAWuXyESlyDoKcqVLgJLS_YT6Sa0X4F1WPLcTbCZ1wf8xyWlmy6Ll_D0fF6xdSJS5isb1AKHNT8hip99BycTTH-SoGeDOp4DWDGiAhU3GFYS1igG4GXjqBUb4o5d7ibJSyxp7qIm/s1600/DSCN1172.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4nu9aaAWuXyESlyDoKcqVLgJLS_YT6Sa0X4F1WPLcTbCZ1wf8xyWlmy6Ll_D0fF6xdSJS5isb1AKHNT8hip99BycTTH-SoGeDOp4DWDGiAhU3GFYS1igG4GXjqBUb4o5d7ibJSyxp7qIm/s320/DSCN1172.jpg" width="312" /><span class="Apple-style-span" style="-webkit-text-decorations-in-effect: none; color: black;"></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS4ieI6FcWeKg8n8gGgB8dhyYeiFfiljyQxp0pjRPOBwwpnPNolWYQJXtNoovkAwtOqGl9ZrIvkVHlwg4grevm7xEzFPlk9dlWkO4PpxGX5oaMvxOycbVDEqJ7INcNqcVLBMjoT7-Qis6z/s1600/DSCN1180.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="307" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS4ieI6FcWeKg8n8gGgB8dhyYeiFfiljyQxp0pjRPOBwwpnPNolWYQJXtNoovkAwtOqGl9ZrIvkVHlwg4grevm7xEzFPlk9dlWkO4PpxGX5oaMvxOycbVDEqJ7INcNqcVLBMjoT7-Qis6z/s320/DSCN1180.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHEn0tJ5E1srqDZ6A0r0ml21BqEFdYDnsEVP7gCYpExlnH_eR620fKoNulH-pN9svQZp9I4-GAdReTQayuiHb2aFob0YRLDuqQx3YoO50HheEeYZEdcXHQv6vEOEj6Xt5h3oncY8QDD5IJ/s1600/DSCN1174.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="319" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHEn0tJ5E1srqDZ6A0r0ml21BqEFdYDnsEVP7gCYpExlnH_eR620fKoNulH-pN9svQZp9I4-GAdReTQayuiHb2aFob0YRLDuqQx3YoO50HheEeYZEdcXHQv6vEOEj6Xt5h3oncY8QDD5IJ/s320/DSCN1174.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCCNPZ9d2ZLXqjce6kKYClN_jzdoeQ6SkBF0yjrFHA9Hrl0RYk77VDm78l1orLwnWfGi8_AjBFpSkB1M61LaiWXmE4WSgyDjHEtZfKizyhiBYQhAScgZvL-1FB74TnOs3WvLBGCJ-7_M_a/s1600/DSCN1176.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCCNPZ9d2ZLXqjce6kKYClN_jzdoeQ6SkBF0yjrFHA9Hrl0RYk77VDm78l1orLwnWfGi8_AjBFpSkB1M61LaiWXmE4WSgyDjHEtZfKizyhiBYQhAScgZvL-1FB74TnOs3WvLBGCJ-7_M_a/s320/DSCN1176.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz9EzJi7FA36iJaEPqimY0ZZtaN0DFGWQVoCHA_FHRNIQO6c35AgaYtQvY8od-2demMVa2bzTc5x0OGjpLqmqGcUmS2c0Hf4ps8HQyIh53mPTC2kghH6fsvXFqNeRm1eBNEif95PJ12AFE/s1600/DSCN1183.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="302" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz9EzJi7FA36iJaEPqimY0ZZtaN0DFGWQVoCHA_FHRNIQO6c35AgaYtQvY8od-2demMVa2bzTc5x0OGjpLqmqGcUmS2c0Hf4ps8HQyIh53mPTC2kghH6fsvXFqNeRm1eBNEif95PJ12AFE/s320/DSCN1183.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCn1s6bSnEm_NYw4hi90zrg6sWtxzaArOYGFTBoIFiLllUK-jVEZ_1r8hKWDuhtKNYDMLZQZy20A3B_mVi7YRDT_23Wu9zEO60trGXLgmraUFWHO7QoW04RftB215gW0Dc-vGyB7gEM15u/s1600/DSCN1182.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCn1s6bSnEm_NYw4hi90zrg6sWtxzaArOYGFTBoIFiLllUK-jVEZ_1r8hKWDuhtKNYDMLZQZy20A3B_mVi7YRDT_23Wu9zEO60trGXLgmraUFWHO7QoW04RftB215gW0Dc-vGyB7gEM15u/s320/DSCN1182.jpg" width="316" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicoD8ya2DMeE0zmaAaG7OfqCb7NSyk7QDpDnQBG4sj0BvgnjIyoBD_bxk2EotiDQl2K3UEZFOK5Z6JFzBtOydU8PfpkXKcKHO_R9h7JvJrSo5U1vGYENRAPI51yt5GEy_HK7iH34pS8xZM/s1600/DSCN1188.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicoD8ya2DMeE0zmaAaG7OfqCb7NSyk7QDpDnQBG4sj0BvgnjIyoBD_bxk2EotiDQl2K3UEZFOK5Z6JFzBtOydU8PfpkXKcKHO_R9h7JvJrSo5U1vGYENRAPI51yt5GEy_HK7iH34pS8xZM/s320/DSCN1188.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZWPc4LGNytvZDTTK_IFKFAb27r8riyyxBcy3fWkcJbX9d3WRzwmMpSFLozWy9pONzsGf3RJvt0-1NInGaQLZU1ETp_GqpjtZ_IjJ7M5ViBYtgdaIQhPhKaYZTFCeHhyzOi8HjlKrrnVnZ/s1600/DSCN1190.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="139" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZWPc4LGNytvZDTTK_IFKFAb27r8riyyxBcy3fWkcJbX9d3WRzwmMpSFLozWy9pONzsGf3RJvt0-1NInGaQLZU1ETp_GqpjtZ_IjJ7M5ViBYtgdaIQhPhKaYZTFCeHhyzOi8HjlKrrnVnZ/s320/DSCN1190.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaeNFkHi2nFMjYH5DYvYhtX7JN88T5hhRwAgatdtttPo6HxcpHi2sOnNnKAlIAi4MrRZPSUi2aKnBZxcQjhwqdEe9a7KDgMXiI0c1Ro6erv_qHShS52mAbAc_ol7VS2tgiQJUYfp2ywZeH/s1600/DSCN1198.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaeNFkHi2nFMjYH5DYvYhtX7JN88T5hhRwAgatdtttPo6HxcpHi2sOnNnKAlIAi4MrRZPSUi2aKnBZxcQjhwqdEe9a7KDgMXiI0c1Ro6erv_qHShS52mAbAc_ol7VS2tgiQJUYfp2ywZeH/s320/DSCN1198.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZNdQr2IVNfNp5McUJr2YCK0IctypBnqnr-mpJi-pyR-SAVPezpjvJGiBpORSKhV-GnwCqkSA4e61kZJtApAKL0sqSXL3vYseNZQsXV_bx8qMiuv79J4EuRTTg4fs5jZ9xt8XTkoA1PxUL/s1600/DSCN1194.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="302" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZNdQr2IVNfNp5McUJr2YCK0IctypBnqnr-mpJi-pyR-SAVPezpjvJGiBpORSKhV-GnwCqkSA4e61kZJtApAKL0sqSXL3vYseNZQsXV_bx8qMiuv79J4EuRTTg4fs5jZ9xt8XTkoA1PxUL/s320/DSCN1194.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMZNFGaiBlkGSmSJGCiF9aeYw88nKjZm_h7otXYvM63mpUKBqMQQEMa3iym-rGItyyId-MbY27MQMdCtQjAA0d1sSFiPHqcT0-JRqVOM5m0oduXnzmsLl7aFrs3gENfcWkaFdFwKeDAfQ5/s1600/DSCN1192.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMZNFGaiBlkGSmSJGCiF9aeYw88nKjZm_h7otXYvM63mpUKBqMQQEMa3iym-rGItyyId-MbY27MQMdCtQjAA0d1sSFiPHqcT0-JRqVOM5m0oduXnzmsLl7aFrs3gENfcWkaFdFwKeDAfQ5/s320/DSCN1192.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
</div>
ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-68679987701306876062011-09-11T05:42:00.000-07:002011-09-11T05:42:04.863-07:00ಹಿಂದುಳಿದ ವರ್ಗ ಮುಂದೆ ಬರುವುದೇ ಇಲ್ವೇ?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">ನಾನೊಂದು ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಕ್ಕೆ ವರದಿಗಾಗಿ ಹೋಗಿದ್ದೆ, ಆದರೆ ಅಲ್ಲಿಂದ ಹೊರಬೆಬೇಕಾದರೆ ನನ್ನ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಹತ್ತಾರು ಪ್ರಶ್ನೆಗಳು ಉದ್ಭವಿಸಿದ್ದವು. ಅವುಗಳಿಗೆ ಉತ್ತರ ಸಿಗಬೇಕಿದೆ. ನಾನು ಯಾರನ್ನೂ ವೈಯಕ್ತಿವಾಗಿ ದೂರುತ್ತಿಲ್ಲ. ಇದರಿಂದ ಯಾರ ಮನಸ್ಸಿಗಾದರೂ ನೋವಾಗಿದ್ದರೆ ಕ್ಷಮಿಸಿ ಎನ್ನುತ್ತಾ ವಿಷಯ ಪ್ರಾರಂಭಿಸುತ್ತೇನೆ. <br />
ಪರಿಶಿಷ್ಟ ಜಾತಿ ಮತ್ತು ಪರಿಶಿಷ್ಟ ಪಂಗಡಕ್ಕೆ ಸಂಬಂಧಿಸಿದ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಅದಾಗಿತ್ತು. ನಾನು ವೊದಲಿನಿಂದಲೂ ಮೀಸಲಾತಿಯಲ್ಲಿ ನಂಬಿಕೆ ಇರಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದವಳಲ್ಲ. ನಮ್ಮ ಸಾಮರ್ಥ್ಯ ಏನಿದೆಯೋ ಅದಕ್ಕೆ ತಕ್ಕ ಅವಕಾಶ ಸಿಕ್ಕೇ ಸಿಗುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವ ನಿಲುವು ನನ್ನದು. ಆದರೆ ಮೀಸಲಾತಿಯಲ್ಲಿ ಸಾಕಷ್ಟು ಸಮುದಾಯದವರಿಗೆ ಒಲವಿದೆ. ಒಂದು ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಸರ್ಕಾರ ಮೀಸಲಾತಿಯನ್ನು ಒದಗಿಸಿರುವುದು ಸರಿಯೇ ಆರ್ಥಿಕವಾಗಿ, ಸಾಮಾಜಿಕವಾಗಿ ಹಿಂದುಳಿದ ಜನರನ್ನು ಮುಂದೆ ತರಬೇಕೆನ್ನುವ ಉದ್ದೇಶದಿಂದ ಈ ನೀತಿಯನ್ನು ಜಾರಿಗೊಳಿಸಿದ್ದನ್ನು ತಪ್ಪೆನ್ನುವುದು ತಪ್ಪು. ಆದರೆ ಕಳೆದ ಆರು ದಶಕಗಳಿಂದ ಮೀಸಲಾತಿ ನೀಡಿದ್ದರೂ ಯಾವ ಜನಾಂಗ ಇಂದು ಎದೆ ತಟ್ಟಿ ನಾವು ಅಭಿವೃದ್ಧಿಯಾಗಿದ್ದೇವೆ ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತದೆ? ಮೀಸಲಾತಿ ಸಿಕ್ಕಿದ್ದರೂ ಅದನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸುವ ಜಾಣತನವಿಲ್ಲ! <br />
ಹಿಂದುಳಿದ ವರ್ಗಗಳನ್ನು ದಲಿತರು ಎಂದು ಕರೆಯುತ್ತಿದ್ದರು. (ಇದಕ್ಕೆ ನನ್ನ ವಿರೋಧವೂ ಇದೆ. ಯಾವೊಬ್ಬ ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ಜಾತಿ ಆಧಾರದಲ್ಲಿ ನೋಡಬಾರದು ಗುರುತಿಸಬಾರದು. ನಾವೆಲ್ಲರೂ ಮನುಷ್ಯರು. ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಗಂಡು ಮತ್ತು ಹೆಣ್ಣು ಜಾತಿ ಮಾತ್ರ) ದಲಿತರು ಎಂದು ಕರೆಯಬಾರದು ಎನ್ನುವ ಆದೇಶವನ್ನೂ ಜಾರಿ ಆಗಿದೆ. ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ, ಅವರನ್ನು ಅಸ್ಪೃಶ್ಯರು ಎಂದು ಕರೆಯಲೂ ಅನುಮತಿಯಿಲ್ಲ. ಹೀಗಿರುವಾಗ ಆ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ಪ್ರಧಾನ ಭಾಷಣಕಾರರು ಅನೇಕ ಬಾರಿ ಈ “ಅಸ್ಪೃಶ್ಯರು” ಎನ್ನುವ ಪದವನ್ನು ಬಳಕೆ ಮಾಡಿದ್ದರು. ಇದು ಸರಿಯೇ ಎನ್ನುವುದು ವೊದಲ ಸಂಶಯ. <br />
ಪರಿಶಿಷ್ಟ ಜಾತಿ ಮತ್ತು ಪರಿಶಿಷ್ಟ ಪಂಗಡಕ್ಕೆ ಸೇರಿದ ಬಹಳಷ್ಟು ಮಂದಿ ತಮ್ಮನ್ನು ತಾವು ದಲಿತರು, ಅಸ್ಪೃಶ್ಯರು ಎಂದು ಕರೆಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾರೆ. ಯಾಕೆ ಈ ರೀತಿ ಕರೆಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾರೆ? ಉಳಿದವರಿಂದ ಸಿಂಪತಿಯನ್ನು ಗಿಟ್ಟಿಸಿಕೊಳ್ಳಲೆಂದೇ? <br />
ಮತ್ತೆ ಮೀಸಲಾತಿಯ ಬಗ್ಗೆ ಹೇಳುವುದಾದರೆ, ಮೀಸಲಾತಿಗಾಗಿ ಜಾತಿಯ ವರ್ಗೀಕರಣ ಮಾಡಲಾಗಿದೆ ಎಂದಿದ್ದರು ಸಂಪನ್ಮೂಲ ವ್ಯಕ್ತಿ. ಅವರು ಮಂಡಿಸಿರುವ ಅಷ್ಟೂ ವಿಚಾರಗಳು ಉತ್ತಮವಾಗಿದ್ದವು ಕೆಲವೊಂದು ವಿಷಯಗಳು ಅಕ್ಷರಶಃ ಸತ್ಯ. ಆದರೆ ಎಷ್ಟು ಮಂದಿ ತಮಗೆ ಸಬ್ಸಿಡಿಯಾಗಿ ಸಿಕ್ಕಿರುವ ಹಣವನ್ನು ಸದ್ವಿನಿಯೋಗ ಮಾಡಿ, ಸಮಾಜದಲ್ಲಿ ಉತ್ತಮ ಸ್ಥಿತಿಗೆ ಬಂದಿದ್ದಾರೆ? ಪ್ರತಿ ವರ್ಷ ಕೋಟಿ ಗಟ್ಟಲೆ ಹಣವನ್ನು ಸರ್ಕಾರ ಬಿಡುಗಡೆ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಅದರಲ್ಲಿ ಸಂಪೂರ್ಣವಾಗಿ ಅಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಸ್ವಲ್ಪವಾದರೂ ಹಿಂದುಳಿದ ಹಾಗೂ ಪರಿಶಿಷ್ಟ ಜಾತಿ ಮತ್ತು ಪರಿಶಿಷ್ಟ ಪಂಗಡದವರ ಕೈ ಸೇರುತ್ತದೆ. ಸಿಕ್ಕ ಹಣವನ್ನು ಉತ್ತಮವಾಗಿ ಬಳಸಿಕೊಂಡಿದ್ದರೆ, ಕಳೆದ ಆರು ದಶಕಗಳಲ್ಲಿ ಹಿಂದುಳಿದ ವರ್ಗದವರು ಸ್ವಲ್ಪ ಮಟ್ಟಿಗಾದರೂ ಅಭಿವೃದ್ಧಿಯಾಗಬೇಕಿತ್ತು. ಆದರೆ ಫಲಿತಾಂಶ ಮಾತ್ರ ಸೊನ್ನೆ. ಯಾಕೆ ಹೀಗೆ? ಸರ್ಕಾರದ ಹಣ ಎನ್ನುವ ಅಸಡ್ಡೆಯೇ? ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ. ಅವರಿಗೆ ತೆರಿಗೆಯಲ್ಲೂ ವಿನಾಯಿತಿ ಇದೆ. ಎತ್ತ ಕಡೆ ಹೋದರೂ ವಿನಾಯಿತಿ ಇದೆ. ಆದರೆ ಅವರ ಪ್ರಗತಿಯನ್ನು ನೋಡಿದರೆ ಯಾವ ವಿಚಾರದಲ್ಲಿಯೂ ಸಾಧನೆಯಿಲ್ಲ. ಹಿಂದುಳಿದ ವರ್ಗದವರನ್ನು ಪರಿಶಿಷ್ಟ ವರ್ಗಕ್ಕೆ ಸೇರಿಸಿ ಅವರನ್ನು ಅಭಿವೃದ್ಧಿ ಪಡಿಸಿಬೇಕು ಎನ್ನುವ ಮಹತ್ತರವಾದ ದೃಷ್ಟಿಯಿಂದ ವರ್ಗೀಕರಣ ಆರಂಭವಾಗಿದೆ. ಅಂದರೆ ಒಂದು ಸಮುದಾಯ ಅಥವಾ ಜಾತಿ ಎಲ್ಲಾ ರೀತಿಯಲ್ಲೂ ಅಭಿವೃದ್ಧಿ ಸಾಧಿಸಿದೆ ಎಂದಾದಾಗ ಅದನ್ನು ಪರಿಶಿಷ್ಟ ವರ್ಗದಿಂದ ತೆರವುಗೊಳಿಸಿ, ಅದಕ್ಕಿಂತ ಹಿಂದುಳಿದಿರುವ ಇನ್ನಾವುದಾದರೂ ಬೇರೆ ಜಾತಿಯನ್ನು ಪರಿಶಿಷ್ಟ ವರ್ಗ ಎಂದು ಗುರುತಿಸಿ ಅದರ ಪ್ರಗತಿಗಾಗಿ ಪಣ ತೊಡುವುದು. (ನನ್ನ ತಿಳುವಳಿಕೆ ಸರಿಯಾಗಿದೆ ಎಂದು ಭಾವಿಸಿದ್ದೇನೆ) ಆದರೆ ನಾಗ. ಪರಿಶಿಷ್ಟ ವರ್ಗದಿಂದ ಯಾವ ಜಾತಿಯೂ ತೆರವಾಗುತ್ತಿರುವುದನ್ನು ಕಾಣುತ್ತಿಲ್ಲ. ಬದಲಾಗಿ ಹೆಚ್ಚು ಹೆಚ್ಚು ಜಾತಿಗಳು ಸೇರ್ಪಡೆಗೊಳ್ಳುತ್ತಿರುವುದಷ್ಟೇ ನಮ್ಮ ಗಮನಕ್ಕೆ ಬರುತ್ತಿದೆ. ಇದ್ಯಾಕೆ ಹೀಗೆ? ಯಾಕೆ ಇದೀಗ ಗುರುತಿಸಿರುವ ಹಿಂದುಳಿದ ವರ್ಗ ಮುಂದೆ ಬರಲು ಸಾಧ್ಯವಾಗುವುದೇ ಇಲ್ಲವೇ?<br />
ಅದೇ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ವಿಚಾರ ಮಂಡಿಸಿದ ಇನ್ನೋರ್ವ ವ್ಯಕ್ತಿ. ಅವರು ಪ್ರೊಫೆಸರ್. ಅವರ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಕೇಳಿಸಿಕೊಂಡ ನನಗೆ ಆ ಬಗ್ಗೆ ಸಂಶಯವಿದೆ. ಪ್ರಾಯಶಃ ಆ ವ್ಯಕ್ತಿ ಮೀಸಲಾತಿ ಮೇಲೆ ಆಯಕೆಯಾಗಿರಬೇಕು. ಇರಲಿ ಬಿಡಿ. ಅವರು ಅಸ್ಪೃಶ್ಯರ ಬಗ್ಗೆ ವಿಶ್ಲೇಷಣೆ ಮಾಡಿದ್ದು ಹೀಗೆ, ಯಾರು ಸುಂದರವಾಗಿ ಕಾಣುವುದಿಲ್ಲವೋ, ಅಧಿಕಾರಯುತವಾಗಿ ಪಡೆದುಕೊಳ್ಳು ಯಾರಿಂದ ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲವೋ, ಶಿಕ್ಷಣ ಪಡೆದಿಲ್ಲವೋ ಇವರು ಹಿಂದುಳಿದ ವರ್ಗದವರು. ಇಲ್ಲಿಯೂ ಅಷ್ಟೇ. ಸುಂದರವಾಗಿರುವುದು ಎಂಬ ವಿಚಾರವನ್ನೇ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತೇನೆ. ಉಳಿದ ವಿಚಾರಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಹೆಚ್ಚಿನ ಕುತೂಹಲವಿಲ್ಲ! ಅವರು ಒಬ್ಬ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಆಗಿ, ಒಬ್ಬ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಸೌಂದರ್ಯ ಆ ವ್ಯಕ್ತಿ ಯಾವ ವರ್ಗಕ್ಕೆ ಸೇರಬೇಕು ಎನ್ನುವುದನ್ನು ದೃqsಕರಿಸುತ್ತದೆಯೇ? (ನನಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ತಿಳಿಯಬೇಕಿತ್ತು) ಈ ಜಗತ್ತಿಲ್ಲ ಯಾವೊಬ್ಬ ವ್ಯಕ್ತಿಯೂ ಒಬ್ಬರಂತೆ ಇನ್ನೊಬ್ಬರಿಲ್ಲ. ಯಾರನ್ನು ಹೋಲಿಸಿಯೂ ಸುಂದರ ಎಂದು ಹೇಳಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಹಾಗಿರುವಾಗ ಸೌಂದರ್ಯವನ್ನು ಹೇಗೆ ಆಧಾರವಾಗಿಸಲಾಗುತ್ತದೆ? <br />
ಹೀಗೆ ಹಲವಾರು ಪ್ರಶ್ನೆಗಳು ನನ್ನ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿಕೊಂಡವು. <br />
<br />
</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-58701531657192422372011-09-06T09:13:00.000-07:002011-09-06T09:20:50.032-07:00ಇಂದೆಕೋ ಮನದಲ್ಲಿ ದುಗುಡ ತುಂಬಿದೆ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ನಾನಿವತ್ತು ನಿಮ್ಮನ್ನ ಪುಟ್ಟ ಕಂದಾ ಎಂದು ಕರೆಯಬೇಕೋ ಬೇಡವೋ ಎನ್ನುವ ಗೊಂದಲದಲ್ಲಿದ್ದೇನೆ. ನೀರು ತುಂಬಿದ ಮಂಜಾದ ಕಣ್ಣುಗಳ ಮುಂದೆ ನಿಮ್ಮ ಮುಖ ಕಾಣುತ್ತಿದೆಯಾದರೂ ಅದನ್ನು ಎಂದಿನಂತೆ ದಿಟ್ಟಿಸಲು ನನ್ನಿಂದಾಗದು. ನಾನು ಮೊದಲ ಬಾರಿಗೆ ನಿಮ್ಮ ಮುಂದೆ ಅಪರಾದಿ ಸ್ಥಾನದಲ್ಲಿ ನಿಂತಿದ್ದೇನೆ.<br />
<div>
ಹೌದು, ನೀವು ನನಗೆ ಸಾರಿ ಸಾರಿ ಹೇಳಿದ್ದು, ನಮ್ಮಿಬ್ಬರ ನಡುವೆ ಇಷ್ಟೊಂದು ಆತ್ಮೀಯತೆ ಬೆಸೆದ ಮೊಬೈಲ್ ಸಂದೇಶಗಳನ್ನು ಡಿಲಿಟ್ ಮಾಡು, ನೆನಪುಗಳು ಯಾವತ್ತೂ ಶಾಶ್ವತ ಅವಷ್ಟೇ ನಮಗೆ ಸಾಕು ಎಂದು. ಆದರೆ ನಾನು ಅದನ್ನು ಕೇಳದೆ. ಅವೆಲ್ಲವನ್ನು ಹಾಗೆಯೇ ಉಳಿಸಿದ್ದೆ. ಅದೇ ಇಂದು ನನ್ನ ಈ ಆತಂಕ, ದುಗುಡಗಳಿಗೆ ಕಾರಣವಾಗಿದೆ. ನಾನು ಅಪರಾಧಿ ಎನ್ನುವ ಭಾವನೆ ಮನಸಿಗೆ ಬರಲು ಕಾರಣವಾಗಿದೆ. </div>
<div>
ಹಾಗೆ ನೋಡಿದರೆ ನಾನು ನಿಮಗಿಂತ ಬಹಳ ಚಿಕ್ಕವಳು (ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲೂ ಸ್ಥಾನದಲ್ಲೂ), ನಿಮ್ಮೊಂದಿಗೆ ಇಷ್ಟೊಂದು ಸದರದಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡುವ ಯಾವ ಅರ್ಹತೆಯೂ ನನಗಿಲ್ಲ! ನಿಮ್ಮಲ್ಲಿ ಇಷ್ಟೊಂದು ಸದರದಿಂದ ವರ್ತಿಸಿ ನಾನು ನಿಮ್ಮ ತೇಜೋವಧೆಗೆ ಕಾರಣಳಾಗುತ್ತಿದ್ದೇನಾ ಎನ್ನುವ ಅನುಮಾನ ಹಲವುಬಾರಿ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಹಲವು ಬಾರಿ ತೇಲಿ ಹೋಗಿದ್ದಿದೆ. ಆದರೆ ಇಂದು ಆ ಸಂಶಯ ಮನದಲ್ಲಿ ಆಳವಾಗಿ ಬೇರೂರಿದೆ. ನಿಮ್ಮ ವರ್ಚಸ್ಸಿಗೆ ಕೆಡುಕಾಗುವ ಯಾವ ಕೆಲಸವನ್ನು ನಾನು ಮಾಡಲಾರೆ. ನನ್ನ ಅನುಮಾನ ನಿಜವೇ ಆಗಿದ್ದರೆ ನಿಮ್ಮಿಂದ ನಾನು ದೂರಾಗಲೂ ಬೇಸರವಿಲ್ಲ! ನನ್ನಿಂದಾಗಿ ಯಾರಿಗೂ ತೊಂದರೆಯಾಗ ಕೂಡದು ಎಂದು ಯಾವತ್ತೂ ಬಯಸುತ್ತೇನೆ. ಆದರೆ ಮನದಲ್ಲಿ, ಈ ಪುಟ್ಟ ಹೃದಯದಲ್ಲಿ ನಿಷ್ಕಲ್ಮಶ ಪ್ರೀತಿ ಯಾವಾಗಲೂ ಇದ್ದೇ ಇರುತ್ತೆ. </div>
<div>
ಹಿಂದೊಮ್ಮೆ ಮಾತನಾಡುವಾಗ ನೀವು ನನ್ನಲ್ಲಿ ನಿನಗೇನುಬೇಕಾದರೂ ನನಗೆ ಹೇಳು, ನನ್ನಿಂದ ಸಾಧ್ಯವಾದರೆ ಕೊಡುತ್ತೇನೆ, ಅಥವಾ ಕೊಡಿಸಲು ಪ್ರಯತ್ನಿಸುತ್ತೇನೆ ಎಂದು ಹೇಳಿದಾಗ ನಾನು, ನನಗೇನು ಬೇಡ, ಸಾಧ್ಯವಾದರೆ ನಾನು ಕೊಟ್ಟ ಪ್ರೀತಿಯನ್ನು ನನಗೆ ವಾಪಾಸು ಕೊಡಿ ಅಂತ ಹೇಳಿದ್ದು ನೆನಪು. ಅದು ನಮ್ಮ ಗೆಳೆತನದ ಆರಂಭದ ದಿನಗಳು. ಆಗ ನಮ್ಮ ಬದುಕಿನ ಚಿಕ್ಕಪುಟ್ಟ ವಿಚಾರಗಳು ಖುಷಿ ತಂದು ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದವು. ಅಲ್ಲಿ ಇಬ್ಬರ ಸ್ವಾರ್ಥವೂ ಇದ್ದಿರಬೇಕು. ಎಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬ ಒಳ್ಳೆಯ ಮನಸ್ಸಿನ ವ್ಯಕ್ತಿ ನಮ್ಮ ಕೈಜಾರಿ ಹೋಗುವುದೋ ಎನ್ನುವ ಆತಂಕ ಜೀವನದ ಪ್ರತೀ ಕ್ಷಣವನ್ನು ಆಸ್ವಾದಿಸಲು ಕಲಿಸಿದ್ದವೋ ಎನೋ. ಆದರೆ ಈಗೀಗ ಪ್ರತೀ ದಿನ ಒಂದಲ್ಲ ಒಂದು ವಿಚಾರವಾಗಿ ಪ್ರತೀ ದಿನ ಬೇಸರಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದು ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿದೆ. ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ನಾನು ನಿಮ್ಮ ಮನಸು ನೋಯಿಸಿದರೆ, ಮತ್ತೆ ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ನೀವು ನನ್ನ ಮನಸು ನೋಯಿಸುವುದು. ಇದು ನಮ್ಮಿಬ್ಬರ ನಡುವಿನ ಜುಗಲ್ ಬಂದಿ ಆಗಿಬಿಟ್ಟಿದೆ. </div>
<div>
ಗೆಳೆಯಾ ಎಂದು ಕರೆಯುತ್ತೇನೆ, ನಾನು ಮೊದಲಿನಿಂದಲೂ ತುಂಬಾ ಕೋಪಿಷ್ಟೆ. ನಾನಂದುಕೊಂಡಂತೆ ಆಗಬೇಕು ಎನ್ನುವ ಛಲ. ಅದು ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಒಳ್ಳೆಯದಾಗಿದ್ದರೂ ಪ್ರತೀ ಸಲ ಸರಿಯಾದ ನಿರ್ಧಾರವೇ ಆಗಿಲ್ಲ. ಆಗೆಲ್ಲಾ ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ರಂಪಾಟ ಮಾಡಿದ್ದೂ ಇದೆ. ನನ್ನ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಕೆಲವು ಕೆಟ್ಟ ನಿರ್ಧಾರಗಳನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಂಡಿದ್ದೂ ಇದೆ. ಅವುಗಳಿಗಾಗಿ ನಾನು ಇವತ್ತಿನ ವರೆಗೂ ಕೊರಗಿಲ್ಲ. ನಾನು ಮಾಡಿದ್ದೂ ಸರಿ ಎಂದೇ ಭಾವಿಸಿದ್ದೇನೆ. ಆದರೆ ಇವತ್ತು ನಾನು ಮರುಗುತ್ತಿರುವುದು ನೀವು ನನಗೆ ಹೇಳಿದಾಗಲೂ ಅದನ್ನು ನಿರ್ಲಕ್ಷಿಸಿ ಉದ್ದಟತನ ತೋರಿಸಿ ನಿಮ್ಮನ್ನು ಇಕ್ಕಟ್ಟಿನ ಪರಿಸ್ಥಿತಿಗೆ ಸಿಲುಕಿಸಿದ್ದಕ್ಕೆ. ಶುಭ್ರವಾಗಿರುವ ನಿಮ್ಮ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ನಾನು ಕಪ್ಪುಚುಕ್ಕೆಯಾಗುತ್ತಿದ್ದೇನಾ ಅನ್ನೂ ಭಯ ಕಾಡುತ್ತಿದೆ. ನನ್ನಿಂದ ನಿಮ್ಮ ವರ್ಚಸ್ಸಿಗೆ ತೊಂದರೆಯಾಗುತ್ತಿದೆಯಾ ಎನ್ನುವ ಪ್ರಶ್ನೆ ಉತ್ತರವಿಲ್ಲದೆ ನನ್ನ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿದೆ. ಇದನ್ನು ದೂರ ಮಾಡಲು ನಿಮ್ಮಿಂದ ಸಾಧ್ಯ. ಆದರೆ ನನ್ನ ಕಡೆಗೆ ಯೋಜಿಸದೆ, ನಿಮಗೆ ತೊಂದರೆಯಾಗದಂತೆ ವ್ಯಾವಹಾರಿಕವಾಗಿ ಯೋಚಿಸಿ ನಿಮ್ಮ ನಿರ್ಧಾರ ತಿಳಿಸಿ. ನನಗೆ ಗೊತ್ತಿದೆ, ಸ್ನೇಹಕ್ಕೆ, ಭಾವನೆಗಳಿಗೆ ನೀವು ಎಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಗೌರವ, ಆದ್ಯತೆ ಕೊಡ್ತೀರಿ ಅಂತ. ಆದರೆ ಭಾವನೆ ವ್ಯಾವಹಾರಿಕ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಹೆಚ್ಚಿನ ಪಾತ್ರವಹಿಸುವುದಿಲ್ಲ ಅಲ್ವಾ?!<br />
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-36862165980301242342011-08-05T07:55:00.000-07:002011-08-05T07:55:45.483-07:00ಸಂಗೀತ ‘ರತ್ನ’ನ ಜೊತೆಯಲ್ಲಿ ಒಂದಷ್ಟು ಕ್ಷಣ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div class="separator" closure_uid_evj41s="487" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgamqaqgT9rTUPjE3ieYcsAqg0I_5X-SFwNpdP41w-CEx6WS6qhCW7OfQt-1zcF6bqwqx8s9VLB1OhIKpL1mx76_lKms1y_TgOPLUgpXIzBZS85dp9v4pTmGtC6AizNuowovCc_djDPhgpL/s1600/Rathnam+(6).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320px" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgamqaqgT9rTUPjE3ieYcsAqg0I_5X-SFwNpdP41w-CEx6WS6qhCW7OfQt-1zcF6bqwqx8s9VLB1OhIKpL1mx76_lKms1y_TgOPLUgpXIzBZS85dp9v4pTmGtC6AizNuowovCc_djDPhgpL/s320/Rathnam+%25286%2529.jpg" t$="true" width="140px" /></a></div><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: black; font: small 'Times New Roman'; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; webkit-border-horizontal-spacing: 0px; webkit-border-vertical-spacing: 0px; webkit-text-decorations-in-effect: none; webkit-text-size-adjust: auto; webkit-text-stroke-width: 0px; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span class="Apple-style-span" closure_uid_pqi6y9="120" style="border-collapse: collapse; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;"><br />
ಅಮ್ಮ ನಿನ್ನ ತೋಳಿನಲ್ಲಿ ಕಂದ ನಾನು.... ಈ ಹಳೆಯ ಗೀತೆಯನ್ನು ನಾನು ಈಗಲೂ ಆಗಾಗ ಗುನುಗುತ್ತಿರುತ್ತೇನೆ. ನನ್ನಾಣೆ ಅದು ಯಾವ ಚಿತ್ರದ ಹಾಡು, ಸಂಗೀತ ನಿರ್ದೇಶಕ ಯಾರು? ಅಂತ ನನಗೆ ಗೊತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಇಂಥಾ ಸುಮಧುರ ಹಾಡಿನ ಸಂಗೀತ ನಿರ್ದೇಶಕರನ್ನು ಕಾಣುವ ಭಾಗ್ಯ ನನ್ನದಾಗಿತ್ತು. ಆ ಸಂಗೀತ ‘ರತ್ನ’ರನ್ನು ಕಂಡು ನಾನು ಪುಳಕಿತಗೊಂಡಿದ್ದೆ. ಅವರ ಜೊತೆಗಿನ ಆ ಕ್ಷಣಗಳ ಅನುಭವ, ಅವರ ಬದುಕಿನ ಹರವನ್ನು ಅಕ್ಷರಗಳಲ್ಲಿ ಹಿಡಿದಿಡುವ ಪ್ರಯತ್ನ ಮಾಡಿದ್ದೇನೆ.<span class="Apple-converted-space"> </span><br />
ಬೆಳೆದಿದೆ ನೋಡ ಬೆಂಗಳೂರು ನಗರ..... ಹೋಗದಿರಿ ಸೋದರರೆ... ಈಶ್ವರನೆಂದರೂ ಒಬ್ಬನೇ ಅಲ್ಲಾ ಎಂದರೂ ಒಬ್ಬನೇ... ನಾನೋಡಿ ನಲಿಯುವ ಕಾರವಾರ.... ಇಂದು ನಿನ್ನ ಜನುಮದಿನ ಇರಲಿ ನಿನಗೆ ಬುದ್ದಿ ಮನ.... ಕದ್ದು ನೋಡುವೆ ಏಕೆ ಎಲೆ ಹೆಣ್ಣೆ.... ಚೂರಾಯಿತೆ ಒಲವಿನ ಚಿತ್ರ.... ಚೆಲುವಿನ ಗಣಿಯಾಗಿ ನಮ್ಮೂರ... ಶತಕೋಟಿ ತಾರೆಗಳು... ಇಂಥಾ ಸುಮಧುರ ಗೀತೆಗಳನ್ನು ಕೇಳಿದ್ದೇವೆ, ಆನಂದಿಸಿದ್ದೇವೆ. ಆದರೆ ಅದರ ಹಿಂದಿರುವ ಶ್ರಮಜೀವಿಯ ಕುರಿತು ತಿಳಿಯೋಣ. ನಾನು ಆಕಸ್ಮಿಕವಾಗಿ ಬೆಂಗಳೂರು ನಗರ ತಲುಪಿದಾಗ ಭೇಟಿಯಾಗುವ ಅವಕಾಶ ಸಿಕ್ಕಿದ್ದು ಇವುಗಳಿಗೆ ರಾಗ ಸಂಯೋಜನೆ ಮಾಡಿದ ಮಹಾನ್ ಸಂಗೀತ ನಿರ್ದೇಶಕ ಆರ್. ರತ್ನಂಅವರದ್ದು. ೮೬ರ ಹರೆಯವಾದರೂ ೨೬ರ ಹುಮ್ಮಸ್ಸು ಕಂಡು ನಾನೇ ಚಕಿತಳಾದೆ. ಮುಂದೊಂದು ಹಾರ್ಮೋನಿಯಂ ಪೈಟ್ಟಿಗೆ ಬದಿಯಲ್ಲಿ ಲಯ ಪೆಟ್ಟಿಗೆ ಇಟ್ಟುಕೊಂಡು ರಾಗ ಸಂಯೋಜಿಸುತ್ತಿದ್ದರು.<br />
ಬೆಂಗಳೂರು ಅಮೃತಹಳ್ಳಿಯ ವರದರಾಜ್ ಲೇಔಟ್ನಲ್ಲಿರುವ ಒಂದಸ್ತಿನ ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದ ರತ್ನ ಅವರನ್ನು ಕಾಣಲು ಹೋಗಿದ್ದರಿಂದ ಇನ್ನಷ್ಟು ಸಂಭ್ರಮದಲ್ಲಿ ಅತ್ತಿಂದಿತ್ತ ಓಡಾಟ. ವೊದಲಂತಸ್ತಿನಲ್ಲಿದ್ದ ತಮ್ಮ ಕೋಣೆಗೊಮ್ಮೆ, ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಸಂಗೀತ ಸಾಧನಗಳಿರುವ ರೂಮಿಗೊಮ್ಮೆ, ಹಾಲ್ಗೊಮ್ಮೆ ಹೀಗೆ ತಮ್ಮ ಬೆನ್ನು ಬಾಗಿಸಿ ಚಕಚಕನೇ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕುತ್ತಿದ್ದರು ರತ್ನಂ. ನಂತರ ಹಾಲ್ನಲ್ಲಿರುವ ಹಾರ್ಮೋನಿಯಂ ಪೆಟ್ಟಿಗೆಯನ್ನು ಹಿಡಿದು ಕುಳಿತು ಅದೇನೋ ರಾಗ ಸಂಯೋಜಿಸಿದ್ದರು. ಇದೆಲ್ಲವೂ ಈಗ. ಆದರೆ ನಾವು ಅವರು ಅಜ್ಞಾತರಾಗಿದ್ದ ಕಾಲವನ್ನು ತಿಳಿಯಲೇ ಬೇಕು. </span></span><br />
<div class="im" style="color: #666666;"><br />
ಫ್ಲಾಶ್ ಬ್ಯಾಕ್..</div>ಚೆನ್ನೈನ ಅಜ್ಞಾತ ಜಾಗದಲ್ಲಿದ್ದ ಜೋಪಡಿ. ಒಂದೇ ಒಂದು ಕೋಣೆ ಇರುವ ಪುಟ್ಟ ಶೀಟಿನ ಮನೆ. ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಬಿರುಕು ಬಿಟ್ಟ ಗೋಡೆ. ಸುಣ್ಣಬಣ್ಣ ಕಾಣದೆ ವರ್ಷಗಳೇ ಕಳೆದಿದ್ದವು. ಮನೆ ತುಂಬಾ ಗಲೀಜು ಗಲೀಜಾಗಿತ್ತು. ಒಳಗೆ ಸರಿಯಾದ ಬೆಳಕಿಲ್ಲ. ಮೂಲೆಯಲ್ಲಿ ಹರಕಲು ಹಾಸಿಗೆಯಲ್ಲಿ ಗಬ್ಬು ಬೀರುವ ದಿಂಬು, ಹರಿದುಚಿಂದಿಯಾದ ಶಾಲಿನ ಕೆಳಗೆ ಜೀವವೊಂದು ಪಿಳಿಪಿಳಿ ಕಣ್ಣು ಮಿಟುಕಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಆ ಜೀವ ಬೇರಾವುದೂ ಅಲ್ಲ, ಈ ನನ್ನ ಕಥೆಯ ನಾಯಕ, ಸಂಗೀತ ಗಾರುಡಿಗ ಆರ್. ರತ್ನಂ ನೋಡಲು ರೋಗಗ್ರಸ್ತರಂತಿದ್ದರು. ಅಂದು ಅವರನ್ನು ಆ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ನೋಡಿದ್ದ ಹಿರಿಯ ಸಿನಿಮಾ ಪತ್ರಕರ್ತ ಗಣೇಶ್ ಕಾಸರಗೋಡು, ಡಿ.ಸಿ. ನಾಗೇಶ್, ಹರೀಶ್ ಪುತ್ತೂರಾಯ, ಕರಿಸುಬ್ಬು ಅವರೆಲ್ಲಾ ಈ ಜೀವ ಇನ್ನು ಉಸಿರಾಡಿದರೆ ಇನ್ನೊಂದು ವಾರದ ವರೆಗೆ ಅಷ್ಟೇ ಎಂದು ಯೋಚಿಸಿದ್ದಿರಬಹುದು! ಇಂದು ಒಂದಸ್ತಿನ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಓಡಾಡುತ್ತಿರುವ ಆರ್. ರತ್ನಂ ಆರು ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಇದ್ದ ದುಸ್ಥಿತಿ ಇದು. ಇದನ್ನು ಗಣೇಶ್ ಕಾಸರಗೋಡು ಚಿತ್ರತಾರಾ ಪತ್ರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಸಚಿತ್ರ ವರದಿ ಪ್ರಕಟಿಸಿದ್ದರು. ಅವರ ಈ ಲೇಖನ ಓದಿ ಚೆನ್ನೈಗೆ ಹೋಗಿ ಅಜ್ಞಾತವಾಸದಲ್ಲಿದ್ದ ಈ ಸಂಗೀತ ಸಾಮ್ರಾಟನನ್ನು ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಕರೆತಂದು ಸಲಹುತ್ತಿರುವವರೇ ಪುಣ್ಯಾತ್ಮರೇ ಕೆ.ಎಂ. ವೆಂಕಟರಾಮಯ್ಯ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW45T695jBfF3_O0vkZBwepD7R_qA4QKAg4irFTP0jFMvEez7Y0wQZV-qkFvVrJSOG3zZY_MCDVbxoo8Kgx6KVPA8AL8KaKn0Mavg2uyPlziDT23lwd7w74cw8HsUwdkTQh1BKwh_YDrDZ/s1600/Rathnam+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="268px" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW45T695jBfF3_O0vkZBwepD7R_qA4QKAg4irFTP0jFMvEez7Y0wQZV-qkFvVrJSOG3zZY_MCDVbxoo8Kgx6KVPA8AL8KaKn0Mavg2uyPlziDT23lwd7w74cw8HsUwdkTQh1BKwh_YDrDZ/s320/Rathnam+%25282%2529.jpg" t$="true" width="320px" /></a></div><div closure_uid_pqi6y9="165"><br />
ಸ್ವತಃ ಸಂಗೀತ ಪ್ರಿಯ, ಗಾಯಕ, ಸಾಹಿತಿ ಮತ್ತು ನಾಟಕಕಾರರಾಗಿರುವ ವೆಂಕಟರಾಮಯ್ಯನವರ ಮನ ಈ ಸಂಗೀತ ಗುರುವಿನ ದುಸ್ಥಿತಿ ಕಂಡು ಮರುಗಿತು. ಚಿತ್ರತಾರಾದಲ್ಲಿ ಲೇಖನ ಪ್ರಕಟವಾದ ಮರುದಿನವೇ ಚೆನ್ನೈಗೆ ಹೋಗಿ ಜೋಪಡಿಯಿಂದ ರತ್ನಂ ಅವರನ್ನು ತಮ್ಮ ಮನೆಗೆ ಕರೆತಂದು ಯೋಗಕ್ಷೇಮ ನೋಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ರತ್ನಂ ಅವರಿಗೆ ಇನ್ನೊಂದು ಸುಂದರ ಬಾಳು ನೀಡುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ಅಂದಹಾಗೆ ವೆಂಕಟರಾಮಯ್ಯ ಮತ್ತು ರತ್ನಂ ವೊದಲಿನಿಂದಲೂ ಗೆಳೆಯರು.<br />
ಕನ್ನಡ ಚಿತ್ರೋದ್ಯಮಕ್ಕೆ ಸಾಕಷ್ಟು ಕೊಡುಗೆ ನೀಡಿರುವ ಆರ್. ರತ್ನಂ ಅವರನ್ನು ಉದ್ಯಮು ನೆನಪಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದು ಕಡಿಮೆಯೇ. ಸಂಗೀತವೇ ನನ್ನ ಉಸಿರು ಎಂದು ತಿಳಿಸದು ಸಂಗೀತಕ್ಕಾಗಿಯೇ ಬದುಕಿರುವ ರತ್ನಂ ಒಂದು ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಕನ್ನಡ ಚಿತ್ರರಂಗದಲ್ಲಿ ಮೆರೆದ ಸಂಗೀತ ಸಾಮ್ರಾಟ. ಉದ್ಯಮ ರತ್ನಂ ಅವರಿಂದ ಸಾಕಷ್ಟು ಲಾಭ ಪಡೆದು ಅವರು ಚಿಂತಾಜನಕ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ಕೈ ಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಕಡೆಯ ಪಕ್ಷ ಅವರು ಎಲ್ಲಿದ್ದಾರೆ ಎನ್ನುವ ವಿಚಾರವೂ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದಾಯಿತು.<br />
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">ಇದೆಲ್ಲಾ ಫ್ಲಾಶ್ ಬ್ಯಾಕ್, ಇದು ಒತ್ತಟ್ಟಿಗಿರಲಿ. ಈಗ ನಾನು ಕಂಡ ಈ ಸಂಗೀತ ಗುರುವಿನ ಕತೆ ಹೇಳುತ್ತೇನೆ... ಈಗಿರುವ ತಮ್ಮ ಸುಸ್ಥಿಗೆ ಕಾರಣರಾಗಿರುವ ಗಣೇಶ್ ಕಾಸರಗೋಡು ಮತ್ತು ವೆಂಕಟರಾಮಯ್ಯ ಅವರಿಗೆ ಕೈಮುಗಿದು ನಮಸ್ಕರಿಸಿ ರತ್ನಂ, ಅಂದು ನನ್ನಲ್ಲಿ ಏನೂ ಇರಲಿಲ್ಲ, ಆದರೆ ಇಂದು ಹಾಗಲ್ಲ ಎಲ್ಲವೂ ಇದೆ. ನನ್ನ ಉಸಿರಾಗಿರುವ ಸಂಗೀತ ನನ್ನ ಜೊತೆಗಿದೆ. ನಾನು ಸಂತೋಷವಾಗಿದ್ದೇನೆ. ಈಗಲೂ ಸಂಗೀತಕ್ಕಾಗಿ ದುಡಿಯುತ್ತಿದ್ದೇನೆ. ಚೆನ್ನೈಯಿಂದ ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಬಂದ ನಂತರ ಸುಮಾರು ೭೦೦ ಹಾಡುಗಳಿಗೆ ರಾಗ ಸಂಯೋಜಿಸಿದ್ದೇನೆ. ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಸಂಗೀತ ಪಾಠ ಹೇಳಿಕೊಡುತ್ತಿದ್ದೇನೆ ಎನ್ನುತ್ತಾ ಮತ್ತೆ ಹಾರ್ಮೋನಿಯಂ ಮೇಲೆ ಕೈಯಾಣಿಸುತ್ತಾ ಆಲಾಪ ಹೊರಡಿಸಿ ಯಾವುದೋ ರಾಗದ ಹುಡುಕಾಟದಲ್ಲಿ ಮಗ್ನರಾದರು!</div></div><div closure_uid_evj41s="145" closure_uid_pqi6y9="165" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><a closure_uid_evj41s="383" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhErXOwmXGJ9l-FaGNn0yNB1_hvY9oN1QO0NK913kvKDwYteEnVCAoIABNkgvIIkmckdH6OZMdHxqztdwLxRc-i9oSHDdhuUplzwtFt7LivK7NSj3cu0YeTAfHUxzNw6P35gEh05xbh1cSj/s1600/Rathnam+%284%29.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; height: 259px; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; width: 330px;"><img border="0" height="255px" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhErXOwmXGJ9l-FaGNn0yNB1_hvY9oN1QO0NK913kvKDwYteEnVCAoIABNkgvIIkmckdH6OZMdHxqztdwLxRc-i9oSHDdhuUplzwtFt7LivK7NSj3cu0YeTAfHUxzNw6P35gEh05xbh1cSj/s320/Rathnam+%25284%2529.jpg" t$="true" width="320px" /></a> <div closure_uid_evj41s="294"><br />
</div><span closure_uid_pqi6y9="121" style="color: red;"><span style="font-size: large;">ಸಂಗೀತ ಸಪ್ತರ್ಷಿ</span></span><br />
<div closure_uid_evj41s="486">ನೀವು ಯಾವೆಲ್ಲಾ ಭಾಷೆಯಲ್ಲಿ ಸಂಗೀತ ನಿರ್ದೇಶಿಸಿದ್ದೀರಿ ಎಂದಾಗ, ಒಂದು ಕ್ಷಣ ಮೌನವಾಗಿ ಕನ್ನಡ , ತೆಲುಗು, ತಮಿಳು, ಮಲಯಾಳಂ, ಹಿಂದಿ, ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಮತ್ತೆ ತುಳುವಲ್ಲೂ ಸಂಗೀತ ನಿರ್ದೇಶಿಸಿದ್ದೇನೆ. ಕೆ.ಎನ್. ಟೇಲರ್ ಅವರ ಒಂದು ತುಳು ಚಿತ್ರಕ್ಕೆ ಸಂಗೀತ ನೀಡಿದ್ದೇನೆ. ಎಂದು ನಕ್ಕರು. ತುಳು ಹಾಡು ನೆನಪಿಗೆ ಬರುತ್ತಾ ಎಂದು ಕೇಳಿದಾಗ ತಲೆಯಾಡಿಸಿ ತುಳು ನನಗೆ ಬರುವುದಿಲ್ಲ, ಅದು ತುಂಬಾ ಕಠಿಣ ಎಂದ ರತ್ನಂಗೆ ನಾನು ತುಳುನಾಡಿನವಳು ಎಂದೆ. ತುಳುವರು ಹೃದಯವಂತರು, ಅವರದು ನಿರ್ಮಲ ಮನಸ್ಸು, ಇಲ್ಲಿನವರ ಹಾಗೆ ಎರಡು ಮನಸ್ಸು ಇರುವುದಿಲ್ಲ ಆದರೆ ಭಾಷೆ ಮಾತ್ರ ಕಠಿನ ಎಂದು ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ರತ್ನಂ ಮುಗುಳ್ನಗೆ ಬೀರಿದರು.</div>ಚಿತ್ರಗೀತೆಗಳು ಮಾತ್ರವಲ್ಲದೇ ಭಕ್ತಿಗೀತೆಗಳು, ಭಾವಗೀತೆಗಳು ದೇಶಭಕ್ತಿ ಗೀತೆಗಳಿಗೂ ಸಂಗೀತ ಸಂಯೋಜನೆ ಮಾಡಿದ್ದಾರೆ ರತ್ನಂ.<br />
<span style="color: red;"><span style="font-size: large;">ಸಂಗೀತ ರತ್ನ ವಿದ್ಯಾಲಯ</span></span><br />
ಆರ್. ರತ್ನಂ ಅವರನ್ನು ಮನೆಗೆ ಕರೆ ತಂದ ಕೆ.ಎಂ. ವೆಂಕಟರಾಮಯ್ಯ ಅವರು ರತ್ನಂ ಅವರ ಹೆಸರಿನಲ್ಲಿ ಒಂದು ಸಂಗೀತ ಶಾಲೆಯನ್ನು ತೆರೆದಿದ್ದು ಅದರ ಪೂರ್ಣ ಜವಾಬ್ದಾರಿಯನ್ನು ತಾವೇ ನೋಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ೨೦೦೯ರ ಜನವರಿಯಲ್ಲಿ ಸಂಗೀತ ರತ್ನ ವಿದ್ಯಾಲಯ ಎನ್ನುವ ಸಂಗೀತ ಶಾಲೆಯು ಉದ್ಘಾಟನೆಗೊಂಡು ಅನೇಕ ಮಕ್ಕಳೀಗೆ ಸಂಗೀತ ಶಿಕ್ಷಣ ನೀಡುತ್ತಿದೆ. ವೆಂಕಟರಾಮಯ್ಯನವರ ಕೆ.ಎಂ.ವಿ. ಭುವನೇಶ್ವರ್ ಹಿಂದೂಸ್ತಾನಿ, ಕರ್ನಾಟಕ ಸಂಗೀತ ಮತ್ತು ಪಾಶ್ಚಾತ್ಯ ಸಂಗೀತದಲ್ಲಿ ಪಡೆದು ಸಂಗೀತ ಶಾಲೆಯಲ್ಲಿ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಸಂಗೀತ ಕಲಿಸುತ್ತಾರೆ. ರತ್ನಂ ವಾದ್ಯ ಸಂಗೀತ ಹೇಳಿಕೊಡುತ್ತಾರೆ.<br />
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">ತಮಿಳ್ನಾಡಿನ ಸಂಗೀತಗಾರ ಕನ್ನಡದತ್ತ ವಾಲುವುದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಸಿ.ವಿ. ಶಂಕರ್. ಅವರು ‘ಮನೆಕಟ್ಟಿ ನೋಡು’ ಚಿತ್ರದ ಸಂಗೀತ ನಿರ್ದೇಶನ ಅವಕಾಶ ಅವಕಾಶ ನೀಡಿದ್ದು. ಆನಂತರ ಪದಧರ, ನಮ್ಮ ಊರು, ಕಪ್ಪುಬಿಳುಪು, ಭಲೇ ಜೋಡಿ, ಪೂರ್ಣಿಮಾ, ಮಹಡಿ ಮನೆ, ಚದುರಂಗ, ಭಾಂಧವ್ಯ, ಮಹಾತಪಸ್ವಿ, ಐದುಬೆರಳು ಸೇರಿದಂತೆ ೫೫ ಚಿತ್ರಗಳಿಗೆ ಸಂಗೀತ ನೀಡಿದ್ದಾರೆ. ಕನ್ನಡಕ್ಕಾಗಿ ದುಡಿದ ಅವರನ್ನು ನಾಡು ಗುರುತಿಸಿದ್ದು ಬಹಳ ತಡವಾಗಿ. ಅವರಿಗೆ ಸರಕಾರದಿಂದಾಗಲೀ, ಚಿತ್ರೋದ್ಯಮದಿಂದಾಗಲೀ ಯಾವುದೇ ಸಂಮಾನಗಳು ಲಭಿಸಿರಲಿಲ್ಲ. ಕಳೆದೊಂದು ದಶಕದಿಂದ ಎಚ್ಚೆತ್ತ ನಾಡು ಅವರನ್ನು ಗುರುತಿಸಿದೆ. ಹಲವಾರು ಕಡೆಗಳಲ್ಲಿ ಅವರಿಗೆ ಸನ್ಮಾನಗಳು ನಡೆದಿವೆ. ಕನ್ನಡ ಚಲನಚಿತ್ರ ವಾಣಿಜ್ಯ ಮಂಡಳಿ ಜೀವಮಾನ ಸಾಧನೆಗಾಗಿ ಅಪ್ಪಾಜಿ ಗೌಡ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ನೀಡಿ ಗೌರವಿಸಿದೆ. ಸಾಗರ್ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಅವರ ಮುಡಿಗೇರಿದೆ. ಈ ಟೀವಿ ವಾಹಿನಿಯ ಕೆನರಾ ಬ್ಯಾಂಕ್ ಎದೆತುಂಬಿ ಹಾಡುವೆನು ಮತ್ತು ದೂರ ದರ್ಶನದ ಮಧುರ ಮಧುರ ಮಂಜುಳ ಗಾನ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ರತ್ನಂ ವಿಶೇಷ ಆಹ್ವಾನಿತರಾಗಿ ಭಾಗವಹಿಸಿದ್ದಾರೆ.<span class="Apple-converted-space"> </span></div>ಇಂಥಾ ಧೀಮಂತರನ್ನು ಸಲಹುತ್ತಿರುವ ವೆಂಕಟರಾಮಯ್ಯನವರನ್ನು ಮಾತನಾಡಿಸಿದಾಗ ಅವರ ಸಂಗೀತಾಭಿಮಾನದ ಅನಾವರಣವಾಗುತ್ತದೆ. ತಮ್ಮಿಂದ ಸಂಗೀತ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ಸಾಧಿಸಲು ಆಗಿದಿದ್ದುದ್ದನ್ನು ತಮ್ಮ ಗುರುಗಳ ಕೈಯಿಂದ ಮಾಡಿ ಅದರಲ್ಲಿ ಸಂತೃಪ್ತರಾಗಿದ್ದಾರೆ. (ಮಕ್ಕಳಿಗೂ ಸಂಗೀತ ಕಲಿಸಿ ಸಂಗೀತ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ಬೆಳೆಯುವಂತೆ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹ ನೀಡುತ್ತಿದ್ದಾರೆ) ಅದಕ್ಕೆ ಸಾಕ್ಷಿ ಎಂದರೆ ರತ್ನಂ ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಬಂದ ನಂತರ ೭೦೦ ಕ್ಕೂ ಮಿಕ್ಕಿ ಹಾಡುಗಳಿಗೆ ರಾಗ ಸಂಯೋಜನೆ ಮಾಡಿದ್ದು. ನಿಸ್ವಾರ್ಥ ಮನೋಭಾವದಿಮದ ರತ್ನಂ ಅವರನ್ನು ಗುರುಗಳೆಂದು ಅಂಗೀಕರಿಸಿ ಗುರುಗಳಿಗೆ ಮಾತ್ರವಲ್ಲದೆ, ಅವರ ಮನೆಯವರಿಗೂ ಕಷ್ಟಕಾಲದಲ್ಲಿ ತಮ್ಮಿಂದಾದ ಸಹಾಯವನ್ನು ಮಾಡುತ್ತಾರೆ.<br />
ತಾಂತ್ರಿಕ ಸೌಲಭ್ಯಗಳು ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಕನ್ನಡ ಚಿತ್ರಗೀತೆಗಳು ಸೊಗಸಾಗಿ ಸುಮಧುರವಾಗಿ ಮೂಡಿಬರಲು ಕಾರಣವಾಗಿದ್ದು ಗೀತೆರಚನಾಕಾರರು, ಗಾಯಕರು ಅವರ ಜೊತೆಗೆ ಡಬ್ಬಲ್ ಪರಿಶ್ರಮ ವಹಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಸಂಗೀತ ನಿರ್ದೇಶಕರು. ಆರ್. ರತ್ನಂ ಉತ್ತುಂಗಕ್ಕೇರಲು ಅವರ ಸಂಗೀತದ ಮೇಲಿರುವ ಪ್ರೀತಿ ಮತ್ತು ಪರಿಶ್ರಮವೇ ಕಾರಣ. ಇವರು ರಾಜ್ಯೋತ್ಸವ ಪ್ರಶಸ್ತಿಗೂ ಅರ್ಹರು. ಇಂಥಾ ಅರ್ಹರನ್ನು ಸರ್ಕಾರ ಗುರುತಿಸಿ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹಿಸುವ ಕೆಲಸ ಮುಂದೆ ಮಾಡಬೇಕಾದ ಅನಿವಾರ್ಯತೆ ಇದೆ.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="im" closure_uid_pqi6y9="109" style="color: #666666;"><br />
<span style="color: red;"><span style="font-size: large;">ಕೊನೆಹನಿ</span></span><br />
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">ರತ್ನಂ ಅವರು ಎಷ್ಟು ಸೂಕ್ಷ್ಮಗ್ರಾಹಿ ಎಂದರೆ ನಾನು ಅವರ ಫೋಟೋ ಕ್ಲಿಕ್ಕಿಸಿ ನಂತರ ಒಂದು ಗ್ರೂಪ್ ಫೋಟೋ ಸೆರೆಹಿಡಿದೆ. ಅದರಲ್ಲಿ ನಾನು ಇಲ್ಲದ್ದನ್ನು ಗಮನಿಸಿದ ರತ್ನಂ, ನನ್ನನ್ನೂ ಕರೆದು ತಮ್ಮ ಜೊತೆ ನಿಲ್ಲಿಸಿ ಫೋಟೋ ತೆಗೆಸಿಕೊಂಡರು. ನಾನು ಇಂಥಾ ಮೇರು ಪ್ರತಿಭೆಯ ಜೊತೆ ನಿಂತು ಸಂಭ್ರಮಿಸಿದೆ.</div></div></div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-4972957609788333512011-07-11T00:33:00.000-07:002011-07-11T00:34:44.867-07:00ನಿಮ್ಮೆದೆಗಪ್ಪಿ ಪ್ರೀತಿ ಮಾತು ಕೇಳಿಸೆಯಾ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">ಜೀವದ ಗೆಳೆಯಾ,<br />
ಯಾಕೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ ಗೆಳೆಯಾ ನಮ್ಮಿಬ್ಬರ ನಡುವೆ ಪ್ರೀತಿ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಅರ್ಥ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳುವುದಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ತಪ್ಪಾಗಿ ತಿಳಿದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದೇವೆ ಅಂತ ಅನಿಸ್ತಾ ಇದೆ. ನಿಮ್ಮ ಜೊತೆ ಕೀಟ್ಲೆ ಮಾಡ್ಬೇಕು, ತರ್ಲೆ ಮಾಡ್ಬೇಕು ಅಂತ ಇಷ್ಟ ಪಟ್ಟು ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಕೋತಿ ಚೇಷ್ಟೆ ಮಾಡ್ತೀನಿ. ಆದರೆ ಅದು ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಅತಿರೇಕಕ್ಕೆ ಹೋಗುತ್ತೆ ಅನ್ನೋ ಸುಳಿವೂ ನಂಗೆ ಸಿಗೋದಿಲ್ಲ. ಮತ್ತೆ ಇಬ್ಬರೂ ನೊಂದುಕೊಂಡು ದಿನವನ್ನು ಬೇಸರದಲ್ಲಿ ಆರಂಭಿಸುತ್ತೇವೆ ಇಲ್ಲಾ ಮುಗಿಸುತ್ತೇವೆ. ಕಳೆದೆರಡು ವಾರದಿಂದ ನಮ್ಮ ದಿನಚರಿಯೇ ಇದಾಗಿ ಬಿಟ್ಟಿದೆ ಅಲ್ಲಾ? ನಂತರ ಭಾವುಕತೆಯ ಒಂದು ಪುಟ್ಟ ಮೆಸೇಜ್ ಇಬ್ಬರ ಮನದಲ್ಲಿದ್ದ ಬೇಸರ ದುಗುಡವನ್ನು ದೂರಗೊಳಿಸುತ್ತದೆ. ಯಾವುದೋ ಒತ್ತಡದಲ್ಲಿ ಮೊಬೈಲ್ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಎಸೆದು ತಲೆ ಟೇಬಲ್ಗೆ ಒರಗಿಸಿ ಕುಳಿತಿದ್ದಾಗ ಮೊಬೈಲ್ ಸ್ಕ್ರೀನ್ ಮೇಲೆ ಬೆಳಕೊಂದು ಮೂಡಿತು. ನನಗೆ ಗೊತ್ತೇ ಇತ್ತು ಗೆಳೆಯ ಅದು ನಿಮ್ಮಿಂದ <br />
ಬಂದಿರೋ ಮೆಸೇಜ್ ಅಂತ. ಹಾಗೆ ಅದನ್ನು ತೆರೆದಾಗ ನನ್ನ ದಡ್ಡತನಕ್ಕೆ ನಾನು ಮರುಗಿದೆ. “ಹೃದಯಂತರಾಳದ ಒಂದೇ ಒಂದು ಮಾತಿಗಾಗಿ ಜೀವ ಕಾಯುತ್ತಿದೆ. ನಿನ್ನ ಕೆಲಸ, ಸಮಸ್ಯೆ, ಕಷ್ಟ ಏನೂಂತ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಆದ್ರೂ ಅರ್ಧ ನಿಮಿಷ, ಹೋಗ್ಲಿ ಒಂದು ಸಾಲಿನ ಮೆಸೇಜ್. ಪ್ಲೀಸ್ ನಿನ್ನ ಗೆಳೆಯನ ಎದೆ ಭಾರ ತಗ್ಗಿಸ್ತೀಯಾ?” ಎಂದು ಅದರಲ್ಲಿ ನೀವು ಕೇಳಿದಾಗ ನನಗೆ ಏನು ಮಾಡಬೇಕು ಅಂತ ತೋಚದೆ ನನಗರಿವಿಲ್ಲದಂತೆ ನಿಮ್ಮ ನಂಬರ್ಗೆ ಕರೆ ಹೋಗಿತ್ತು. <br />
ನಿಮ್ಮ ಎಲ್ಲಾ ಭಾವನೆಗಳಿಗೂ ಬೆಲೆ ಕೊಡ್ತೀನಿ ಗೆಳೆಯಾ. ಕನಸಲ್ಲೂ ನಿಮ್ಮಿಂದ ದೂರ ಆಗಲ್ಲ.ಅದು ನನ್ನಿಂದ ಸಾಧ್ಯವೂ ಇಲ್ಲ. ನನ್ನ ಬಾಳಿನ ಜ್ಯೋತಿ ಪ್ರಕಾಶಮಾನವಾಗಿ ಬೆಳಗಬೇಕಾದರೆ ನೀವು ನನ್ನೊಂದಿಗೇ ಇರಬೇಕು. ಅದೇ ಜ್ಯೋತಿಯ ಬೆಳಕು ನನ್ನ ಬಾಳಿನ ಮುಂದಿನ ದಾರಿ ತೋರಬೇಕು ಎನ್ನುವುದೇ ನನ್ನ ಬಯಕೆ. <br />
<div style="color: #e06666;">ಡಾರ್ಲಿಂಗ್ ಎವ್ರೀ ಬ್ರೀತ್ ಯು ಟೇಕ್.. </div><div style="color: #e06666;">ಎವ್ರೀ ಮೂವ್ ಯು ಮೇಕ್.. </div><div style="color: #e06666;">ವಿಲ್ ಬಿ ದೇರ್ ವಿತ್ ಯು,</div><div style="color: #e06666;">ವಾಟ್ ವುಡ್ ಐ ಡು ವಿತ್ಔಟ್ ಯು? </div><div style="color: #e06666;">ವಾಂಟ್ ಟು ಲವ್ ಯು ಫಾರ್ ಎವರ್ ಆಂಡ್ ಎವರ್ ಆಂಡ್ ಎವರ್...</div>ನಿಮ್ಮ ಪ್ರತೀ ಮಾತು ನನ್ನ ಬದುಕಿಗೆ ಒಂದು ಅರ್ಥ ಕೊಡುತ್ತದೆ. ಒಂದೆರಡು ನಿಮಿಷ ಎಂದು ಪ್ರಾರಂಭವಾದ ಮಾತು ಗಂಟೆಗಟ್ಟಲೆ ಮುಂದುವರಿದರೂ ಒಂಚೂರು ಬೇಸರವಾಗೋಲ್ಲ. ಫೋನ್ ಕಾಲ್ ಕಟ್ ಆಗುತ್ತೆ ಎಂದಾಗ ಮಾತ್ರ ಮನ ಮತ್ತೆ ಶೂನ್ಯದತ್ತ ಹೊರಳುತ್ತೆ. ಆದರೆ ಸವಿ ನೆನಪು ಶಾಶ್ವತ ಅನ್ನೋ ನೀವು ಹೇಳಿಕೊಟ್ಟ ಆ ಮಂತ್ರವನ್ನು ಜಪಿಸಿ ಆ ನೋವನ್ನು ಮರೆಯುತ್ತೇನೆ. ಯಾಕೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ನೀವು ಜೊತೆಗಿರಬೇಕು ಅಂತ ಮನಸ್ಸು ತುಂಬಾನೆ ಹಂಬಲಿಸುತ್ತಿದೆ. ನಿಮ್ ಎದೆಗೆ ಒರಗಿ ಪ್ರೀತಿಯ ಮಾತುಗಳನ್ನ ಕೇಳ್ಬೇಕು ಗೆಳೆಯಾ. ನನ್ನ ನಿಮ್ಮೆದೆಗಪ್ಪಿ ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಕಣ್ಣರೆಪ್ಪೆಗೊಂದು ಮುತ್ತು ಕೊಡುವಿರಾ. ಆ ಸವಿ ನೆನಪೇ ನನಗೆ ಶಾಶ್ವತ. <br />
ನಿಮ್ಮೊಳಗೊಬ್ಬಳು <br />
ಮುದ್ದು ಗೆಳತಿ<br />
<br />
</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-75342444488227854022011-07-11T00:29:00.000-07:002011-09-06T09:24:29.482-07:00ನನ್ನ ಪುಟ್ಪ ಪ್ರಯತ್ನ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhgo9JjZ7N-SVkPZDT7vR4p9KYb9zNovBbwxcjtPS1_wtPtCaCsQlht-soomi6S37QNwNRbKIeKLHW2CFS_fM_NvLaJoLFlBl9x9bk1SsA8Jg4bkwYJZHwz25b6HMA5GYOz4DhQ3evhDPG/s1600/DSCF0580.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhgo9JjZ7N-SVkPZDT7vR4p9KYb9zNovBbwxcjtPS1_wtPtCaCsQlht-soomi6S37QNwNRbKIeKLHW2CFS_fM_NvLaJoLFlBl9x9bk1SsA8Jg4bkwYJZHwz25b6HMA5GYOz4DhQ3evhDPG/s320/DSCF0580.JPG" width="180" /></a></div>
</div>
ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-66224345221421306972011-07-11T00:23:00.000-07:002011-09-06T09:22:55.680-07:00ಕೊನೆಗೂ ಬಾಕ್ಸ್ ಆಫೀಸಿನಿಂದ ತೆರೆಗೆ ಬಂತು!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFM_uPysDInaatyUkWzoR268VwxX-Qv2UgYJALpfxwMc3ux4cSbd4KYY__YEwjrarcAc9ZxkBsqz5kUPBXIsfGIbI2K6P4-hDg5_HrFKriyGSUkQ3m5sToSNbMdYPLqaPJw_sZhGS2cHDk/s1600/shrimathi1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFM_uPysDInaatyUkWzoR268VwxX-Qv2UgYJALpfxwMc3ux4cSbd4KYY__YEwjrarcAc9ZxkBsqz5kUPBXIsfGIbI2K6P4-hDg5_HrFKriyGSUkQ3m5sToSNbMdYPLqaPJw_sZhGS2cHDk/s320/shrimathi1.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
ಹೌದು ನನಗೆ ತುಂಬಾ ಖುಷಿ ಆಗ್ತಿದೆ. ನಂಗೆ ಶುಕ್ರವಾರ ತೆರೆಕಂಡ ಶ್ರೀಮತಿ ಸಿನಿಮಾ ನೋಡುವ ಅವಕಾಶ ಸಿಗಲಿಲ್ಲ. ಆದರೂ ನಾನು ಸಂತೃಪ್ತೆ. ಎರಡು ವರ್ಷಗಳಿಂದ ಬಿಡುಗಡೆ ಭಾಗ್ಯ ಕಾಣದೇ ಅರ್ಧದಲ್ಲೇ ನಿಂತಿದ್ದ ಶ್ರೀಮತಿ ಸ್ಕ್ರೀನ್ ಮೇಲೆ ಕಾಣುವಂತಾಗಿರುವುದಕ್ಕೆ ನಾನು ಇಷ್ಟೊಂದು ಸಂಭ್ರಮಿಸುತ್ತಿರುವುದು. ಯಾಕೇ ಹೀಗೇ ಎಂದು ಆಶ್ಚರ್ಯ ಬೇಡ. ಕಾರಣಾನು ಹೇಳ್ತೀನಿ. ನಾನು ಬೆಂಗಳೂರಿನಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ಶ್ರೀಮತಿಯ ಬಗ್ಗೆ ಎ. 24ರ ಹೊಸದಿಗಂತ ಪತ್ರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಬರೆದಿದ್ದೆ. ಶಂಕರೇ ಗೌಡ್ರು ಕೆಂಪೇ ಗೌಡ ಚಿತ್ರದಲ್ಲೇ ಮುಳುಗಿದ್ದರು. ಅದಾಗಲೇ ನಾನು ಸೂಪರ್ ಸ್ಟಾರ್ ಉಪೇಂದ್ರ ಮತ್ತು ಅವರ ಶ್ರೀಮತಿ ಪ್ರಿಯಾಂಕ ಜೊತೆಯಲ್ಲಿ ಅಭಿನಯಿಸಿದ ಈ ಚಿತ್ರದ ಕುರಿತು ಬರೆದನ್ನು ನೆನಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತೇನೆ. ಅದಾಗಲೇ ಕೆಂಪೇ ಗೌಡ ತೆರೆಕಂಡು ಗೌಡ್ರು ಮೊದಲ ಬಾರಿ ಜಯಿಸಿದ್ದನ್ನು ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಹೇಳಲಾರೆ. ಆದರೆ ಈ ಜಯ ಕಳೆದೆರಡು ವರುಷಗಳಿಂದ ಸುದ್ದಿ ಇಲ್ಲದೆ ಮಲಗಿದ್ದ ಶ್ರೀಮತಿಯನ್ನು ನೆನಪಿಸಿ ಮತ್ತೆ ಅದಕ್ಕೆ ಜೀವಕ್ಕೆ ನೀಡಿತ್ತು!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0cfbqTYR3gTZCXKd341eAolbHyTMQfkFcnxrz72VshIJwJUS5YwGRhnojgTrN6C0XeTlDT7PGpJ830ORgCEeik-2zAC2Z7nf5bLFgLUsRO4rluiEE0yFWIu4umIM4qR2k6mCanC59_P7i/s1600/shrimati.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0cfbqTYR3gTZCXKd341eAolbHyTMQfkFcnxrz72VshIJwJUS5YwGRhnojgTrN6C0XeTlDT7PGpJ830ORgCEeik-2zAC2Z7nf5bLFgLUsRO4rluiEE0yFWIu4umIM4qR2k6mCanC59_P7i/s320/shrimati.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
ನಂತರ ಗೌಡ್ರು ಶ್ರೀಮತಿಯ ನಿದೇರ್ಶಕ ಸಂಪತ್ತನ್ನು ಬದಲಾಯಿಸಿ, ಬಾಕಿಉಳಿದ ಎರಡು ದೃಶ್ಯಗಳನ್ನು ಚಿತ್ರೀಕರಿಸಿ ತೆರೆಗೆ ಬಿಟ್ಟಿದ್ದಾರೆ. ನಾನು ಈ ಚಿತ್ರದ ಬಗ್ಗೆ ಬರೆಯದಿದ್ದರೆ, ಈ ಚಿತ್ರ ಬಿಡುಗಡೆ ಆಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ ಎಂದು ಹೇಳಲಾರೆ ಆದರೆ ಶೀಘ್ರದಲ್ಲಿ ಪರದೆ ಮೇಲೆ ಮೂಡಲು ನನ್ನ ಆ ಲೇಖನ ಕಾರಣ ಎನ್ನುವದನ್ನು ತಳ್ಳಿಹಾಕಲಾರೆ. ಅದರಲ್ಲಿ ನನದೂ ಪಾಲಿದೆ ಎನ್ನಲು ನನಗೂ ಹೆಮ್ಮೆ. ಹೊಸದಿಗಂತದಲ್ಲಿ ಸುದ್ದಿ ಬರದಿದ್ದರೆ ಇವತ್ತು ಈ ಚಿತ್ರವನ್ನು ನೋಡಿ ಆನಂದಿಸಿದ ಕೆಲವರಿಗೆ ಹೀಗೊಂದು ಚಿತ್ರ ಇತ್ತು ಎನ್ನುವುದು ಗೊತ್ತಿರಲಿಕ್ಕಿಲ್ಲ!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz-hQIwSVW6YghzPTtujJQtFNS8yHHatht7ihEJpQRtfe7Dl5ETKi63YO9tIO-IKhMfLSRD9rjI90WdQ7hGNMvCEUar5MOTRnxV5BXAGkU5b65JTJyycpVsCHXaW7WT5so8DdHsqc-F6cE/s1600/shrimati1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz-hQIwSVW6YghzPTtujJQtFNS8yHHatht7ihEJpQRtfe7Dl5ETKi63YO9tIO-IKhMfLSRD9rjI90WdQ7hGNMvCEUar5MOTRnxV5BXAGkU5b65JTJyycpVsCHXaW7WT5so8DdHsqc-F6cE/s320/shrimati1.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
ಸಿನಿಮಾ ಎಂದರೆ ಗಾವುದ ದೂರ ಓಡುತ್ತಿದ್ದ ನಾನು ಕಳೆದ ಎಂಟು ತಿಂಗಳಲ್ಲಿ ಒಳ್ಳೆಯ ನಂಟನ್ನು ಬೆಳೆಸಿಕೊಂಡಿದ್ದೇನೆ. ನನ್ನಿಂದಾಗಿ ಒಂದು ಚಿತ್ರದ ಬಿಡುಗಡೆ ಸಾಧ್ಯವಾಯಿತಲ್ಲ ಎನ್ನುವ ಸಮಾಧಾನವಿದೆ. ನಾನು ಇಂಡಸ್ಟ್ರಿಯ ಮಧ್ಯೆ ಇರದಿದ್ದರೂ ಅದರ ನಂಟನ್ನು ಬಿಡಲಿಲ್ಲ. ಈಗಲೂ ಅಲ್ಲಿನ ಸಂಬಂಧವನ್ನು ಇರಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದೇನೆ ಎನ್ನಲು ಅಭ್ಯಂತರವಿಲ್ಲ. ಇನ್ನೊಂದು ಸಿನಿಮಾ ಬಿಡಿಗಡೆಯಾಗಲೆಂದು ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದೇನೆ. ಅದೇ ಭೀಮೂಸ್ ಬ್ಯಾಂಗ್ ಬ್ಯಾಂಗ್. ಮಾರ್ಚ್ 3ರ ಪತ್ರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಖ್ಯಾತ ನಿದೇಱಶಕ ರಾಜೇಂದ್ರ ಸಿಂಗ್ ಬಾಬು ಅವರ ಭೀಮೂಸ್ ಬ್ಯಾಂಗ್ ಬ್ಯಾಂಗ್ ಕಿಡ್ಸ್ ಚಿತ್ರದ ಕುರಿತು ಉಲ್ಲೇಖಿಸಿದ್ದೆ. ಆದರೆ ಅದನ್ನು ತೆರೆಯ ಮೇಲೆ ತರುವ ಇರಾದೆಯಲ್ಲಿ ಬಾಬು ಇಲ್ಲವೆಂದು ಕಾಣುತ್ತದೆ. ಬಿಡುಗಡೆಯಾದರೆ ನಾನು ಖುಷಿಪಡುತ್ತೇನೆ.</div>
ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-51800865851326331372011-05-27T01:51:00.000-07:002011-05-27T01:51:13.437-07:00ನನ್ನ ಬಾಳಿನ ಚೈತನ್ಯದ ಚಿಲುಮೆ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #cc0000;">ಪುಟ್ಟ ಗೆಳತಿ, </span></i><br />
ನೀನು ನನ್ನ ಎದುರು ಕುಳಿತರೆ ನನಗೆ ಬೇರೇನು ಬೇಕು ಹೇಳು? ನಾನು ಮೌನಕ್ಕೆ ಶರಣಾಗಿ ನಿನ್ನ ಈ ಮೊಗವನ್ನೇ ನೋಡುತ್ತಾ ಕುತ್ಕೊಳ್ತೀನಿ. ಏನು ಮಾತಾಡೋಕು ಬೇಡ ಅನಿಸುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ನೀನು ಮಾತಾನಾಡಿದರೆ ಸುಮ್ಮಗೆ ಕುಳಿತು ಕೇಳ್ತೀನಿ. ನನಗದೇ ಇಷ್ಟ. ನಿನ್ನ ಧ್ವನಿಯಲ್ಲಿ ಏನೋ ಶಕ್ತಿ ಇದೆ. ಪದೇ ಪದೇ ಹೇಳ್ತೀನಿ ಅಂತ ನನಗೆ ಬೈಕೋಬೇಡ. ಬೈದರೂ ಪರವಾಗಿಲ್ಲ, ನಿನ್ನ ವಾಯ್ಸ್ ನಂಗೆ ಇಷ್ಟ. <br />
ದಿನ ಕಳೆಯುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಮನದಲ್ಲಿ ಯಾಕೋ ಸ್ವಾರ್ಥ ಇಣುಕುತ್ತಿದೆ ಕಣೆ. ಮೊದ ಮೊದಲು ನೀನು ಎಲ್ಲರೊಂದಿಗೆ ಮಾತಾಡುತ್ತಿದ್ದರೆ ನನಗೇನು ಅನ್ನಿಸುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಯಾಕೋ ನೀನು ನನಗೆ ಮಾತ್ರ ಸೀಮಿತ ಆಗಬೇಕು ಎಂಬ ಭಾವನೆ ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ಮನದೊಳಗೆ ಮೂಡುತ್ತದೆ. ನನಗೆ ಗೊತ್ತು ಕಣೇ ನನ್ನ ಮುದ್ದು, ನೀನು ಆ ರೀತಿ ಯೋಚಿಸಲ್ಲ ಅಂತ. ಫಸ್ಟ್ ನಿನ್ನಲ್ಲಿ ಸಲುಗೆ ತಗೊಳೋಕೆ ನಾನು ಹಿಂಜರಿಯುತ್ತಿದ್ದೆ. ಆದರೆ ಈಗ ಅದೆಲ್ಲವೂ ನನ್ನಿಂದ ದೂರ ಸರಿದಿದೆ. ನಾನು ಧೈರ್ಯವಾಗಿ ಯಾವ ವಿಚಾರವಾದರೂ ನಿನ್ನಲ್ಲಿ ಮಾತಾಡಬಲ್ಲೆ, ಆ ವಿಶ್ವಾಸ ನನಗಿದೆ. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ9h8aysDrfUJpPj2mcfqsoESa7NJsQWo92O0C3siTvA1qqWqCCveWT5tXpFCLD-tev51pVukgm_ynVoCrvsrB_sYtu6Zzh0gvaYZWTBNqUDrFaapWs7gWm1eJNARa-O3gEeMng7HLFIxT/s1600/lovers.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ9h8aysDrfUJpPj2mcfqsoESa7NJsQWo92O0C3siTvA1qqWqCCveWT5tXpFCLD-tev51pVukgm_ynVoCrvsrB_sYtu6Zzh0gvaYZWTBNqUDrFaapWs7gWm1eJNARa-O3gEeMng7HLFIxT/s1600/lovers.bmp" /></a></div><br />
ನಿನಗೆ ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಎಷ್ಟು ವಿಶ್ವಾಸ ಇದೆ ಅಂತ ಮೊನ್ನೆ ಪ್ರೂವ್ ಆಯ್ತು ಕಣೆ. ಹ್ಞಾಂ ಅಲ್ಲಿ ತನಕ ಡೌಟ್ ಇತ್ತು ಅಂತಲ್ಲ. ಆದರೆ ಅಷ್ಟೊಂದು ನನ್ನ ಮೇಲೆ ನಂಬಿಕೆ ಇದೆ, ನಿನ್ನ ನಂಬಿಕೆಗೆ ನಾನು ಅರ್ಹ ಅನ್ನೋ ಭಾವನೆ ನಿನ್ನಲ್ಲಿದೆ ಅಂತ ತಿಳಿದಾಗ ನನ್ನಷ್ಟು ಪರಮ ಸುಖಿ ಈ ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಬೇರಾರು ಇಲ್ಲ. <br />
ಬೆಂಗಳೂರು ದೂರ ಆಗ್ತಿದ್ದ ಹಾಗೆ ಹೃದಯ ಭಾರ ಆಗ್ತಿದೆ. ಬೆಂಗಳೂರಷ್ಟೇ ದೂರ, ನೀನು ಸ್ವಲ್ಪ ದೂರ ಆಗೋದು ನೆನೆಯೋಕೆ ಆಗಲ್ಲ. ಹೀಗೆ, ಹೀಗೇ ಇರ್ತಿ ಅಲ್ಲಾ? ಕ್ಷಮಿಸು ಈ ಮಾತು ಬರಬಾರದು. ಸವ್ಯಾ ನಿನ್ನ ಆತ್ಮೀಯ ಗೆಳೆಯ ನಾನು ಅನ್ನೋದು ನನಗೆ ಅತ್ಯಂತ ಖುಷಿಯ ಸಂಗತಿ. ಈ ನನ್ನ ಆನಂದವನ್ನ, ಭಾವನೆಗಳನ್ನ ವ್ಯಕ್ತಪಡಿಸೋಕೆ ನನ್ನಲ್ಲಿ ಪದಗಳಿಲ್ಲ ಕಣೇ.... ರಿಯಲೀ ಹಿಯರ್ ಐ ಮಿಸ್ ಯೂ ಡಿಯರ್. ಯಾಕೆ ಸವ್ಯಾ ಅಂದರೆ ಅರ್ಥ ಆಗಿಲ್ವಾ? ಸ್ಸಾರಿ ನಿಂಗೆಲ್ಲಿ ಅರ್ಥ ಆಗ್ಬೇಕು?ಹೇಳ್ತೀನಿ ಕೇಳು, ಸವ್ಯಾ ಅಂದರೆ ಸವಿ ತಂದೋಳು. ಈ ಹೆಸರು ಹೇಳಿದರೆ ಎರಡೂ ಹೆಸರು ಇದ್ದ ಹಾಗೆ, ಈ ಹೆಸರನ್ನು ನಾನು ಮಾತ್ರ ಕರಿಬೋದು ಅಲ್ವಾ? ನೋಡು ಮತ್ತೆ ಸ್ವಾರ್ಥ!<br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #3d85c6;">ಇವಳು ಯಾರೂ ಬಲ್ಲೆ ಏನು?</span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #3d85c6;">ಇವಳ ಹೆಸರ ಹೇಳಲೇನು?</span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #3d85c6;">ಇವಳ ದನಿಗೆ ತಿರುಗಲೇನು?</span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #3d85c6;">ಇವಳು ಏತಕೋ ಬಂದು ನನ್ನ ಸೆಳೆದಳು?</span></i><br />
ದಿನ ಬೆಳಗಾದರೆ ಸಾಕು ಅದೇ ಆಫೀಸು, ಅದೇ ಚೆಯರು, ಅದೇ ಟೇಬಲ್ಲು ಅದೇ ಫೈಲು, ದಿನಕ್ಕೆ ರಾಶಿ ರಾಶಿ ಸಮಸ್ಯೆಗಳು. ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಬಗೆಹರಿಸಿ ಸಮಾಧಾನ ಮಾಡುವ ಹೊತ್ತಿಗೆ ತಲೆ ಕೆಟ್ಟು ಹೋಗುತ್ತಿತ್ತು. ಆದರೆ ಕಳೆದೆರಡು ತಿಂಗಳಿಂದ ಯಾವ ಬೇಸರವೂ ಇಲ್ಲ ಯಾಕಂದರೆ ನನ್ನಲ್ಲಿ ಚೈತನ್ಯದ ಚಿಲುಮೆ ಇದೆ. ನನ್ನಲ್ಲಿ ಹೊಸ ಸ್ಫೂರ್ತಿ ತುಂಬಿಸುತ್ತಾಳೆ ನನ್ನ ಈ ಗೆಳತಿ.<br />
ನಾಳೆ ನೀನು ನನ್ನ ಜೊತೆ ಇರಬೇಕಿತ್ತು ಕಣೆ. ಎಲ್ಲವೂ ಸರಿಯಾಗಿಯೇ ಇದೆ. ಯಾವ ಕೊರತೆಯೂ ಇಲ್ಲ, ಆದರೆ ನನ್ನ ಒಂದೇ ಒಂದು ಬೇಸರ ಎಂದರೆ ನನ್ನ ಸ್ಫೂರ್ತಿಯನ್ನು ಇಮ್ಮಡಿಗೊಳಿಸುವ ನೀನು ನನ್ನ ಜೊತೆಗಿಲ್ಲ! ನೀನು ನನ್ನೊಂದಿಗಿದ್ದಿಯಾ, ಎಲ್ಲಾ ಸರಿ ಆದರೆ.... ಪರವಾಗಿಲ್ಲ ನಿನ್ನ ಸವಿ ನೆನಪು ನನ್ನಲ್ಲಿದೆ. ಅದೇ ಸಾಕು ಆದಷ್ಟು ಬೇಗ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ನಿನ್ನ ನನ್ನ ಕಣ್ಣಲ್ಲಿ ತುಂಬಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತೇನೆ ಕಣೇ. ಮುಂದಿನ ತಿಂಗಳು ಬಂದು ನಿನ್ನ ತೆಕ್ಕೆಯೊಳಗೆ ಬಂಧಿಯಾಗುತ್ತೇನೆ.<br />
ಇಂತೀ <br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #cc0000;">ಪ್ರಿಯ ಗೆಳೆಯ</span></i><br />
<br />
</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-26469696310668817932011-05-25T08:47:00.000-07:002011-05-27T02:18:37.866-07:00ಕಡಲ ತಡಿಗೆ ಮತ್ತೆ ಲಗ್ಗೆ ಇಟ್ಟೆ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">ಹೌದು ಮಂಗಳೂರನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಎಂಟು ತಿಂಗಳುಗಳೇ ಸರಿದಿದ್ದವು (ಆದರೂ ಮನ ಮಾತ್ರ ಇಲ್ಲೇ ಮನೆ ಮಾಡಿತ್ತು). ಹೊಸ ಜನ ಹೊಸ ಮುಖ ನನ್ನವರಲ್ಲದವರ ಊರಿಗೆ ನಾನು ಹೋಗಿ ಅಲ್ಲಿ ಜೀವನ ಆರಂಭಿಸಿದ್ದೆ. ಮೊದಲಿಗೆ ಹೊಸಬಳೆಂಬ ಅನುಕಂಪ ನನಗೆ ಸಿಕ್ಕಿತ್ತು. ನಂತರ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಅದು ಅಧಿಕಾರವಾಗಿ ಮಾರ್ಪಾಡಾಯಿತು. ನನಗೆ ಆ ಅನುಕಂಪ ಬೇಕಿರಲಿಲ್ಲ ಬಿಡಿ. ನಾ ಬಯಸಿದ್ದು ಕೇವಲ ಮಾರ್ಗದರ್ಶನ. ಅದನ್ನು ಕೊಡುವ ವ್ಯವದಾನವಾಗಲಿ, ಆಸ್ಥೆಯಾಗಲಿ ಅಲ್ಲಿನವರಿಗಿರಲಿಲ್ಲ! ಯಾಕೆಂದರೆ ಎಲ್ಲರೂ ತಮ್ಮತಮ್ಮ ಬುಡವನ್ನು ಗಟ್ಟಿಗೊಳಿಸುವ ಕೆಲಸದಲ್ಲಿ ತೊಡಗಿದ್ದರು. ಎಲ್ಲಿ ತನ್ನ ಕೆಳಗಿನವನ ಜೊತೆ ಉತ್ತಮ ಸಂಬಂಧ ಬೆಳೆಸಿದರೆ ತನ್ನ ಪ್ರತಿಷ್ಠೆಗೆ ಧಕ್ಕೆಯಾಗುತ್ತದೋ ಎನ್ನುವ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಯೋಚನಾ ಲಹರಿ ಇದ್ದೀತು. ಏನೇ ಆದರೂ ತಮ್ಮ ಅಧಿಕಾರವನ್ನು ಚಲಾಯಿಸುವ ಅವಕಾಶವನ್ನು ಬಿಲ್ಕುಲ್ ಬಿಟ್ಟುಕೊಟ್ಟಿರಲಿಲ್ಲ. ಎಲ್ಲಿಯೂ ಸಹಜ ಜೀವನದ ಬದಲು ಯಾಂತ್ರಿಕ ಬದುಕು ತೋರುತ್ತಿತ್ತು. ಎದುರಿನಲ್ಲಿ ಸಾಗುತ್ತಿದ್ದ ನಮ್ಮದೇ ಸಂಸ್ಥೆಯ ಉದ್ಯೋಗಿಯನ್ನು ಕಂಡು ಮನಸಾರೆ ಒಂದು ಮುಗುಳ್ನಗೆ ಬೀರಬೇಕಾದರೂ ನಾಲ್ಕು ಬಾರಿ ಯೋಚಿಸಬೇಕಾದ ಅನಿವಾರ್ಯತೆ ಎದುರಾಗಿದ್ದು ಸುಳ್ಳಲ್ಲ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjumI1nkuMZyzMLF3h9hu_0C68K9AqEPoc06zQV2_xVPYWJVpzSeJP4Ff6GdO0GY0HRjFFaB2qgGZgt9lCRHKjQP-PKLGR09ommEAsFqOyWrdn9dkArf2mWOMTLXIXDHZglOtYRFTvW-lIq/s1600/beach.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjumI1nkuMZyzMLF3h9hu_0C68K9AqEPoc06zQV2_xVPYWJVpzSeJP4Ff6GdO0GY0HRjFFaB2qgGZgt9lCRHKjQP-PKLGR09ommEAsFqOyWrdn9dkArf2mWOMTLXIXDHZglOtYRFTvW-lIq/s320/beach.jpg" width="320" /></a></div><br />
ಆತ್ಮೀಯವಾಗಿ ಬೆರೆಯುವುದನ್ನೇ ಇಷ್ಟ ಪಡುವ ನಾನು, ನನಗದೇ ಮುಳುವಾಗಿತ್ತು.<br />
ಆಗಲೇ ಯೋಚಿಸಿದ್ದೆ ನಾನು ನನ್ನಿಚ್ಛೆಯಂತೆ ಬದುಕಲು ಆಗದಿದ್ದರೆ ಇಲ್ಲಿದ್ದು ಏನು ಪ್ರಯೋಜನ?ಪ್ರತಿಯೊಂದು ಜೀವವೂ ಬಯಸುವುದು ಒಂದಿಷ್ಟು ಆತ್ಮೀಯತೆ. ನನ್ನೆದುರು ಇರುವವರೆಲ್ಲರೂ ನನ್ನ ಡೌನ್ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರೆ ಏನು ಮಾಡಬಹುದು ಎಂದು ಯೋಚಿಸಿದಾಗ ನನ್ನೆದುರು ಇದ್ದದ್ದು ಇದೊಂದೇ ಆಫರ್. ಮತ್ತೆ ಕಡಲ ತಡಿಗೆ ಪಯಣಿಸುವುದು. ಗೊತ್ತಿತ್ತು ಹಾಗೇ ಬರುವುದು ಅಲ್ಲ, ಅಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಹೆಗಲ ಮೇಲೆ ಹೆಚ್ಚಿನ ಜವಾಬ್ದಾರಿ ಇರುತ್ತದೆ ಎಂದು. ಅದನ್ನು ನಿಭಾಯಿಸುವ ಸಾಮರ್ಥ್ಯ ನನಗಿದೆ ಎನ್ನುವುದು ನನ್ನ ಮತ್ತು ನನ್ನ ಗೆಳೆಯರಿಬ್ಬರ ಮನಸಿನಲ್ಲಿದ್ದರೂ, ನೀರಿಗೆ ಇಳಿಯದೇ ಈಜು ಬರುತ್ತಾ ಇಲ್ಲವಾ ಎಂದು ಹೇಳುವುದು ಕಷ್ಟ. ಮೊದಲು ನೀರಿಗಿಳಿ. ಈಜುವುದು ಕಷ್ಟ ಎಣಿಸಿದರೆ ತರಬೇತಿ ಪಡೆ ಸಾಧ್ಯವಾಗದು ಎನ್ನುವ ವಿಚಾರ ಇಲ್ಲ. ಎಲ್ಲವೂ ಸಾಧ್ಯ. ಅದನ್ನ ಸಾಧ್ಯ ಮಾಡಿಸುವ ಧೈರ್ಯ, ಸಾಮರ್ಥ್ಯ ನಿನ್ನಲ್ಲಿದೆ ಎಂದು ಫುಲ್ ಸಪೋರ್ಟ್ ಮಾಡಿದರು. ನನ್ನ ಜೀವದ ಗೆಳೆಯರಿಬ್ಬರು ಜೊತೆಯಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ನನಗೇತಕೆ ಭಯ ಮುನ್ನುಗ್ಗಿದೆ. ಮುಂದೆ ಸಾಗುತ್ತಿದ್ದೇನೆ....<br />
ಮತ್ತೆ ಹೊಸದನ್ನು ಅರಸಿ ಬಂದೆ ಎಂದು ಹೇಳಲಾರೆ. ಯಾಕೆಂದರೆ ನನ್ನ ಆತ್ಮೀಯರ ಸನಿಹದಲ್ಲಿರುವುದೇ ನನ್ನಾಸೆಯಾಗಿತ್ತು. ಅಲ್ಲಿ ಯಾರೂ ನನ್ನವರು ಎಂದು ಅನ್ನಿಸಲೇ ಇಲ್ಲ ಎಂದೇನಿಲ್ಲ. ಅವರ ಜೊತೆ ಹೊಂದಿಕೊಳ್ಳಲು ನನಗಾಗಲಿಲ್ಲ ಅಷ್ಟೆ. ಇಲ್ಲಿ ನನ್ನವರೇ ಜೊತೆಗಿದ್ದಾರೆ ನನ್ನ ಶಕ್ತಿ, ಸಾಮರ್ಥ್ಯವಾಗಿ....</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-12264670409497517842011-05-21T22:53:00.000-07:002011-05-21T22:55:07.759-07:00ಕೆಂಜಾರು ಕಣಿವೆಯಲ್ಲಿ.....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">ಅಂದು ಬೆಳಗ್ಗೆ ಎದ್ದವಳಿಗೆ ಕಹಿ ಸುದ್ದಿಯೊಂದು ಕಾದಿತ್ತು. 2010ರ ಮೇ 22ರಂದು ಬೆಳಗಿನ ಜಾವ ಸುಮಾರು 6.30ರ ಸಮಯಕ್ಕೆ ನಮ್ಮ ಪಕ್ಕದ ಊರಿನಲ್ಲಿ ಲೋಹದ ಹಕ್ಕಿ ಪಥನವಾದ ಸುದ್ದಿ ಕಿವಿ ಬೀಳುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಮನಸು ಮರುಗಿತು. ಅಲ್ಲಿ ಮಡಿದವರು ಯಾರೋ? ನಾನ್ಯಾರೋ? ಆದರೂ ಅವರಿಗಾಗಿ ಜೀವ ರೋಧಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಹೃದಯ ಕಂಬನಿ ಮಿಡಿಯುತ್ತಿತ್ತು. <br />
ಹಚ್ಚ ಹಸುರಿನ ಕಾನನದ ಮಧ್ಯೆ ಲೋಹದ ಹಕ್ಕಿ ಧಗಧಗನೆ ಉರಿಯುತ್ತಿತ್ತು. ಅದರಲ್ಲಿ 158 ಜೀವಗಳು ಸಜೀವ ದಹನವಾಗಿ ಸುಟ್ಟು ಕರಕಲಾದವು. ಕನಿಷ್ಟ ಪಕ್ಷ ಅವರವರ ಮನೆಯವರಿಗೂ ಮಗನ, ಮಗಳ, ತಂದೆಯ, ತಾಯಿಯ, ಅಣ್ಣ-ತಮ್ಮ, ಅಕ್ಕ-ತಂಗಿ, ಮೊಮ್ಮಗ-ಮೊಮ್ಮಗಳು, ಅಳಿಯ, ಸೊಸೆ, ಚಿಕ್ಕಪ್ಪ, ಚಿಕ್ಕಮ್ಮ..... ಹೀಗೆ ತಮ್ಮ ರಕ್ತ ಸಂಬಂಧಿ, ಬಂಧುಗಳ ಮುಖವನ್ನು ಸರಿಯಾಗಿ ನೋಡುವ ಅವಕಾಶವನ್ನೂ ಜವರಾಯ ನೀಡಿಲಿಲ್ಲ.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwpsxz4V3qsz2omrHMX_7DvvX9gZXf7KJYzk_RyTUPnw0TXg9im0YmvxTRcH6o6W4ehWpOSlYaIyrA3TiIkXboL7D6Xji7LTCCq9gZ3BnVCHwsF-sbUMkRnu0C0u2bd4ai_13-t_R1ggMq/s1600/kenjaru.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="191px" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwpsxz4V3qsz2omrHMX_7DvvX9gZXf7KJYzk_RyTUPnw0TXg9im0YmvxTRcH6o6W4ehWpOSlYaIyrA3TiIkXboL7D6Xji7LTCCq9gZ3BnVCHwsF-sbUMkRnu0C0u2bd4ai_13-t_R1ggMq/s320/kenjaru.bmp" width="320px" /></a></div>ಆಗ ಸರಿ ತಪ್ಪು ಯಾರದು ಎಂದು ಚರ್ಚಿಸುವ ಸಮಯವಲ್ಲ, ಅಲ್ಲಿ ಪರಿಹಾರ ಕ್ರಮಕೈಗೊಳ್ಳಬೇಕಿತ್ತು. ಜಾತಿ, ಮತಧರ್ಮವನ್ನು ಮರೆತು ಎಲ್ಲರೂ ಸೇವೆಗೆ ತಮ್ಮ ಹೆಗಲು ಜೋಡಿಸಿದ್ದನ್ನು ಮರೆಯುವಂತಿಲ್ಲ. <br />
ಸಾವಿರಾರು ಕನಸುಗಳನ್ನು ನನಸಾಗುವ ಮೊದಲು ನಾಶ ಮಾಡಿದ ಕೆಂಜಾರು ಕಣಿವೆ ಮಾತ್ರ ನನಗಾವುದರ ಅರಿವಿಲ್ಲ ಎಂಬಂತೆ ಮೌನವಾಗಿದೆ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDxXQg5BcQHCNRLt27zxurigBL1xMDw1d9iENMvNgBLBV3e4diPxI1pD_qIddKQsAdk2EUiqtf3GrdqaaCVIApee8zs7r9s7qGafkasuUzYGm6dHGgktaC9mmTOYSH_J1CsqS33PaHRCVG/s1600/kenjaru1.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="281px" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDxXQg5BcQHCNRLt27zxurigBL1xMDw1d9iENMvNgBLBV3e4diPxI1pD_qIddKQsAdk2EUiqtf3GrdqaaCVIApee8zs7r9s7qGafkasuUzYGm6dHGgktaC9mmTOYSH_J1CsqS33PaHRCVG/s320/kenjaru1.bmp" width="320px" /></a></div>ದುರಂತದ ದೃಶ್ಯಗಳು ಮನಸ್ಸಿನಿಂದ ದೂರವಾಗಿಲ್ಲ. ಈಗಲೂ ಕಣ್ಮುಂದೆ ಬರುತ್ತವೆ. ಭಯದ ಛಾಯೆ ಕೂಡ ಅಳಿದಿಲ್ಲ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ಸ್ಥಳೀಯರು. ಏನೇ ಆದರೂ ಕೆಲವೇ ಕ್ಷಣಗಳಲ್ಲಿ 158 ಜೀವಗಳನ್ನು ಬಲಿ ತೆಗೆದುಕೊಂಡ ಈ ಕಣಿವೆ ಮಾತ್ರ ನೀರವ ಮೌನ ಹೊದ್ದುಕೊಂಡಿದೆ. </div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-53002094977261494512011-05-21T21:14:00.000-07:002011-05-25T02:53:01.398-07:00ಕಾಡುತಾವ ನೆನಪು ಕಣ್ಣೀರ ಹನಿಯಾಗಿ....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಇತಿಹಾಸದಲ್ಲಿ ಕರಾಳದಿನವಾಗಿ ಅಚ್ಚೊತ್ತಿದ ದಿನ ಇಂದು, ಮಂಗಳೂರು ವಿಮಾನ ದುರಂತಕ್ಕೆ ಇಂದು ವರ್ಷ. ದುರಂತ ಕುರಿತ ಪರಿಹಾರದ ವ್ಯಾಜ್ಯಗಳು ಇನ್ನೂ ಮುಗಿದಿಲ್ಲ. ಅದೆಷ್ಟೋ ಕನಸುಗಳನ್ನು ಹೊತ್ತುಕೊಂಡು ಬಂದಿರುವ ೧೫೮ ಜೀವಗಳು ತಮ್ಮ ಕನಸುಗಳೊಂದಿಗೆ ಸುಟ್ಟು ಕರಕಲಾಗಿದ್ದವು. ವಿಮಾನ ದುರಂತದಲ್ಲಿ ಮಡಿದ ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬರ ಮನೆಯಲ್ಲೂ ದುಃಖ ಮೌನವಾಗಿ ಮಡುಗಟ್ಟಿದೆ. ವರ್ಷವಾಗುತ್ತಲೇ ಅಗಲಿದವರ ನೆನಪು ಕಣ್ಣೀರ ಹನಿಯಾಗಿ ಜಿನುಗುತ್ತಿದೆ...</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black; font-size: large;">ಆಘಾತದಿಂದ ಹೊರ ಬರದ ಮೆಹಬೂಬ್ ಕುಟುಂಬ</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಕಳೆದ ವರ್ಷ ಮೇ ೨೧ರಂದು ತನ್ನ ಪತ್ನಿಯನ್ನು ಕಳೆದುಕೊಂಡ ಉಡುಪಿ ವಳಕಾಡು ನಿವಾಸಿ ಮಹಮ್ಮದ್ ಮೆಹಬೂಬ್ ಕುಟುಂಬಕ್ಕೆ ಮೇ ೨೨ರಂದು ಶನಿವಾರ ಮುಂಜಾನೆ ಆಘಾತಕಾರಿ ಸುದ್ದಿಯೊಂದು ಗರಬಡಿದಂತೆ ಮಾಡಿತ್ತು. ಒಂದೇ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ನಾಲ್ಕು ಮತ್ತೊಂದು ಜೀವ ಮಡಿದ ಸುದ್ದಿ ಎಷ್ಟೇ ಗಟ್ಟಿಗನನ್ನೂ ಕುಸಿಯುವಂತೆ ಮಾಡುತ್ತದೆ. ಅಂದ ಮೇಲೆ ೮೫ವರ್ಷ ಪ್ರಾಯದ ಇಳಿವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಮನಸ್ಸು ಯಾವ ರೀತಿ ಜರ್ಜರಿತವಾಗಿರಬಹುದು? ಕಿರಿಯ ಮಗ ಮಹಮ್ಮದ್ ಜಿಯಾದ್, ಸೊಸೆ ಸಮೀನಾ, ಮೊಮ್ಮಗ ಮಹಮ್ಮದ್ ಜುಬೇರ್ ಮತ್ತು ಮೊಮ್ಮಗಳು ಝೈನಬ್ ಜಿಯಾದ್ ಅವರನ್ನು ಜವರಾಯ ಬೆನ್ನಟ್ಟಿದ್ದ. </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><span style="background-color: black;"></span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4-KTb1ic1XPfxPvvO_F9PNGbpkteRD3r6GxfX5z_93W7Td89zYozEq6HZ_es3SMyx1CMCdwpfFsEMaKPcIt2ahyphenhyphenTIUUwZf4I4liU5bg6bFhZz8600M7o58Ats8WO2Bvpjd0xrsb0urYkK/s1600/ZAINAB+to+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: black;"><img border="0" height="272px" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4-KTb1ic1XPfxPvvO_F9PNGbpkteRD3r6GxfX5z_93W7Td89zYozEq6HZ_es3SMyx1CMCdwpfFsEMaKPcIt2ahyphenhyphenTIUUwZf4I4liU5bg6bFhZz8600M7o58Ats8WO2Bvpjd0xrsb0urYkK/s320/ZAINAB+to+blog.jpg" width="320px" /></span></a></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><span style="background-color: black;">ಝೈನಬ್ ಜಿಯಾದ್ </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6XTUkAfQA3ajJsllX8-IbOZlKylrMfW5HwD6NLXkmijHQZExYCRYAcVR7JWjlZEplgt8KPMi6ZjhCd9tEhE0xItW9vSqd44tigvX2L-DoS_hyphenhyphenkjZz8SZ9zWt_xfAokfcVS4Njc2GI64cD/s1600/ZUBAIR+to+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: black;"><img border="0" height="320px" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6XTUkAfQA3ajJsllX8-IbOZlKylrMfW5HwD6NLXkmijHQZExYCRYAcVR7JWjlZEplgt8KPMi6ZjhCd9tEhE0xItW9vSqd44tigvX2L-DoS_hyphenhyphenkjZz8SZ9zWt_xfAokfcVS4Njc2GI64cD/s320/ZUBAIR+to+blog.jpg" width="240px" /></span></a></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><span style="background-color: black;">ಮಹಮ್ಮದ್ ಜುಬೇರ್ </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW322zenugibgKIfJW6ptX3HWfI18yI18QU21hGo3cPjY9nZIDllvJOGq0rRTqL2W2B7o0A0puaLNEPFJL8LEMjaJ4r83JKhj_OZYczU6O6Nx-66hZqNbRmW4rDmIJtRkxEJVv2KlohZh7/s1600/ZAID+to+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: black;"><img border="0" height="320px" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW322zenugibgKIfJW6ptX3HWfI18yI18QU21hGo3cPjY9nZIDllvJOGq0rRTqL2W2B7o0A0puaLNEPFJL8LEMjaJ4r83JKhj_OZYczU6O6Nx-66hZqNbRmW4rDmIJtRkxEJVv2KlohZh7/s320/ZAID+to+blog.jpg" width="253px" /></span></a></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><span style="background-color: black;">ಮಹಮ್ಮದ್ ಜಿಯಾದ್</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQNE_fPK_07xHB0ZOUb9hEoIYqwY_A7h_JFjv22BCRIBaJ5OgMHYdhNnZaDyaIM-_Q30f-pi_oGk-LRH511-kQAi1z3vXhlevxxyK7LySXKnTDP86_ulOl8I-jpQeyyGCEPTTEy1fK8rFy/s1600/SAMINA+to+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: black;"><img border="0" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQNE_fPK_07xHB0ZOUb9hEoIYqwY_A7h_JFjv22BCRIBaJ5OgMHYdhNnZaDyaIM-_Q30f-pi_oGk-LRH511-kQAi1z3vXhlevxxyK7LySXKnTDP86_ulOl8I-jpQeyyGCEPTTEy1fK8rFy/s1600/SAMINA+to+blog.jpg" /></span></a></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><span style="background-color: black;">ಸಮೀನಾ</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಎಳೆಯ ಜೀವಗಳು ಎನ್ನುವುದನ್ನೂ ನೋಡದೇ ತನ್ನ ಬರ ಸೆಳೆದೇ ಬಿಟ್ಟ. ಅದರಲ್ಲಿ ಮಕ್ಕಳಿಬ್ಬರ ಶವಸಂಸ್ಕಾರಕ್ಕೂ ಮೃತ ದೇಹಗಳು ಸಿಗಲಿಲ್ಲ. ಅದೃಷ್ಟ ವಶಾತ್ ಇನ್ನಿಬ್ಬರು ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಶಾಲಾರಂಭವಾಗುವುದೆಂದು ಹೇಳಿ ವಿದೇಶದಲ್ಲಿರುವ ತನ್ನ ಮನೆಯಲ್ಲಿಯೇ ಬಿಟ್ಟು ಬಂದಿದ್ದರಿಂದ ಮಹಮ್ಮದ್ ರೋಹನ್ ಮತ್ತು ರಾಬಿಯಾ ಜಿಯಾದ್ ಪ್ರಾಣ ಉಳಿಯಿತು.</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಈ ಇಬ್ಬರು ಮಕ್ಕಳು ತಮ್ಮ ದೊಡ್ಡಪ್ಪ ಮಹಮ್ಮದ್ ಸಾದಕತ್ನ ಬೆಂಗಳೂರಿನ ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದುಕೊಂಡು ತಮ್ಮ ಓದು ಮಂದುವರಿಸಿದ್ದಾರೆ. ರಜಾ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಊರಿಗೆ ಬಂದು ಅಜ್ಜನೊಂದಿಗೆ ದಿನಗಳನ್ನು ಕಳೆಯುತ್ತಾರೆ. </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಪರಿಹಾರದ ಬಗ್ಗೆ ಮಹಮ್ಮದ್ ಜಿಯಾದ್ ಅಣ್ಣ ಸಾದಕತ್ ಅವರೆಲ್ಲಿ ಕೇಳಿದರೆ, ಏರ್ ಇಂಡಿಯಾದಿಂದ ತುರ್ತು ಪರಿಹಾರ ಅಂತ ನಾಲ್ವರಿಗೆ ೩೦ ಲಕ್ಷ, ಕೇಂದ್ರ ಸರ್ಕಾರ ಮತ್ತು ರಾಜ್ಯ ಸರ್ಕಾರದಿಂದ ಒಬ್ಬೊಬ್ಬರಿಗೆ ತಲಾ ಎರಡು ಲಕ್ಷ ರೂ. ಸಿಕ್ಕಿದ್ದು ಬಿಟ್ಟರೆ, ಬೇರೆ ಯಾವುದೇ ಪರಿಹಾರ ಸಿಗಲಿಲ್ಲ. ಸದ್ಯ ಅಪ್ರಾಪ್ತ ವಯಸ್ಸಿನ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ೨೫ ಲಕ್ಷ ರೂ. ಮತ್ತು ಉದ್ಯೋಗ ರಹಿತ ಮಹಿಳೆಯರಿಗೆ ೩೦ ಲಕ್ಷ ರೂ.ವನ್ನು ನಿಗದಿ ಪಡಿಸಲಾಗಿದೆ. ಇನ್ನು ಉದ್ಯೋಗಸ್ಥರಿಗೆ ಅವರ ಉದ್ಯೋಗ ಮತ್ತು ಸಂಬಳದ ಆಧಾರದ ಮೇಲೆ ಲೆಕ್ಕಾಚಾರ ಮಾಡಿ ವೊತ್ತವನ್ನು ನಿಗದಿ ಪಡಿಸುತ್ತೇವೆ ಎನ್ನುವ ಮಾಹಿತಿಯನ್ನು ಈಗಾಗಲೇ ಏರ್ ಇಂಡಿಯಾ ನೀಡಿದೆ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ೭೫ ಲಕ್ಷ ರೂ. ಪರಿಹಾರ ನೀಡುವುದಾಗಿ ಹೇಳಿದ ಸಂಸ್ಥೆ ಈಗ ಕನಿಷ್ಠ ವೊತ್ತ ನೀಡದಿರುವುದು. ಬೇಸರ ತಂದಿದೆ. ನಮಗೆ ಈಗ ಹಣದ ಅಗತ್ಯವಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಒಂದೊಂದು ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದ ದುಡಿಯುವ ಒಬ್ಬ ವ್ಯಕ್ತಿಯೂ ಈ ದುರಂತದಲ್ಲಿ ಸತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ಅವರ ಮನೆಯ ಸ್ಥಿತಿ ಯಾವ ರೀತಿ ಇದೆ. ಅವರು ಬದುಕಿಗಾಗಿ ಏನು ಮಾಡಬೇಕು. ಕೇಳಿದರೆ ಕೋರ್ಟ್ಗೆ ಹೋಗಿ ಅಂತಾರೆ. ಕೋರ್ಟ್ಗೆ ಹೋಗಲು ಒಪ್ಪಲ್ಲ. ಈಗ ಮನೆಯಲ್ಲಿಯೂ ಅಷ್ಟೆ, ತಂದೆ ಸಿಕ್ಕಿದಷ್ಟು ಸಿಗಲಿ ಅದಕ್ಕಾಗಿ ಕೋರ್ಟ್ ಮೆಟ್ಟಿಲು ಹತ್ತಲಾರೆ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಇಂತಹ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಹೆಚ್ಚಿನವರ ಮನೆಯಲ್ಲಿದೆ ಎಂದು ಸದಾಕತ್ ಮಾತು ಮುಂದುವರೆಸುತ್ತಾರೆ. ಇದ್ದ ಇಬ್ಬರು ಮಕ್ಕಳು ನಮ್ಮ ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದಾರೆ. ನನ್ನ ಮಕ್ಕಳೊಂದಿಗೆ ಇರುವುದರಿಂದ ಅವರ ಮನಸ್ಸೂ ಹಗುರ ಅನ್ನಿಸುತ್ತದೆ. ಹೆಚ್ಚುಕಡಿಮೆ ನನ್ನ ಮಕ್ಕಳದೇ ಪ್ರಾಯ ಆಗಿದ್ದರಿಂದ ಒಳ್ಳೆಯ ಸ್ನೇಹಿತರಾಗಿ ಬೆಳೆಯುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ಈಗ ಊರಿಗೆ ಬಂದು ಅವರಿಬ್ಬರೂ ಬಜ್ಪೆಯಲ್ಲಿರುವ ಅಜ್ಜಿಯ ಮನೆಗೆ ಹೋಗಿದ್ದಾರೆ. ಆದರೆ ತಂದೆ ಮಾತ್ರ ಈ ಶಾಕ್ನಿಂದ ಇನ್ನೂ ಹೊರಬರಲಿಲ್ಲ ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ.</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದ ಇಳಿಪ್ರಾಯದ ತಾತ ಹೀಗೆನ್ನುತ್ತಾರೆ, ಒಂದೇ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಐದು ಜೀವ ಹೋಗಿತ್ತು ಆ ದಿನ. ನನ್ನ ಹೆಂಡತಿ, ಮಗ ಸೊಸೆ, ವೊಮ್ಮಕ್ಕಳು. ನೋವಾಗುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ದೇವರ ದಯೆ, ಅದೇ ವಿಮಾನದಲ್ಲಿ ನಮ್ಮ ಕುಟುಂಬದ ಇನ್ನೂ ೯ ಮಂದಿ ಬರುವವರಿದ್ದರು. ಅದೃಷ್ಟ ಎನ್ನಬೇಕು ಟಿಕೆಟ್ ಸಿಗದೇ ಅವರು ಬೇರೆ ವಿಮಾನದಲ್ಲಿ ಬಂದುದರಿಂದ ಅವರ ಪ್ರಾಣ ಉಳಿಯಿತು. ಎಲ್ಲವೂ ದೇವರಿಚ್ಛೆ. </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black; font-size: large;">ಜೆ.ಪಿ ನೆನಪು ಹಸಿರು</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಕೆಂಜಾರಿನ ವಿಮಾನದುತಂರದಲ್ಲಿ ಮಡಿದವರಲ್ಲಿ ಉಡುಪಿ ಕೆಮ್ತೂರಿನ ಜಯಪ್ರಕಾಶ್ ದೇವಾಡಿಗ ಕೂಡ ಒಬ್ಬರು. ಹುಟ್ಟಿದೂರು ಕೆಮ್ತೂರು ಆದರೂ ಬೆಳೆದದ್ದು, ಜನಪ್ರಿಯತೆಗಳಿಸಿದ್ದು ಮೂಡುಬಿದಿರೆ. </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಮದುವೆಯ ಯೋಚನೆಯೊಂದಿಗೆ ಅರಬ್ ದೇಶದಿಂದ ಆತ ಬಂದಿದ್ದ. ಗೆಳೆಯರೆಲ್ಲರಿಗೂ ವಿಶೇಷ ಸುದ್ಧಿ ಇದೆ ಎಂದಿದ್ದ, ಆದರೆ ಬಂದ ಸುದ್ಧಿ ಸಾವಿನದ್ದಾಗಿತ್ತು. ಇದು ಗೆಳಯರ ನಡುವೆ ಜೆ.ಪಿ. ಎಂದೇ ಖ್ಯಾತರಾಗಿದ್ದ ಜಯಪ್ರಕಾಶ ದೇವಾಡಿಗ ಅವರ ಕತೆ.</span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiamq7BllBf_13ZZ8Pja7Du4wWBFA3lx7iVRmBsZY7JpyxJiFkeVX2xyG0gnrodJKtCwbVf3iO5cXyy5jombdbLZZfihbzIrXEaXzsqesQpEmHA2w2qWbc7BlrczK8ziK9_Sk4dGQOLobTk/s1600/JP+to+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: black;"><img border="0" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiamq7BllBf_13ZZ8Pja7Du4wWBFA3lx7iVRmBsZY7JpyxJiFkeVX2xyG0gnrodJKtCwbVf3iO5cXyy5jombdbLZZfihbzIrXEaXzsqesQpEmHA2w2qWbc7BlrczK8ziK9_Sk4dGQOLobTk/s1600/JP+to+blog.jpg" /></span></a></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><span style="background-color: black;">ಜೆ.ಪಿ.</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಕ್ರಿಯಾಶೀಲರಾಗಿದ್ದ ಜಯಪ್ರಕಾಶ್ ಚಿಕ್ಕಂದಿನಿಂದಲೂ ಸಾಂಸ್ಕೃತಿಕ ಮತ್ತು ಕ್ರೀಡಾಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ಸಕ್ರೀಯವಾಗಿ ತೊಡಗಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದ. ಕಾಲೇಜು ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಯಾಗಿದ್ದಾಗಲೇ ಅವರು ರಾಷ್ಟ್ರ ಮಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಗುರುತಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದ. ಯುವಕರೊಂದಿಗೆ ಬೆರೆತು ಎಲ್ಲರಿಗೆ ಆತ್ಮೀಯನಾಗಿದ್ದ. ಕಷ್ಟ ಎಂದವರಿಗೆ ತನ್ನಿಂದಾದ ಸೇವೆಯನ್ನು ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದ. ಮನೆಯಲ್ಲಿರುವುದಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚು ಮೂಡುಬಿದಿರೆಯಲ್ಲೇ ಇರ್ತಿದ್ದ. ಅಲ್ಲಿ ಅಕ್ಕನ ಮಕ್ಕಳ ಓದಿನ ಖರ್ಚು ಅವನೇ ನೋಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದ. ಕೆಲಸಕ್ಕೆಂದು ವಿದೇಶಕ್ಕೆ ಹೋಗಿದ್ದ. ಎರಡು ವರ್ಷಗಳ ನಂತರ ಮನೆಗೆ ವಾಪಾಸಾಗುತ್ತಿದ್ದ ದಿನ. ಅಣ್ಣನ ಮದುವೆ ವಿಚಾರ ಮಾತಕತೆ ನಡೆಯುತ್ತಿತ್ತು. ಮುಂದಿನ ವರ್ಷ ಅವನೂ ಮದುವೆಯಾಗಬೇಕು ಎಂದಿದ್ದ. ಆದರೆ ಮನೆಗೆ ಮರಳಲೇ ಇಲ್ಲ ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಾ ಮೌನವಾಗುತ್ತಾರೆ ಅವರ ಅಣ್ಣ. ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಹೆಚ್ಚೇನು ಅನುಕೂಲವಿಲ್ಲ. ನಮ್ಮದು ದೊಡ್ಡ ಕುಟುಂಬ ನಾವು ಅಣ್ಣ ತಮ್ಮಂದಿರು ನಮ್ಮ ಸಂಸಾರ ಎಂದು ಮಾಡಿಕೊಂಡ ಮೇಲೆ ನಂತರದವರು ಮನೆ ಜವಾಬ್ದಾರಿ ನೋಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದರು. ಅದರಂತೆ ಜಯಪ್ರಕಾಶನೇ ಮನೆ ಜವಾಬ್ದಾರಿ ನೋಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದ. ಅವನನ್ನ ನಾವು ಎಷ್ಟು ನೆನೆಯುತ್ತೇವೋ ಅದರಂತೆ ಸಮಾಜವೂ ಅವನನ್ನು ನೆನೆಯುತ್ತದೆ ಎಂದವರು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ.</span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEm6NUpwlJysR5P2_pK4LWQhDgsubkebuZLPICh8kBfyprkhlD65v6l6y68kIZv5ClXEq53NzNYbRjGNB6QHdoqWcYMgP3y2GxVRxuAFTBBx0d1OdcQLhQMly0T0e9bZ39O2EC0QZROrSu/s1600/JP+RANGA+MADIRA+to+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: black;"><img border="0" height="281px" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEm6NUpwlJysR5P2_pK4LWQhDgsubkebuZLPICh8kBfyprkhlD65v6l6y68kIZv5ClXEq53NzNYbRjGNB6QHdoqWcYMgP3y2GxVRxuAFTBBx0d1OdcQLhQMly0T0e9bZ39O2EC0QZROrSu/s320/JP+RANGA+MADIRA+to+blog.jpg" width="320px" /></span></a></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಕೆಲಸ ನಿಮಿತ್ತ ವಿದೇಶಕ್ಕೆ ತೆರಳಿದ ಜಯಪ್ರಕಾಶ್ ಮರಳಿ ಬಂದದ್ದು ಗುರುತಿಸಲಾಗದ ಬೆಂದ ಮಾಂಸದ ತುಂಡಾಗಿ ಎಂಬುದು ದುರಂತವೇ ಸರಿ. ಆದರೆ ಈಗ ಮೂಡುಬಿದಿರೆ ಪಡುಮಾರ್ನಾಡಿನಲ್ಲಿ ಅವರ ಸ್ಮರಣಾರ್ಥ ರಂಗ ಮಂದಿರ ನಿರ್ಮಾಣವಾಗಿದೆ. ಇಂದು ಅದರ ಲೋಕಾರ್ಪಣಾ ಸಮಾರಂಭವೂ ನಡೆಯಲಿದೆ. ಸ್ನೇಹಿತನ ನೆನಪನ್ನು ಹಸಿರಾಗಿಸುವ ಪಡುಮಾರ್ನಾಡು ಯುವಕ ಮಂಡಲ ಮತ್ತು ಪ್ರಜ್ಞಾ ಯುವತಿ ಮಂಡಲದ ಕಾರ್ಯವೈಖರಿಯನ್ನು ಮಾತ್ರ ಮೆಚ್ಚಲೇ ಬೇಕು. </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black; font-size: large;">ಮನೆಮಗನ ನೆನಪಲ್ಲಿ ಕಣ್ಣೀರಧಾರೆ</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಸಂಗೀತದ ಆಲಾಪ ಕೇಳುತ್ತಿತ್ತು, ಮಂಗಳವಾದ್ಯ ಮೊಳಗುತ್ತಿತ್ತು. ಹೌದು ಕಳೆದ ವರ್ಷ ವಿಮಾನ ಅಪಘಾತದಲ್ಲಿ ಸಾವನ್ನಪ್ಪಿದ ಕಿಶೋರ್ ಕುಮಾರ್ ಮನೆ ಅದು. ಮನೆಮಗ ತೀರಿಕೊಂಡು ವರ್ಷ ಆಗುವುದರೊಳಗೇ ಮಂಗಳವಾದ್ಯ ಮೊಳಗುತ್ತಿತ್ತು ಎಂದರೆ ಅವರು ಕಿಶೋರ್ ಅಗಲಿಕೆಯಿಂದ ದೂರವಾಗಿದ್ದಾರೆ ಎಂದರ್ಥವಲ್ಲ. ಹಿಂದೂ ಸಂಪ್ರದಾಯದಲ್ಲಿ ಕ್ರಮವೊಂದಿದೆ, ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಸಾವುನೋವು ಸಂಭವಿಸಿದರೆ ಆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ವರ್ಷದೊಳಗೆ ಶುಭಕಾರ್ಯ ನಡೆಯಬೇಕು. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಮುಂದಿನ ಮೂರು ವರ್ಷ ಶುಭ ಕಾರ್ಯ ನಡೆಯುವಂತಿಲ್ಲ. ಅದಕ್ಕೆ ಆತುರಾತುರವಾಗಿ ಕಿಶೋರ್ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಅಣ್ಣ ಗಂಗಾಧರ ಅವರ ವಿವಾಹ ಮೇ ೨೦ರಂದು ನಡೆದಿದೆ. ಮನೆ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಹೇಗಿದೆ ಎಂದು ವಿಚಾರಿಸುವ ಎಂದು ಮನೆ ಬಳಿ ಹೋದರೆ ಮದುಮಗ ಸಹಿತ ಯಾರ ಮೊಗದಲ್ಲೂ ಮದುವೆ ಸಂಭ್ರಮವಿಲ್ಲ. ಎಲ್ಲರೂ ಕಿಶೋರ್ ನೆನಪಲ್ಲಿ ಕರಗಿ ಹೋಗಿದ್ದರು. </span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6RxTPFcQBYwL26mtL8feabQzsDkFYkrdzvsC7xIBOa4WH6WDGhabvAJbEnAhZ9pvN86P1g77r6WTc0p7DnqYqrJfSC05UyxY01Dnu3F_vMJYPTlkxuG4Xx93M11INi6PJf1xQZgQM7Ls0/s1600/KISHORE+to+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: black;"><img border="0" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6RxTPFcQBYwL26mtL8feabQzsDkFYkrdzvsC7xIBOa4WH6WDGhabvAJbEnAhZ9pvN86P1g77r6WTc0p7DnqYqrJfSC05UyxY01Dnu3F_vMJYPTlkxuG4Xx93M11INi6PJf1xQZgQM7Ls0/s1600/KISHORE+to+blog.jpg" /></span></a></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><span style="background-color: black;">ಕಿಶೋರ್ ಕುಮಾರ್ </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಅವನೊಬ್ಬನಿದ್ದ, ಅವನಿದ್ದರೆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಹತ್ತು ಜನ ಇದ್ದಂತೆ. ಯಾವ ಕೆಲಸವನ್ನೂ ಅಚ್ಚುಕಟ್ಟಾಗಿ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದ. ಎಲ್ಲಾ ಜವಾಬ್ದಾರಿಯನ್ನು ತಾನೇ ನೋಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದ. ಕೆಲಸಕ್ಕೆಂದು ವಿದೇಶಕ್ಕೆ ಹೋಗಿದ್ದ. ಎರಡು ವರ್ಷಗಳ ಬಳಿಕ ರಜೆಯಲ್ಲಿ ಮನೆಗೆ ಮರಳುತ್ತಿದ್ದ. ಆದರೆ ಮನೆವರೆಗೆ ಬರಲೇ ಇಲ್ಲ ಎಂದು ಕಿಶೋರ್ ತಾಯಿ ಜಲಜ ಪೂಜಾರ್ತಿ ಮದುವೆ ಮನೆಯಲ್ಲೇ ಕಣ್ಣೀರು ಸುರಿಸಿದರು. ಅಣ್ಣಂದಿರು ಏನೂ ಮಾತನಾಡದೆ ಗದ್ಗದಿತರಾದರು. </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಅಣ್ಣನ ಮದುವೆ ಸಮಾರಂಭದಲ್ಲಿ ಮನೆ ತುಂಬಾ ಓಡಾಡಬೇಕಿದ್ದ ಕಿಶೋರ್ ಕಳೆದ ಮೇ ೨೨ರಂದು ಮಸಣ ಸೇರಿದ್ದ.</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black; font-size: large;">ಹೊಸ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಬೆಳಕಿಲ್ಲ</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಮೂಲತಃ ಕೇರಳದ ಕುಟುಂಬ ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ನೆಲೆಸಿದೆ. ಈ ಮನೆಯ ಬೆಳಕೂ ವಿಮಾನ ದುರಂತದಲ್ಲಿ ಆರಿಹೋಗಿತ್ತು. ಮಹಾಬಲ ಅವರ ಪುತ್ರ ಸಂಜಯ್ ತಮ್ಮ ಹೊಸ ಮನೆಗೆ ಟೈಲ್ಸ್, ಮಾರ್ಬಲ್ ಹಾಗೂ ಇತರ ಸಾಮಗ್ರಿಗಳನ್ನು ತರಲೆಂದು ವಿದೇಶದಿಂದ ತಾಯ್ನೆಲಕ್ಕೆ ಮರಳುತ್ತಿದ್ದರು. ಆದರೆ ವಿಧಿ ಅವರಿಗೆ ಗೃಹ ಪ್ರವೇಶ ಮಾಡಲು ಬಿಡಲೇ ಇಲ್ಲ. </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCL-FGrURUGCfgJCc7gCJvm7nG9MpQ5Lo8xStPZxqX_Ccx28QwwFKmtTiPfHfsL9iDuGqJZaPHlleGDnR4yF2UUD-mLwutZn43LRjobOFTvITe9-CqiLPi9BVYAYXpZNlJNr746z_rAIle/s1600/SANJAY+to+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: black;"><img border="0" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCL-FGrURUGCfgJCc7gCJvm7nG9MpQ5Lo8xStPZxqX_Ccx28QwwFKmtTiPfHfsL9iDuGqJZaPHlleGDnR4yF2UUD-mLwutZn43LRjobOFTvITe9-CqiLPi9BVYAYXpZNlJNr746z_rAIle/s1600/SANJAY+to+blog.jpg" /></span></a></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><span style="background-color: black;">ಸಂಜಯ್</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಕಳೆದ ಅಕ್ಟೋಬರ್-ನವೆಂಬರ್ನಲ್ಲಿ ಗೃಹಪ್ರವೇಶವಾದರೂ ಆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಬೆಳಕಿಲ್ಲ! ಸಂಜಯ್ ತಂದೆ, ತಾಯಿ ಮತ್ತು ಮಗ ಶ್ರೇಯಸ್ ಈ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ವಾಸವಾಗಿದ್ದಾರೆ. ಮಡದಿ ಉನ್ನಿಯಾಚ್ಚ ಮತ್ತು ಮಗಳು ಐಶ್ವರ್ಯ ವಿದೇಶದಲ್ಲಿದ್ದಾರೆ. ವರ್ಷದ ಸ್ಮರಣೆಗೆ ಎಲ್ಲರೂ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಸೇರುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ವಿದೇಶದಿಂದ ಪತ್ನಿ ಇಲ್ಲಿಗೆ ಆಗಮಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಅಶ್ರುತರ್ಪಣ ಮಿಡಿಯುತ್ತಿದ್ದಾರೆ.</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black; font-size: large;">ಮಸುಕಾದ ಮದುವೆ ಸಂಭ್ರಮ</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಸಂಭ್ರಮದ ಕ್ಷಣ, ಮರುದಿನ ಸುರೇಶ್ ಕುಂದರ್ ಸಹೋದರಿಯ ಮದುವೆ ನಡೆಯುವುದಿತ್ತು. ಅದಕ್ಕಾಗಿ ದೂರದೂರಿನಿಂದ ಉಡುಗೊರೆಯೊಂದಿಗೆ ಮನೆ ಮಗ ಮನೆಗೆ ಮರಳುತ್ತಿದ್ದ. ಆದರೆ ವಿಧಿ ಆತನನ್ನು ಮನೆ ಸೇರಲು ಬಿಡಲೇ ಇಲ್ಲ. ಕೆಂಜಾರುವಿನ ವಿಮಾನ ದುರಂತದಲ್ಲಿ ಸುಟ್ಟು ಕರಕಲಾದ. </span></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHcWXe7ge686CjFzlaJOaHB5MdjFagwCjP4LiU4ucNOfdDMKKbhc77VkM5mHaFvNbARDd-EjI2TqHVCio9Kku5Nibj3ChGfEgOytY308e8Uz7GwNza4_R9dT6gdkbW6KRULaZECg8PdSpX/s1600/SURESH+to+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: black;"><img border="0" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHcWXe7ge686CjFzlaJOaHB5MdjFagwCjP4LiU4ucNOfdDMKKbhc77VkM5mHaFvNbARDd-EjI2TqHVCio9Kku5Nibj3ChGfEgOytY308e8Uz7GwNza4_R9dT6gdkbW6KRULaZECg8PdSpX/s1600/SURESH+to+blog.jpg" /></span></a></div><div class="separator" style="background-color: #b6d7a8; clear: both; color: #f6b26b; text-align: center;"><span style="background-color: black;">ಸುರೇಶ್ ಕುಂದರ್ </span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಬ್ರಹ್ಮಾವರ ಉಪ್ಪಿನ ಕೋಟೆಯ ರಾಮ ಬಂಗೇರ ಅವರಿಗೆ ಮಗನ ಮೈಮೇಲಿದ್ದ ೨೫ ಗ್ರಾಂ ತೂಕದ ಬಂಗಾರದ ಚೈನ್ ಅನ್ನು ಪೊಲೀಸರು ಒಪ್ಪಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಕೇಂದ್ರ ಮತ್ತು ರಾಜ್ಯ ಸರ್ಕಾರ ತಲಾ ಎರಡು ಸಾವಿರ ರೂ. ಕೊಟ್ಟಿದೆ. ತುರ್ತು ಪರಿಹಾರ ಎಂದು ೫ ಲಕ್ಷ ರೂ. ಏರ್ ಇಂಡಿಯಾ ನೀಡಿದ್ದು ಬಿಟ್ಟರೆ ಬೇರೇನೂ ಲಭಿಸಿಲ್ಲ. ೭೫ ಲಕ್ಷ ರೂ. ನೀಡುತ್ತೇವೆ ಎಂಬ ಭರವಸೆ ನೀಡಿದ ಏರ್ ಇಂಡಿಯಾ ಈಗ ಮೊತ್ತದಲ್ಲಿ ಚೌಕಾಶಿ ಮಾಡುತ್ತಿದೆ. ಅದರ ವಿರುದ್ಧ ಕಾನೂನು ಸಮರದಲ್ಲಿದ್ದೇನೆ ಎಂದು ಮೃತ ಸುರೇಶ್ ಕುಂದರ್ ತಂದೆ ರಾಮ ಬಂಗೇರ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ.</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black; font-size: large;">ಸಿಗದ ಪರಿಹಾರ</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;">ಪರಿಹಾರದ ವಿಚಾರಕ್ಕೆ ಬಂದರೆ ಇಲ್ಲಿ ಯಾರಿಗೂ ಹಣ ಸಿಗಲಿಲ್ಲ ಎನ್ನುವುದು ಸ್ಪಷ್ಟ. ಪ್ರತಿ ಮನೆಯಲ್ಲೂ ಕೇಂದ್ರ ಸರ್ಕಾರ ಕೊಟ್ಟ ಎರಡು ಲಕ್ಷ, ರಾಜ್ಯ ಸರ್ಕಾರ ನೀಡಿದ ಎರಡು ಲಕ್ಷ ಮತ್ತು ತಿಂಗಳೊಳಗೆ ಏರ್ ಇಂಡಿಯಾ ಬಿಡುಗಡೆ ಮಾಡಿದ ಕೆಲವರಿಗೆ ೧೦ ಮತ್ತು ಕೆಲವರಿಗೆ ೫ ಲಕ್ಷ ಇಷ್ಟು ಹಣ ಬಿಟ್ಟರೆ ಯಾರಿಗೂ ಬೇರೆ ಪರಿಹಾರ ಸಿಗಲೇ ಇಲ್ಲ. ಹೌದು ಏರ್ ಇಂಡಿಯಾ ಕಂಪನಿಗೂ ಸಮಸ್ಯೆ ಇದೆ ಸಾಕಷ್ಟು ನಷ್ಟವೂ ಆಗಿದೆ. ಆದರೆ ಪ್ರಯಾಣಿಕ ಕೂಡ ಬಸ್ಸು ಹತ್ತುವಾಗಲೂ ಯಾವ ಕಂಪನಿ ಸೇಫ್ ಎನ್ನುವುದನ್ನು ಖಾತ್ರಿ ಪಡಿಸಿಕೊಂಡ ನಂತರ ಹತ್ತುತ್ತಾನೆ. ಇನ್ನು ವಿಮಾನ ಬಗ್ಗೆ ಎಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಎಚ್ಚರ ವಹಿಸಲಾರ? ಹಾಗಿರುವಾಗ ಪ್ರತಿಷ್ಠಿತ ಕಂಪನಿಯೊಂದು ಒಂದು ವರ್ಷದಲ್ಲಿ ಯಾವುದೇ ಪರಿಹಾರ ಕ್ರಮಕೈಗೊಂಡಿಲ್ಲ ಎನ್ನುವುದು ದುರಂತವೇ ಸರಿ.</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><span style="background-color: black;"><br />
</span></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><a href="mailto:jyothij4u@gmail.com"><span style="background-color: black;">jyothij4u@gmail.com</span></a></div><div style="background-color: #b6d7a8; color: #f6b26b;"><a href="mailto:nellije@gmail.com"><span style="background-color: black;">nellije@gmail.com</span></a></div></div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-86663987273218165232011-05-17T23:23:00.000-07:002011-05-18T00:22:02.487-07:00ಕಬಿ ಅಲ್ವಿದಾ ನಾ ಕೆಹೆನಾ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: red;">ಪ್ರಿಯ ಗೆಳತಿ,</span><br />
ನಿನ್ನ ಪ್ರಶೆಗೆ ಛೇ, ಅಲ್ಲಲ್ಲ ನಮ್ಮ ಪ್ರಶ್ನೆಗೆ ಉತ್ತರ ಸಿಕ್ಕಿಲ್ಲ. ಸಿಗುವುದೂ ಇಲ್ಲ. ಅಷ್ಟೊಂದು ಕಠಿಣವಾಗಿದೆಯಾ ಆ ಪ್ರಶ್ನೆ ಎಂದುಕೊಳ್ಳಬೇಡ. ಅದಕ್ಕೆ ಉತ್ತರ ಹುಡುಕುವುದು ಬೇಡ ಅನ್ನೋದು ನನ್ನ ಯೋಚನೆ. ಒಂದು ವೇಳೆ ಅದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಗೊತ್ತಾಗಿ ಆ ಕಾರಣ ಒಂದು ಹಂತಕ್ಕೆ ಕೊನೆಗೊಂಡಾಗ ನಾವು ಮತ್ತೆ ದೂರವಾದರೆ? ಬೇಡ, ಅಂತಾ ಕಾರಣ ನನಗೆ ಬೇಡ. ಆದರೆ ಒಂದು ಮಾತನ್ನು ನಿನ್ನಲ್ಲಿ ಹೇಳಲೇ ಬೇಕಿದೆ ಕಣೇ, ನೀನು ಅದನ್ನು ಅಂಗೀಕರಿಸುತ್ತೀಯಾ ಎನ್ನುವ ಭರವಸೆಯ ಮೇಲೆ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದೇನೆ ಕೇಳು...<br />
ಯಾವುದೇ ಕಾರಣಕ್ಕೂ ನೀನು ನನ್ನಿಂದ ದೂರ ಹೋಗಬೇಡ. ಯಾಕಂದ್ರೆ ಅಷ್ಟು ನೀನು ನನ್ನ ಹೃದಯಕ್ಕೆ ಹತ್ತಿರವಾಗಿ ಬಿಟ್ಟಿದ್ದೀ. ಅಷ್ಟು ಆತ್ಮೀಯವಾಗಿದ್ದೀಯ. ನಮ್ಮ ಸಂಬಂಧ ಸೂರ್ಯ ಚಂದ್ರರಿರುವ ಕಾಲ ಹೀಗೆ ಇರಬೇಕು ಎನ್ನುವ ಆಸೆ ನನ್ನದಲ್ಲ ಆದರೆ ನಾವಿಬ್ಬರ ಕೊನೆಯ ಕ್ಷಣದವರೆಗೂ ಈ ಸಂಬಂಧವನ್ನು ಕಾಪಾಡಬೇಕು.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh03C7HK-x0rcJYd9HJSn7Tz-xZid8lcml0S1dEnvopXwS8sLJh_prtdZygTfUHHvixeZlZIlLoHvi1q_pPAQUTINUEsv2TQF3wYswcq084msnD47sSA2xTVhd7V_jEcfiteuYghDZ12nj5/s1600/lovers1.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179px" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh03C7HK-x0rcJYd9HJSn7Tz-xZid8lcml0S1dEnvopXwS8sLJh_prtdZygTfUHHvixeZlZIlLoHvi1q_pPAQUTINUEsv2TQF3wYswcq084msnD47sSA2xTVhd7V_jEcfiteuYghDZ12nj5/s320/lovers1.bmp" width="320px" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>ನನಗೊತ್ತು ಇದನ್ನು ಓದುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ನಿನ್ನ ನಾಲಗೆ ತುದಿಯಲ್ಲಿರುವ ಪ್ರಶ್ನೆ ಯಾವುದು ಅಂತ. ಯಾಕೆ? ಅಂತ ನೀನು ಕೇಳಿದರೆ ನಾನು ಏನೂಂತ ಹೇಳಲಿ? ಒಂದು ವೇಳೆ ನೀನು ನನ್ನಿಂದ ದೂರವಾದರೆ ಇನ್ನೆಂದೂ ನಾನು ಯಾರನ್ನು ಇಷ್ಟೊಂದು ಹಚ್ಚಿಕೊಳ್ಳಲಾರೆ, ಆತ್ಮೀಯ ಮಾತುಗಳಂತು ನನ್ನಿಂದ ಗಾವುದ ದೂರ ಸರಿದಾವು, ನನಗೇ ಗೊತ್ತಾಗದಷ್ಟ್ಟು ನಾನು <br />
ಬದಲಾಗಿರುತ್ತೇನೆ ಮತ್ತು ನಿರ್ಲಿಪ್ತನಾಗಿ ಬಿಡುತ್ತೇನೆ. ನಮಗಿಬ್ಬರಿಗಲ್ಲದೆ ಬೇರೆ ಯಾರಿಗೂ ಈ ನಿಗೂಢ ರಹಸ್ಯ ತಿಳಿಯಲಾರದು. ಆ ಕ್ಷಣವನ್ನು ನನ್ನಿಂದ ಊಹಿಸಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. <br />
<span style="color: #e06666;">ನೀನಿಲ್ಲದೇ ನನಗೇನಿದೇ?<br />
ಮನಸೆಲ್ಲ ನಿನ್ನಲ್ಲೆ ನೆಲೆಯಾಗಿದೆ</span><br />
<span style="color: #e06666;">ನನಸೆಲ್ಲ ಕಣ್ಣಲ್ಲೆ ಸೆರೆಯಾಗಿದೆ</span><br />
ಯಾವುದೋ ಒಂದು ಘಳಿಗೆ ನಿನ್ನ ಪರಿಚಯವಾಯ್ತು. ಅದು ಅತ್ಯಲ್ಪ ಅವಧಿಯಲ್ಲಿ ಇಷ್ಟೊಂದು ಆಪ್ತವಾಗಿ ಬಿಡುತ್ತೆ ಎಂದು ಅಂದುಕೊಂಡಿರಲಿಲ್ಲ. ನಿನ್ನಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡದೇ ಇದ್ದಾಗ ಮನದಲ್ಲೇನೋ ಬೇಸರ. ಆ ನಿನ್ನ ದನಿಯಲ್ಲಿ ಏನೋ ಇದೆ ಕಣೆ. ಆ ದನಿಯನ್ನು ಕಿವಿ ತುಂಬಿಸಿ ದಿನ ಶುರುವಾದರೆ, ಮನದಲ್ಲೇನೋ ಪುಳಕ. ಪ್ರತೀ ದಿನ ನಿನ್ನ ಮಾತು ಕೇಳಲೇ ಬೇಕು. ದಿನದ ಆರಂಭ ಮತ್ತು ನಿನ್ನ ನೆನಪುಗಳೊಂದಿಗೆ ನಿದ್ದೆಗೆ ಜಾರೋ ಸಮಯ ನಿನ್ನ ಮುತ್ತಿನಂಥಾ ಮಾತುಗಳು ನನ್ನ ಜೊತೆಗಿರಬೇಕು.<br />
ಗೊತ್ತಾ ನಿಂಗೆ ನನ್ನ ಇಷ್ಟದ ಪಯಣಕ್ಕೆ ರೆಡಿಯಾಗಿದ್ದೇನೆ. <br />
<span style="color: #e06666;">ಅದೇ ಭೂಮಿ ಅದೇ ಭಾನು </span><br />
<span style="color: #e06666;">ನಯನ ನೂತನ </span><br />
<span style="color: #e06666;">ದಾರಿ ಅದೇ ತಿರುವು </span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #e06666;">ಪಯಣ ನೂತನ</span> </span><br />
ನನ್ನ ಪ್ರಿಯ ಗೆಳತಿ ಸಿಕ್ಕ ಆ ಪಯಣವನ್ನು ನಾನು ತುಂಬಾ ತುಂಬಾ ಇಷ್ಟ ಪಡುತ್ತೇನೆ ಕಣೆ. ಮನದಲ್ಲಿ ಯಾವ ಭಾವನೆಯೂ ಇಲ್ಲದೆ ಅವಳಿ ನಗರಕ್ಕೆ ಹೋದಾಗ ಕೇವಲ ಇದ್ದಿದ್ದು ಕೆಲಸದ ಯೋಚನೆ. ಆದರೆ ಆ ಒಂದು ಗಂಟೆಯ ನಿನ್ನ ಮಾತುಕತೆಯಲ್ಲಿ ಅದೆಷ್ಟು ಆತ್ಮೀಯತೆ ತುಂಬಿಸಿದೆ, ಸೋತು ಹೋದೆ ಕಣೆ ನಿನ್ನ ಆ ಮಾತಿಗೆ. ನಿನ್ನ ಬಗ್ಗೆ ಹೇಳು ಅಂದ್ರೆ ಅಷ್ಟು ಸುಲಭದಲ್ಲಿ, ಕೇವಲ ಎರಡು ವಾಕ್ಯದಲ್ಲಿ ನಾ ಹೇಗೆ ಹೇಳಲಿ? <br />
ತುಂಬಾ ಚೂಟಿ, ಕೆಲಸದಲ್ಲಿ ಶ್ರದ್ಧೆ ಇರೋ, ನಗು ನಗುತ್ತಾ ಮಾತಾಡೋ, ನಮ್ಮೂರ ಈ ಹುಡ್ಗಿ ಮಾತಲ್ಲೇ ಇಷ್ಟು ಹತ್ತಿರ ಆಗಿ ಬಿಟ್ಟಿದ್ದಾಳೆ. ನನ್ನ ಸ್ನೇಹ, ಪ್ರೀತಿ ಯಾಕೆ ಇಷ್ಟ ಪಟ್ಟಳು? ನೀನಾಗಿ ಮಾತನಾಡಿಸದಿದ್ದರೆ, ಈ ಪ್ರೀತಿ, ಆತ್ಮೀಯತೆ ನನಗೆ ಸಿಕ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ನಿಜಕ್ಕೂ ಹ್ಯಾಟ್ಸ್ ಆಫ್ ಡಿಯರ್. ನಿನ್ನ ಬಗ್ಗೆ ಹೇಳಲು ನನಗೆ ಏನೂ ತಿಳಿಯುತ್ತಿಲ್ಲ. ಎಷ್ಟು ಹೇಳಿದರೂ ನಿನ್ನ ಆತ್ಮೀಯತೆಯ ಮುಂದೆ ಅದು ಕಡಿಮೆಯೇ. ಕೊನೆಗೆ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ನೆನಪಿಸುತ್ತೇನೆ, ನನ್ನ ದೂರ ಮಾಡಬೇಡ ಗೆಳತಿ.<br />
ಇಂತೀ, <br />
<span style="color: red;">ಪ್ರಿಯ ಗೆಳೆಯ</span></div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-39967300004057640152011-05-07T08:20:00.000-07:002011-05-07T08:20:31.839-07:00ಚಿಂದಿಯಲ್ಲವೋ ಇದು ಚಿತ್ತಾರ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><br />
ಕಾಗದವನ್ನು ಮನಮೋಹಕವಾಗಿ ಕತ್ತರಿಸುವ ಕಲೆಯೇ ಸಾಂಝಿ. ಈ ಜನಪದ ಕಲೆ ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಹಲವಾರು ಶತಮಾನಗಳಿಂದ ರೂಢಿಯಲ್ಲಿದೆ. ಉತ್ತರ ಭಾರತದಲ್ಲಿ ಸಾಂಝಿ ಕಲೆ ಬಹಳ ಪ್ರಚಲಿತದಲ್ಲಿದೆ. ಕೃಷ್ಣನ ಕಥೆಯನ್ನು ಇದೇ ಕಲೆಯಲ್ಲಿ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರು. ಭಕ್ತಿ ಪೂರ್ವಕವಾಗಿದ್ದರಿಂದ ಹಬ್ಬ ಹರಿದಿನಗಳಿಗೆ ಇದು ವಿಶೇಷ ಆಕರ್ಷಣೆ. ಹಿಂದೆ ರಂಗೋಲಿಯನ್ನು ಹಾಕಲು ಇದೇ ಸಾಂಝಿಯನ್ನು ಬಳಸುತ್ತಿದ್ದರು.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiunRvlYqFWbzt-G_gFDZ-Z246lMRKNa9Jdp7Mbh747l_chKLBZPjAcdVD8ubHyJPuKfogyvC_pm93Zc1kaWx0u6S916LExFofYaNS_ZmqGog6p7PV-YbVvWB_f1xTXq0xO401JnWQCH8ZT/s1600/sf+huseni+-011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="242" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiunRvlYqFWbzt-G_gFDZ-Z246lMRKNa9Jdp7Mbh747l_chKLBZPjAcdVD8ubHyJPuKfogyvC_pm93Zc1kaWx0u6S916LExFofYaNS_ZmqGog6p7PV-YbVvWB_f1xTXq0xO401JnWQCH8ZT/s320/sf+huseni+-011.jpg" width="320" /></a></div><br />
ಈಗ ರಂಗೋಲಿಗೆ ಬಳಸುವ ಡಿಸೈನಿಂಗ್ ಪ್ಲೇಟ್(ತಟ್ಟೆ)ಗಳ ಕಲ್ಪನೆ ಆಗಲೇ ಇತ್ತು. ಕಾಗದವನ್ನು ಕತ್ತರಿಸಿ, ಅದರ ಮೇಲೆ ರಂಗೋಲಿ ಪುಡಿ ಹರವಿ ಮೆಲ್ಲನೆ ಆ ಕಾಗದವನ್ನು ಮೇಲಕ್ಕೆತ್ತಿದರೆ ಸುಂದರವಾದ ರಂಗೋಲಿ ರೆಡಿ ಆಗುತ್ತಿತ್ತು. ನಂತರ ಅದೇ ಕೊಂಚ ಬದಲಾವಣೆಯ ಸ್ವರೂಪ ಪಡೆದುಕೊಂಡಿತು ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ಈ ಕಲಾವಿದ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<div style="color: #6fa8dc;">ಕಲೆಯೊಂದೇ ನಾಮ ಹಲವು</div>ಜನಪದ ಕಲೆಯಾದ ಸಾಂಝಿ ಅನೇಕ ದೇಶದಲ್ಲಿದೆಯಾದರೂ ಇದು ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಕಲೆ ಎನ್ನಲು ಯಾವುದೇ ಅಡ್ಡಿ ಆತಂಕಗಳಿಲ್ಲ. ಬೇರೆ ಬೇರೆ ದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಹೆಸರುಗಳಿಂದ ಇದು ಗುರುತಿಸಲ್ಪಡುತ್ತದೆ. ಕಿರಿ-ಗಾಮಿ, ಕಿಪಿ-ಇ, ಮನ್-ಕಿರಿ, ಸೆನ್-ಶಿ, ಜಿಯಾನ್-ಝಿ ವೊದಲಾದ ಹೆಸರುಗಳಿಂದ ಚೀನಾ ಹಾಗೂ ಜಪಾನ್ಗಳಲ್ಲಿ ಜನಪ್ರಿಯವಾಗಿದೆ. ಈ ಕಲೆ ಅಲ್ಲಿನ ಸಂಸ್ಕೃತಿಯನ್ನು ಬಿಂಬಿಸುತ್ತದೆ. ಪೋಲೇಂಡಿನಲ್ಲಿ ವಿಚಿನಾನಕಿ, ಸ್ಪೇನಿನಲ್ಲಿ ಆಪೆಲ್ ಪಿಕಡೊ ಫ್ರಾನ್ಸ್ನಲ್ಲಿ ಡೆಕೋಪರ್ ಎಂದು ಕರೆಯುತ್ತಾರೆ. ಅಮೆರಿಕಾದಲ್ಲಿ ಪೆಪಿಟೊಮನಿಯ ಎಂದರೆ ಭಾರತದ ಸಾಂಝಿ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglmw7XSdCq8aCKQ4GpjEHK3g5nuUpBTxRyLwpCIzFf39E4b1sG9-6FqFrdbtCnJgiSy3CKeR1x2F4vTXcCDPJ_LixfO90ebFvWZJ4P-T4OByqbhkstipNkCJ6r8fxkA7MAGB-prM_zpllm/s1600/S.F.HUSENI-k31.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglmw7XSdCq8aCKQ4GpjEHK3g5nuUpBTxRyLwpCIzFf39E4b1sG9-6FqFrdbtCnJgiSy3CKeR1x2F4vTXcCDPJ_LixfO90ebFvWZJ4P-T4OByqbhkstipNkCJ6r8fxkA7MAGB-prM_zpllm/s320/S.F.HUSENI-k31.jpg" width="228" /></a></div><br />
ನಮ್ಮ ಕರ್ನಾಟಕದಲ್ಲಿಯೂ ಸಾಂಝಿಕಲೆಯನ್ನು ಬಳಸುತ್ತಾರೆ. ಯಾರಿಗೂ ಇದರ ನಿರ್ದಿಷ್ಟ ಹೆಸರು ತಿಳಿದಿಲ್ಲ. ಮದುವೆ ಮುಂಜಿಗೆ ಮನೆ, ಮಂಟಪವನ್ನು ಸಿಂಗಾರ ಮಾಡಲು ಇದನ್ನು ಬಳಸುತ್ತಾರೆ. ಕುಮುಟಾ, ಕಾರವಾರ, ಶಿರಸಿ ಕಡೆಗಳಲ್ಲಿ ಅದನ್ನು ಪರ್ಪರೆ ಎಂದು ಕರೆಯುತ್ತಾರೆ. ರಾಜ್ಯದ ಇತರೆಡೆಗಳಲ್ಲಿಯೂ ಇದನ್ನು ವ್ಯಾಪಕವಾಗಿ ಬಳಸುತ್ತಾರೆ.<br />
ಕಲೆ ಯಾರಿಗೂ ಸ್ವಂತದ್ದಲ್ಲ. ಈ ಮಾತು ಹುಸೇನಿಯವರಿಗೆ ಒಪ್ಪುತ್ತದೆ. ಅವರ ತಮಗೆ ಗೊತ್ತಿರುವ ಈ ಕಲೆಯನ್ನು ಇತರರಿಗೆ ಹೇಳಿ ಕೊಡುವ ವಿಶಾಲ ಮನೋಭಾವವುಳ್ಳವರು. ಸಾಂಝಿ ಎನ್ನುವುದು ಬಾನೆತ್ತರಕ್ಕೆ ಬೆಳೆಯಬೇಕೆನ್ನುವುದು ಅವರ ಆಶಯ. ಅದಕ್ಕಾಗಿ ಹಳ್ಳಿಗಳಿಗೆ ತೆರಳಿ ಅಲ್ಲಿನ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಉಚಿತವಾಗಿ ತರಬೇತಿ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ. ತಮಗೆ ತಿಳಿದಿರುವ ಈ ಕಲೆಯನ್ನು ಆಸಕ್ತರಿಗೆ ಕಲಿಸಿಕೊಡಲು ಅವರಿಗೆ ಅದೇನೋ ಖುಷಿ ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಈ ಕಲೆ ತನ್ನ ಸ್ವಂತ ಹೆಸರಿನಲ್ಲಿ ಪ್ರಚಾರಕ್ಕೆ ಬರಬೇಕು, ಉಳಿಯಬೇಕು ಎನ್ನುವುದು ಅವರ ಮಾತು. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGgsc9eMs0hURlBNE1sYrlijCLTGG3BfBP-SgoPQuPPhN-N10OvXfPguVuxsnAQIaX0a9k9iyEMNNaScYV9TFXbNB6Nd6xvQqE4ph6SirbISQtZucian3T5TalpPiDezV2qD8Qyex8hDDi/s1600/S.F.HUSENI-PAPER+ART-023a.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGgsc9eMs0hURlBNE1sYrlijCLTGG3BfBP-SgoPQuPPhN-N10OvXfPguVuxsnAQIaX0a9k9iyEMNNaScYV9TFXbNB6Nd6xvQqE4ph6SirbISQtZucian3T5TalpPiDezV2qD8Qyex8hDDi/s320/S.F.HUSENI-PAPER+ART-023a.JPG" width="302" /></a></div><br />
ಪ್ರಸ್ತುತ ಬೆಂಗಳೂರಿನಲ್ಲಿ ನೆಲೆಸಿರುವ ಸಯ್ಯದ್ ಫಕ್ರುದ್ದೀನ್ ಹುಸೇನಿ ಮೂಲತಃ ಮಂಡ್ಯದ ಮಳವಳ್ಳಿ ತಾಲೂಕಿನ ಶಿವನ ಸಮುದ್ರದವರು. ವಿದ್ಯಾಭ್ಯಾಸ ಒಡನಾಟವೆಲ್ಲ ಮೈಸೂರಿನಲ್ಲೇ ಹೆಚ್ಚು. ಹಾಗಾಗಿ ಮೈಸೂರು ಹುಸೇನಿ ಎಂದು ಜನಜನಿತ. ಧಾರವಾಡದ ಕರ್ನಾಟಕ ವಿವಿಯಲ್ಲಿ ಬಿಎಫ್ಎ ಪದವಿ. ವೈಜಯಂತಿ ಕಲಾಶಾಳೆಯಲ್ಲಿ ಆರ್ಟ್ ಮಾಸ್ಟರ್. ಜೆಡಿ ಮತ್ತು ಪೇಟಿಂಗ್ನಲ್ಲಿ ಬಿಎಫ್ಎ ವ್ಯಾಸಂಗ ಮಾಡಿದ್ದಾರೆ. <br />
ಕಾಗದ ಕಲೆ ಮಾತ್ರವಲ್ಲದೆ. ಏಕ ರೇಖಾಚಿತ್ರ, ಕಾಗದ ಶಿಲ್ಪ, ಡ್ರಾಯಿಂಗ್ ಮತ್ತು ಪೇಟಿಂಗ್ನಲ್ಲಿಯೂ ಅವರು ಪಳಗಿದ್ದಾರೆ. ಆದರೆ ಕಾಗದ ಕಲೆಯನ್ನು ಬಲುವಾಗಿ ಪ್ರೀತಿಸುತ್ತಾರೆ. <br />
<span style="color: #6fa8dc;">ಸಾಧನೆಗೊಂದು ಸಲಾಮ್</span><br />
ಬೆಂಗಳೂರಿನಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಅಂತರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ‘ಜಪಾನ್ ಹಬ್ಬ ೨೦೦೯’ರಲ್ಲಿ ಕಿರಿಗಾಮಿ ಪೇಪರ್ ಕಟ್ಟಿಂಗ್ ಕಾಗದ ಕಲೆಯ ಪ್ರದರ್ಶನ ಹಾಗೂ ಪ್ರಾತ್ಯಕ್ಷಿಕೆ. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy69D7iX_J4xJ5J1ep5VnqWpA26GHRSFj5hiFbmWKkE_iwhZfRUwqHe3IM3zLASYW74_Xd2nT_-UJVii-2CTyOSXe03szNS1Rhyphenhyphenga2VqdWS-ui_Er4X0B87Pw1y-t418D-W5ichB8LZfjh/s1600/DSC08573.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy69D7iX_J4xJ5J1ep5VnqWpA26GHRSFj5hiFbmWKkE_iwhZfRUwqHe3IM3zLASYW74_Xd2nT_-UJVii-2CTyOSXe03szNS1Rhyphenhyphenga2VqdWS-ui_Er4X0B87Pw1y-t418D-W5ichB8LZfjh/s320/DSC08573.JPG" width="320" /></a></div><br />
ಧರ್ಮಸ್ಥಳದ ಶಾಂತಿವನ ಟ್ರಸ್ಟ್ ವತಿಯಿಂದ ನಡೆಯುವ ರಾಜ್ಯಮಟ್ಟದ ಅಂಚೆಕುಂಚ ಸ್ಪರ್ಧೆಯಲ್ಲಿ ೨೦೦೧ರಿಂದ ಸತತ ನಾಲ್ಕು ಹಾಗೂ ೨೦೦೭ರಲ್ಲಿ ಪ್ರಶಸ್ತಿ. ಒಟ್ಟು ಐದು ಬಾರಿ ಪ್ರಶಸ್ತಿ. ೧೯೯೯ರಲ್ಲಿ ಮೈಸೂರು ದಸರಾ ಪ್ರಶಸ್ತಿ.<br />
ಬೆಂಗಳೂರಿನ ಚಿತ್ರಕಲಾ ಪರಿಷತ್ ನಡೆಸುವ ಚಿತ್ರ ಸಂತೆಯಲ್ಲಿ ೨೦೦೩ರಿಂದ ೨೦೧೦ರ ವರೆಗೆ ಚಿತ್ರರಚನೆ ಶಿಬಿರ ಮತ್ತು ಪ್ರದರ್ಶನ.<br />
ಚಿತ್ರರಚನೆಗಾಗಿ ೨೦೦೧ರಲ್ಲಿ ಮೈಸೂರಿನ ಕನ್ನಡ ಸಂಸ್ಕೃತಿ ಇಲಾಖೆಯಿಂದ ಯುವ ಸಂಭ್ರಮ ಪ್ರಶಸ್ತಿ. <br />
ಬೆಸ್ಟ್ ಮ್ಯೂರಲ್ ಅವಾರ್ಡ್.<br />
ಇನ್ನೂ ಅನೇಕ ಗೌರವ ಪುರಸ್ಕಾರಗಳಿಗೆ ಭಾಜನರಾಗಿದ್ದಾರೆ. <br />
</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-89665464930825206532011-03-20T06:57:00.000-07:002011-03-20T06:57:38.698-07:00ಉತ್ತರ ಸಿಗದ ಅದೇ ಪ್ರಶ್ನೆ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><i><b>ಪ್ರಿಯ ಗೆಳೆಯಾ,</b></i><br />
ದಿನದ ಒಂದಿಷ್ಟು ಬಿಡುವಿನಲ್ಲಿ ನಿಮ್ಮ ಪ್ರೀತಿ ನೆನಪುಗಳೇ ಮನದೊಳಗೆ ಸುಳಿದಾಡುತ್ತವೆ. ನನ್ನ ಇಪ್ಪತ್ತು ವರುಷಗಳ ಜೀವನ ಪಯಣದಲ್ಲಿಯಾರೂ ಇಷ್ಟು ಆತ್ಮೀಯತೆ, ಪ್ರೀತಿ, ಅಕ್ಕರೆ ತೋರಿಸಿದ್ದಿಲ್ಲ. ಅದ್ಯಾಕೆಈ ಬಡವಿ ನಿಮ್ಮನ್ನ ಇಷ್ಟೊಂದು ಹಚ್ಚಿಕೊಂಡಳು? ಪ್ರಶ್ನೆ ಇನ್ನೂ ಪ್ರಶ್ನೆಯಾಗೇ ಉಳಿದಿದೆ.<br />
<br />
ನನಗೆ ಗೊತ್ತು ನೀವು ಕುಂದಾಪುರದಿಂದ ಅವಳಿ ನಗರಕ್ಕೆ ಹೋಗೋ ರಸ್ತೆಯನ್ನು ಜೀವಮಾನದಲ್ಲಿ ಮರೆಯುವುದಿಲ್ಲ. ಅದೇ ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ಪಯಣಿಸುವಾಗ ಅಲ್ಲವೆ ನಮ್ಮ ಈ ಸಂಬಂಧ ವಜ್ರ ಸಿಮೆಂಟ್ ನಂತೆ ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿದ್ದು. ನನಗೂ ತಿಂಗಳೊಳಗೆ ಮರೆತು ಹೋಗಿದೆ, ನಾನು ಆವತ್ತು ಏನು ಹೇಳಿದ್ದೆ? ಎಷ್ಟು ಜ್ಞಾಪಿಸಿದರೂ ನೆನಪಾಗುತ್ತಿಲ್ಲ. ವಸಂತದಲ್ಲಿ ಮಳೆ ಬರುವ ಹಾಗೇ ನೆನಪನ್ನು ಒಂದೊಂದಾಗೇ ನನಗೆ ಧಾರೆ ಎರೆಯುತ್ತಿದ್ದೀರಿ. "ಯಾವುದೇ ಕಾರಣಕ್ಕೂ ನಿನ್ನ ಮಾತು ನಿಲ್ಲಿಸ ಬೇಡ ಎಂದು ನನ್ನ ಬಳಿ ಬಂದು ನೀವು ಹೇಳಿದಾಗ, ನಾನೇ ನಿಮಗೊಂದು ಪ್ರಶ್ನೆ ಕೇಳಿದ್ದೆ . ಯಾಕೆ ನನ್ನ ಇಷ್ಟೊಂದು ಹಚ್ಚಿಕೊಂಡಿದ್ದೀರಿ? ನಂತರ ನನ್ನ ಉಗುರು ತೋರಿಸಿ ನಾನು ಹೇಳಿದ್ದೆ, ನಾ ನಿಮ್ಮೆದುರು ಇಷ್ಟೇ.<br />
<b>ತುಮ್ ಸೆ ಮಿಲ್ ನಾ</b><br />
<b>ಬಾತ್ ಕರ್ ನಾ </b><br />
<b>ಬಡಾ ಅಚ್ಚಾ ಲಗ್ ತಾ ಹೇ</b><br />
ಈ ರೀತಿ ನನಗನಿಸಿದ್ದು ನಿಮ್ಮ ಜೊತೆಗಿನ ರಾಜಧಾನಿ ಪಯಣದ ಬಳಿಕ. ಪ್ರತೀ ಬಾರಿ 350 ಕಿ.ಮೀ. ಪ್ರಯಾಣ ಎಂದಾಗ ಸುಸ್ತಾಗುತ್ತಿದ್ದ ನಾನು, ಈ ಪ್ರಯಾಣವನ್ನು ಇಷ್ಟಪಟ್ಟಿದ್ದೆ. ಕೆ.ಎ.01 8002 ಕೆ.ಎಸ್.ಆರ್.ಟಿ. ಬಸ್ಸು<b>, </b>ಸೀಟ್ ನಂಬರ್ 23 ಮತ್ತು 24 ಇವೆಲ್ಲವನ್ನೂ ನನ್ನ ನೆನಪಿನಿಂದ ಅಳಿಸಲು ಸಾಧ್ಯವೇ ಇಲ್ಲ. ಶಿರಾಡಿ ಘಾಟ್ ಯಾವಾಗ ಪಾಸಾಯ್ತು? ಸಕಲೇಶ್ ಪುರ ಯಾವಾಗ ತಲುಪ್ತು ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಬಸ್ಸು ರಾಜಧಾನಿ ಪುರ ಪ್ರವೇಶ ಮಾಡುವಾಗ ಅಯ್ಯೋ ಇಷ್ಟು ಬೇಗ ತಲುಪಿ ಬಿಟ್ಟೆವಾ ಎಂದು ನಾನು ಹೇಳುವ ಮೊದಲು ನೀವು ಮನದಲ್ಲೇ ಹಾಗೆ ಎನಿಸಿದ್ದು ನನಗೆ ತಿಳಿಯದಾಯಿತು ಅಂದುಕೊಂಡ್ರಾ? ಬಸ್ಸಿನಲ್ಲಿದ್ದವರೆಲ್ಲಾ ಒಳ್ಳೇ ನಿದ್ರೆ ಹೊಡೆಯುವಾಗ ನಾವಿಬ್ಬರು ಮಾತ್ರ ನಿಶಾಚರಿಗಳಂತೆ ಇಡೀ ರಾತ್ರಿ ಜಾಗರಣೆ ಮಾಡಿದ್ದೆವು. ಯಾವುದೋ ಕಾರಣಕ್ಕೆ ನಾನು ಶಿವರಾತ್ರಿ ಯಾವಾಗ ಎಂದು ಕೇಳಿದಾಗ ಇವತ್ತೇ ಎಂದು ಹೇಳಿ ನಕ್ಕಿದ್ದು ಇನ್ನೂ ನೆನಪಿದೆ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjth7b44l6cigtc7qXNR5Zt9-gsiSxJ-ouNJ96gTynGL_lZEfzsHbaNsoqvzDKGR6osCir4kaL1sVRoobzjjrG8mublsK2eEFSIB0fZ0o57wEfHurUu9MQO-LDxaF3q9cEh-ylZU7CbSfRj/s1600/fatherdaughter.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjth7b44l6cigtc7qXNR5Zt9-gsiSxJ-ouNJ96gTynGL_lZEfzsHbaNsoqvzDKGR6osCir4kaL1sVRoobzjjrG8mublsK2eEFSIB0fZ0o57wEfHurUu9MQO-LDxaF3q9cEh-ylZU7CbSfRj/s320/fatherdaughter.jpg" width="307" /></a></div><br />
ನಮ್ಮ ಒಡನಾಟ ಇನ್ನಷ್ಟು ಗಟ್ಟಿಯಾಗಲು ಈ ಪಯಣ ನಿಮಿತ್ತವಾಗಿತ್ತು. ನನಗೂ ನಿಮ್ಮನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಮನೆಗೆ ಹೋಗಬೇಕು ಎನ್ನುವಾಗ ಮನಸ್ಸು ಯಾವುದೋ ಕಡೆಗೆ ಹೊರಳಿತು. ಅದನ್ನು ಗಮನಿಸಿದ ನೀವು ನನ್ನ ಖುಷಿಯಾಗಿರಿಸಲು ಮಾಡಿದ ಪ್ರಯತ್ನ, ಆ ಎಲ್ಲಾ ಪ್ರಯತ್ನದ ಹಿಂದೆ ನಿಮ್ಮ ಮನದಲ್ಲಿರುವ ನೋವನ್ನೂ ಗಮನಿಸಿದ್ದೆ. ಕೆಂಪೇಗೌಡ ಬಸ್ ಸ್ಟಾಂಡಿನಲ್ಲಿ ಬಂದ ಬಸ್ಸುಗಳು ತಮ್ಮ ಪ್ರಯಾಣ ಮುಂದುವರಿಸುತ್ತಲೇ ಇದ್ದವು. ಆದರೆ ಪ್ಲಾಟ್ ಫಾರಂ 22ರ ಬಳಿ ಕೂತಿದ್ದ ನಾವು ಮತ್ತು ನಮ್ಮ ನೆನಪುಗಳಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲಿ ಶಾಶ್ವತವಾಗಿದ್ದವು! ಅಂದು ನಿಮ್ಮ ಜೊತೆ ಪಯಣಿಸಲು ನಾನು ಪಟ್ಟ ಶ್ರಮ ತಿಳಿದಾಗ ನಿಮ್ಮ ಕಣ್ಣು ತುಂಬಿ ಬಂದದ್ದು, ಕಣ್ಣಂಚಿನಲ್ಲಿ ನೀರು ಜಿನುಗಿದ್ದನ್ನು ಮರೆಮಾಚಲು ನೀವು ಸಾಕಷ್ಟು ಪ್ರಯತ್ನಿಸಿದರೂ ನನ್ನ ಕಣ್ಣಿಗೆ ಅದು ಬಿದ್ದಿತ್ತು ಗೆಳೆಯ. ನನ್ನ ಎರಡೂ ಕೈಗಳನ್ನು ಹಿಡಿದು ಧನ್ಯತಾ ಭಾವದಿಂದ ಬೀರಿದ ನೋಟ ನನ್ನ ಮನದಲ್ಲಿ ಅಚ್ಚೊತ್ತಿದೆ.<br />
ನಾನು ನನ್ನನ್ನೇ ಪ್ರಶ್ನಿಸಿದೆ, ಆ ದಿನ ನಿಮ್ಮನ್ನು ಕೇಳಿದ ಅದೇ ಪ್ರಶ್ನೆ. ಯಾಕೆ ನಾನು ನಿಮ್ಮನ್ನು ಇಷ್ಟೊಂದು ಹಚ್ಚಿಕೊಂಡಿದ್ದೇನೆ? ಉತ್ತರವಿಲ್ಲ. ಈಗಲೂ ಬರಿಯ ಪ್ರಶ್ನೆ ಮಾತ್ರ. ಉತ್ತರ ಗೊತ್ತಾದಾಗ ತಿಳಿಸಲು ಮರೆಯಬೇಡಿ....<br />
ನಿಮ್ಮೊಳಗೊಬ್ಬಳು,<br />
<i><b>ಪ್ರಿಯ ಗೆಳತಿ</b></i><br />
<br />
</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-19067818394743311382011-03-09T08:45:00.000-08:002011-03-09T08:45:08.059-08:00ಕನಸಾ ಇದು?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">ನೀ ನನ್ನ<br />
ಬರ ಸೆಳೆದಾಗ<br />
ಮನದಲ್ಲೇನೋ<br />
ಅಳುಕು<br />
ನಾಚಿ ನೀರಾಗಿದ್ದೆ ನಾ!<br />
ಇಷ್ಟು ಬೇಗ<br />
ಜಾರಿ ಬಿಟ್ಟೆನಲ್ಲ<br />
ಎಂದುಕೊಂಡಾಗ<br />
ಕನಸು ಆವರಿಸಿತ್ತು<br />
ಗಾಢ ನಿದ್ರೆ ಬಂದಿತ್ತು <br />
<br />
</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-27201406274773570642011-02-19T06:43:00.000-08:002011-02-19T06:43:14.127-08:00ಬಹಳ ದಿನಗಳ ಬಳಿಕ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">ಬಹಳ ದಿನಗಳ ನಂತರ ಮನಸು ಬಿಚ್ಚಿ ಬರೆಯಬೇಕು ಅನ್ನಿಸಿತು. ಮನಸ್ಸಿಗೆ ತೋಚಿದ್ದು ಗೀಚುತ್ತೀನಿ ಅಷ್ಟೆ.<br />
ಕರಾವಳಿಯಿಂದ ದೂರ ಬಂದು ದಿನ ಕಳೆದದ್ದೇ ತಿಳಿಯಲಿಲ್ಲ. ಮನಸು ಯಾಕೋ ಬೇಸರಿಸುತ್ತಿದೆ. ಗೊತ್ತು ಗುರಿ ಇಲ್ಲದ ಊರು, ನನ್ನವರು ಅಂತ ಯಾರೂ ಇಲ್ಲ ನನಗಿಲ್ಲಿ. ರಾಜಧಾನಿ ಸೇರಿದಾಗ ನನ್ನ ಆತ್ಮೀಯ ಗೆಳೆಯ ಗಣೇಶ್ ಅಲ್ಲೂ ಮಾತು ಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ತುಂಟಾಟ ಅಂಥ ಅಂದುಕೊಂಡೆ. "ನಾನು ಯಾರನ್ನೂ ಹಚ್ಚಿಕೊಂಡಿಲ್ಲ, ಈ ಕ್ಷಣ ನಾನು ಇಹಲೋಕ ತ್ಯಜಿಸಿದರೂ ನನಗಾಗಿ ಎರಡು ಹನಿ ಕಣ್ಣೀರು ಹರಿಸಲು ಬೆರಳಣಿಕೆಯಷ್ಟು ಜನ ಮಾತ್ರ! ನಾನು ಇರೋದೆ ಹಾಗೆ. ತಾವರೆ ಎಲೆಯ ಮೇಲೆ ಇರೋ ನೀರ ಹನಿಯಂತೆ. ಎಲೆಯ ಮೇಲೆ ಇರುವಷ್ಟು ಕ್ಷಣ ಅದರ ಇರವು. ಹಾಗೆಯೇ ನಾನು" ಎಂದುಕೊಂಡು ಯೋಚನೆ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದೆ.<br />
<br />
ಈ ನಡುವೆ ಯಾಕೋ ಮನೆಯ ನೆನಪು ತುಂಬಾ ಕಾಡುತ್ತಿದೆ. ನಾನು ಅಂದುಕೊಂಡದ್ದನ್ನು ಸಾಧಿಸಬೇಕಾದರೆ ಇದನ್ನೆಲ್ಲ ದೂರ ಮಾಡಲೇಬೇಕು. ಅಮ್ಮ ನನ್ನ ಪ್ರೀತಿಸುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ನಾನಂದುಕೊಂಡಿದ್ದೆ. ಆದರೆ ಈಗ ಅದೇ ಅಮ್ಮ ನನಗಾಗಿ ಅತ್ತಿದ್ದಳು. ಅಕ್ಕನ್ನ ಮದುವೆ ಮಾಡಿಕೊಟ್ಟಾಗ ಪಪ್ಪನ ಕಣ್ಣಲ್ಲಿ ಕಣ್ಣೀರು ನೋಡಿದ್ದೆ ಮತ್ತೆ ನೋಡಿದ್ದು ನಾನು ರಾಜಧಾನಿಗೆ ಹೊರಡಲು ಅಣಿಯಾದಾಗ. ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ನನ್ನ ದೂಷಿಸುತ್ತಿದ್ದವರೆಲ್ಲರೂ ಮೌನದಲ್ಲಿಯೇ ಕಣ್ಣೀರಿಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಈಗ ಮನೆಯವರೆಲ್ಲರ ಮುಖ ಕಣ್ಣ ಮುಂದೆ ಸುಳಿದಾಡುತ್ತಿದೆ. ಫೋನಾಯಿಸಿದಾಗ ಪಪ್ಪ, "ಅಮ್ಮಂಗೆ ನಿನ್ನಲ್ಲಿ ಮಾತಾಡ್ಬೇಕಂತೆ ಇಲ್ಲಂದ್ರೆ ಅವಳಿಗೆ ನಿದ್ದೆ ಹತ್ತಲ್ವಂತೆ" ಎಂದಾಗ ನನ್ನ ಕಣ್ಣಿಂದ ನನಗರಿವಿಲ್ಲದಂತೆ ನೀರ ಹನಿ ಜಿನುಗಿತ್ತು. ನನ್ನನ್ನು ಪ್ರೀತಿಸೋರು ಇದ್ದಾರೆ ಅಂತ ಖುಷಿಯಾಗ್ತಿದೆ.<br />
<br />
ಮತ್ತೆ ನಾನು ಏನೇ ತಕರಾರು ತಗೆದರೂ ಒಂಚೂರು ಬೇಸರಿಸದೆ ನನ್ನ ಮೇಲಿನ ಪ್ರೀತಿಯನ್ನು ಇನ್ನಷ್ಟು ಹೆಚ್ಚಿಸುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ನಾನು ಈ ವಿಚಾರದಲ್ಲಿ ಅದೃಷ್ಟವಂತೆ. ಹ್ಞಾಂ ಆ ರೀತಿ ಪ್ರೀತಿ ಎಲ್ಲರಲ್ಲಿಯೂ ಹುಟ್ಟಿಕೊಳ್ಳುವುದಿಲ್ಲವಂತೆ, ಎಲ್ಲರನ್ನು ಪ್ರೀತಿಸಲೂ ಆಗಲ್ಲ ಅನ್ನೋದನ್ನು ಇವತ್ತು ತಿಳ್ಕೊಂಡೆ. ಆದರೆ ನಾನು ಯಾರನ್ನು ಪ್ರೀತಿಸುತ್ತೇನೋ ಅವರಿಂದ ನನಗೆ ಪ್ರೀತಿ ಲಭಿಸಿದರೆ ಅದಕ್ಕಿಂತ ಮಿಗಿಲಾದುದು ನನಗೆ ಬೇರಾವುದೂ ಇಲ್ಲ.<br />
<br />
ನನಗೆ ಜೀವನದ ಕೊನೆ ಉಸಿರಿರುವ ವರೆಗೂ ನನ್ನನ್ನು ಜೀವದಷ್ಟೇ ಪ್ರೀತಿಸುವ ಸ್ನೇಹ ಸಿಗಬೇಕು ಎಂದು ಬಯಸುವುದಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ನನ್ನ ಖುಷಿಯನ್ನು ತಮ್ಮ ಖುಷಿಯಂತೆ ತಿಳಿಯುವ, ನಾನು ದುಃಖದಲ್ಲಿರುವಾಗ ಕಣ್ಣೀರು ಸುರಿಸಲು ಹೆಗಲು ಕೊಡುವ ಸ್ನೇಹ ಸಿಕ್ಕರೆ ಸಾಕು. ಆ ಸ್ನೇಹ ಸದಾ ನನ್ನ ಜೊತೆಗಿರುತ್ತೆ, ನಾನದರ ಜೊತೆಯಿರುತ್ತೀನಿ.</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-17222367798283807422010-12-05T05:51:00.000-08:002010-12-05T05:52:39.519-08:00ಒಂದಷ್ಟು ಮಸ್ತಿ; ಇನ್ನಷ್ಟು ಮಜಾ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKEpn8bL5XhkG3lGMbNazL8LjYZSxTyXdU9FZYSjXarIs9wQin1Ss7CTHxgAqzwiGgYVplzw5a_JNB00c0OyhRSXOt2spA2NzWoYx2AzmjRGlCydKweyzwRQFIX6nazw5rkGajmLuTjyPU/s1600/100_1737.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKEpn8bL5XhkG3lGMbNazL8LjYZSxTyXdU9FZYSjXarIs9wQin1Ss7CTHxgAqzwiGgYVplzw5a_JNB00c0OyhRSXOt2spA2NzWoYx2AzmjRGlCydKweyzwRQFIX6nazw5rkGajmLuTjyPU/s320/100_1737.JPG" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;">ಗಾಂಧಿ ಕಲಿಸಿಲ್ಲ ನಮಗೆ ಪಾಠ! ಅದಕ್ಕೇ ಮುಚ್ಚಿಕೊಂಡಿಲ್ಲ ಕಣ್ಣು-ಕಿವಿ-ಬಾಯಿ!!!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMorHCAZCcNiQ8_LN5DCQxAvS-3b7jEM4De3u-Y_pD0YZlF6_5EV0rqkT3PtZSgbFvhFTnNWzjdxv_z2g1zTQ-1wJUfQGQnXrRRJe8W6OVyEPlOPmuCy1mr4KLyjfasaI6Dv8jS38SI8D4/s1600/100_1747.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMorHCAZCcNiQ8_LN5DCQxAvS-3b7jEM4De3u-Y_pD0YZlF6_5EV0rqkT3PtZSgbFvhFTnNWzjdxv_z2g1zTQ-1wJUfQGQnXrRRJe8W6OVyEPlOPmuCy1mr4KLyjfasaI6Dv8jS38SI8D4/s320/100_1747.JPG" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;">ಕಚ್ಚಾಟವಲ್ಲವೋ ಇದು ಕೋತಿಯಾಟ!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTHI-t4Ko-B8kHny-atAOMzEBv1ALC-ZL_nmYPwo-2sPwAfSxeeFtvsoa8Xk9nogDzT7ZaKrmT4zei3WGIc_n8a1vWb9lCvIBCOsJTkk3bO2WlCLkXlXZA_DjwxuWyUphGD1ydNs00Wich/s1600/100_1798.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTHI-t4Ko-B8kHny-atAOMzEBv1ALC-ZL_nmYPwo-2sPwAfSxeeFtvsoa8Xk9nogDzT7ZaKrmT4zei3WGIc_n8a1vWb9lCvIBCOsJTkk3bO2WlCLkXlXZA_DjwxuWyUphGD1ydNs00Wich/s320/100_1798.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvGJ8siToVFa5CyGHr5scZlyB2tJ39ygZmSrtpwFMg4XarPYLtIna8fUsTBeyo-BMohm_9hOj1WhPU74m-DWfSDGfWkgGrfyv_UzUGyCJKQHL5PZs_YNzL5GlZ0CeyAqsBKpqSVubFbGbf/s1600/100_1879.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvGJ8siToVFa5CyGHr5scZlyB2tJ39ygZmSrtpwFMg4XarPYLtIna8fUsTBeyo-BMohm_9hOj1WhPU74m-DWfSDGfWkgGrfyv_UzUGyCJKQHL5PZs_YNzL5GlZ0CeyAqsBKpqSVubFbGbf/s320/100_1879.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9ugWUy0_W9Q_iz9JYKZP-Dqaq2K3Q7Kz2yRPyPx6aDQnRdtO031nNm6Kqci-NEeOA6eWKno0TdsAI8qgC1HesSiMeHgBPrBHYUw0nSrxeanMJSVhsK-rMU5cYoPhdAT3WQN0WQr-1WpPm/s1600/100_1917.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9ugWUy0_W9Q_iz9JYKZP-Dqaq2K3Q7Kz2yRPyPx6aDQnRdtO031nNm6Kqci-NEeOA6eWKno0TdsAI8qgC1HesSiMeHgBPrBHYUw0nSrxeanMJSVhsK-rMU5cYoPhdAT3WQN0WQr-1WpPm/s320/100_1917.JPG" width="320" /></a></div><br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">ಗಿರಿ ಶಿಖರ</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0MlKpgKwG6sk7vrRAMUyYGWhg625KVcwg20TI5rmPcFOQ1l03Ey4AWg1OFKBuEBXa0qABVbQHOjw3XJnZuCazg6UIK8yI5yPo0SMEkR1Sy0q_stTAcmNB4Tbz9S7eDTNJoUDJj3dV5_Pm/s1600/100_1939.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0MlKpgKwG6sk7vrRAMUyYGWhg625KVcwg20TI5rmPcFOQ1l03Ey4AWg1OFKBuEBXa0qABVbQHOjw3XJnZuCazg6UIK8yI5yPo0SMEkR1Sy0q_stTAcmNB4Tbz9S7eDTNJoUDJj3dV5_Pm/s320/100_1939.JPG" width="320" /></a></div><br />
<br />
<div style="text-align: center;"></div><div style="text-align: center;">ನೆಳಲು ಬೆಳಕಿನಾಟ, ಮೇಘಗಳ ಚೆಲ್ಲಾಟ!</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1689521044205106082.post-69457794882073892782010-11-13T22:19:00.000-08:002010-11-13T22:19:50.230-08:00ಹೂದಾನಿಯೊಳಗಣ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1T5Ts3ouAtNBYc2XdKNba_pEIp4AyENZd5907dXnqeLqJUow7f-787C8gOv8yhKTszzabZy8H2MJhZW0jEh6g4JKw-cw9MMtEWQ5xWpqzF4hL99G_pbvLa3ZXypJuqevWIYaKflFfyLn-/s320/handicraft-1.JPG" width="293" /> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">ನಮ್ಮ ಆಸು ಪಾಸಿನಲ್ಲಿ ಬಹಳಷ್ಟು ವಸ್ತುಗಳಿವೆ. ನಾವು ದಿನಾ ಅದನ್ನ ಎಸೆಯುತ್ತೇವೆ ಪ್ರಯೋಜನಕ್ಕೆ ಬರುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು. ಅಂದ್ರೆ ಅದು ನಮ್ಮ ಪಾಲಿಗೆ ಕಸ. ಕಲಾವಿದನ ಕೈಗೆ ಏನೇ ಸಿಕ್ಕಿದರೂ ಅದು ಒಂದು ಸುಂದರ ಕಲೆಯಾಗಿ ಹೊರ ಹೊಮ್ಮತ್ತದೆ. ಎಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಎಂದರೆ ಕಚ್ಚಾವಸ್ತುವಿನ ಪರಿಚಯ ತಿಳಿಯದಷ್ಟು. </div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbbe4sDLbQdX6uU7UlaSpwSlJMXPx-USU-G-dJ0Q5D2aI970cdyipSSqCLeWWtUN_dL-_D6d9J6I3bRHDFkIlBeEnS4iWU2rJumUgj1VL5jpdyzmE7tuXHaPQgb_z2PtDhGWKyf18_j9a0/s1600/100_3966.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbbe4sDLbQdX6uU7UlaSpwSlJMXPx-USU-G-dJ0Q5D2aI970cdyipSSqCLeWWtUN_dL-_D6d9J6I3bRHDFkIlBeEnS4iWU2rJumUgj1VL5jpdyzmE7tuXHaPQgb_z2PtDhGWKyf18_j9a0/s320/100_3966.JPG" width="320" /></a> </div><br />
ನಾವು ನಮ್ಮ ಮನೆಯ ಶೋ ಕೇಸ್ ನಲ್ಲಿಡಲು ಪೇಟೆಗೆ ಹೋಗಿ ವಸ್ತುಗಳನ್ನು ಖರೀದಿ ಮಾಡಿ ತರುತ್ತೇವೆ. ಅವುಗಳು ನಿಜಕ್ಕೂ ಸುಂದರವಾಗಿರುತ್ತವೆ. ಆದರೇ ಇಷ್ಟು ಸುಂದರವಾಗಿರಲು ಸಾಧ್ಯನಾ?!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcbuGswwa_-ikkv3yIda9PRj-zdnuVVzO44mZ-2zock-ESjeh7xlmo-fSNQCUxtDekxFh5XhGqoc3jRQo9k6fdcYFcsDDRpimzv8nmSWNg1LDOZVdSuVZFQJZ3Pipwu8E_TOFKPeZ5RT5h/s1600/craft.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcbuGswwa_-ikkv3yIda9PRj-zdnuVVzO44mZ-2zock-ESjeh7xlmo-fSNQCUxtDekxFh5XhGqoc3jRQo9k6fdcYFcsDDRpimzv8nmSWNg1LDOZVdSuVZFQJZ3Pipwu8E_TOFKPeZ5RT5h/s320/craft.jpg" width="320" /></a></div><br />
ಬಿದ್ದು ಕಸವಾಗಿ ತೊಟ್ಟಿ ಸೇರುವ ವಸ್ತುಗಳು ಇಂದು ಮನೆಯ ಶೋ ಕೇಸ್ ಗಳಲ್ಲಿ ಸ್ಥಾನಗಿಟ್ಟಿಸಿವೆ. ಟ್ರೇಡರ್ ಗಳಿಂದ ಕಚ್ಚಾ ವಸ್ತುಗಳನ್ನು ತಂದು ಮಾಡುವ craft ಗಳು ಈ craftಗಳ ಮುಂದೆ ಮಂಕಾಗುತ್ತವೆ. ಸುಂದರವಾಗಿ ಕಾಣುವ ಈ ವಸ್ತುಗಳೆಲ್ಲವೂ ತಯಾರಾಗಿದ್ದು ಕಸದಿಂದ ಎಂದರೆ ಅಚ್ಚರಿ ಪಡಬೇಕಿಲ್ಲ!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAdl0XPMy8-EeNQJS1Uh2qD_fQ31PG0bpWpkHpIlFpaVBm-0F2yOGT9SRqwQOAsCcgRQ1akJQMVZjWoY_8EEXqvALHpaUwe3jVn93WyyOm-9htexrG8azV5X_7mcURum6llbURrvEd-xiJ/s320/100_3959.JPG" width="320" /> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">ಸುಂದರ ಕಲಾಕೃತಿಗಳನ್ನು ಮಾಡುವುದು ಕಷ್ಟವಲ್ಲ, ಅಂತ ಮನಸ್ಥಿತಿ ನಮ್ಮಲ್ಲಿರಬೇಕು. ಹೊಸತನ್ನು ಹುಡುಕುವ ಮನಸಿರಬೇಕು. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh80SrTtTQXaCshQgU8lGHkYeVY2Sbia5mbAjC-0_Y9v5WWWD9LviNIQGxDvy_m_nubRhtM8LaRGTuuX6HLoGQdUK1H2MqRxBipwAyhAgxzFI2utXHhOSLtDD4HMsb0zpZIb0sEPlVv6Ksk/s1600/handicraft-6.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh80SrTtTQXaCshQgU8lGHkYeVY2Sbia5mbAjC-0_Y9v5WWWD9LviNIQGxDvy_m_nubRhtM8LaRGTuuX6HLoGQdUK1H2MqRxBipwAyhAgxzFI2utXHhOSLtDD4HMsb0zpZIb0sEPlVv6Ksk/s320/handicraft-6.JPG" width="283" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br />
ಹೂದಾನಿಯೊಳಗೆ ಹೂವನ್ನು ಜೋಡಿಸುವ ಕಲೆ, ಕಲಾಕಾರನ ಮನಸ್ಸು ನಮ್ಮದಾಗಿದ್ದರೇ ಯಾವುದೂ ಕಷ್ಟವಲ್ಲ. ಕಸವೂ ಕಲಾಕೃತಿಯಾಗುವುದು ಇವುಗಳಂತೆ.....</div>ನೆಲ್ಲಿಜೆ ನವ್ಯಜ್ಯೋತಿhttp://www.blogger.com/profile/09987149358777573609noreply@blogger.com0